vissza a főoldalra

 2011.04.08. 

Csak szerb nyelvű anyakönyvezés a Vajdaságban

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége keresettel fordul a szerbiai alkotmánybírósághoz a kétnyelvű anyakönyvek ügyében, a kisebbségek szerzett jogainak csorbítása miatt. Erről és a hárompillérű autonómiakoncepcióról Csonka Áront, a VMDK elnökét kérdeztem.

 – 2009-ben hozott a köztársasági parlament törvényt az anyakönyvekkel kapcsolatban. Ez csak szerb nyelven és cirill írásmód szerint engedélyezi az anyakönyvvezetést. Miért csak most fordulnak az alkotmánybírósághoz?

 – Azért vártunk ennyi ideig, mert ennek a törvénynek a hátrányai a gyakorlatban csak mostanában ütköztek ki. Az itteni hozzáállás jellemzője: amikor belföldre váltják ki a vajdasági magyarok az anyakönyvi papírokat, akkor nem nagyon tiltakoznak a szerb nyelv kizárólagossága miatt. Az egész kérdés és a nyelvhasználati jogok is a visszahonosítással – azok számára, akik 1941 és 1945 közt születtek Bácskában – és a honosítással kapcsolatban kerültek előtérbe. A Magyar Köztársaság rendelkezései szerint, azon községekben, ahol kétnyelvű anyakönyv-kivonatokat adnak ki, azokra az iratokra nézve nem szükséges a magyar nyelvű fordítás. Tömegesen igényelték a honosítást Délvidéken, s ehhez igazolni kellett nekik bizonyos adatokat az anyakönyvi kivonatokkal is. Akkor, a gyakorlatban láttuk azt, hogy ez a rendszer nem működik. A fordításért pedig pénzt kell fizetni. 600-800 dínárt kérnek egy fordításért. Ez egy négytagú családnál az egynyelvű anyakönyvi dokumentumok miatt eléggé súlyos összeg a helyi fizetéseket nézve. A másik: ha valakinek csak szerb nyelven, cirill írásmóddal szerepel a neve az anyakönyvekben, akkor torzított nevek kerülnek a fordításba is, mert a fordítóknak a neveket nem szabad átültetniük. Ezért jó az, hogy egy külön magyarországi formanyomtatvány kitöltésével a torzított neveket helyre lehet állítani.

Sajnos a VMDK-nak nincsenek parlamenti képviselői, ugyanis a Magyar Koalíció megállapodása szerint a lista első négy helyén a Vajdasági Magyar Szövetség jelöltjei szerepelnek. Ők kerültek be a belgrádi parlamentbe, de mégsem reagáltak ezekre a kérdésekre. Sőt el is hallgatták az anyakönyvek ügyét, mindaddig, amíg a gyakorlatban ki nem derültek az előbbi problémák. Ezek után a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) egy keresettel fordult az alkotmánybíróság felé. Az ő keresetük csak arra korlátozódik, hogy az ún. kétnyelvű anyakönyvi kivonatok esetében a rubrikák – pl. születési helye, anyja neve – két nyelven legyenek feltüntetve és a személyes névhasználat is megengedett legyen. Ez idáig az volt a gyakorlat, hogy először szerb nyelven és cirill írásmóddal írták ki a személynevet, s utána zárójelben magyar helyesírás szerint. A névhasználat gyakorlatilag szent és sérthetetlen mindenhol, így Szerbiában is, és az alkotmányban is így rögzítették. A gyakorlatban azonban egészen másképp történnek a dolgok. Az országban a legnagyobb probléma: jók a törvények, de alkalmazásuk csapnivaló. Az MNT beadványa tehát csak az előbbi kérdések jogorvoslatára irányult. Mi viszont itt nem állunk meg, hanem az ún. anyakönyvi események – pl. házasságkötés, házastárs elhalálozása – magyar nyelven való feltüntetését is szeretnénk. Ha az alkotmánybíróság elfogadja az MNT fellebbezését, akkor a továbbiakban is szerb nyelven és cirill írásmóddal vezetik be az ún. anyakönyvi eseményeket. Ez szintén nem felel meg a teljes kétnyelvű anyakönyvi kivonatok fogalmának. Ezért áttanulmányozva az összes idevonatkozó jogszabályokat, arra a következtetésre jutottunk, hogy szükséges még egy beadvány, ami arra irányulna, hogy a 1990/91-ben meghozott jogszabály, illetve az ez alapján kidolgozott szabályzat lehetővé tette a kétnyelvű anyakönyvvezetést és a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadását is. A 2009-ben meghozott törvény viszont ezt eltörölte. Úgy gondoljuk, ha szereztünk egy jogot, akkor azt már nem lehet csorbítani még a szerb alkotmány szerint sem. A mi beadványunk tehát egy pótlása annak a beadványnak, amivel az MNT fordult az alkotmánybíróság felé. Két mulasztás is történt: az egyik, amikor a VMSZ parlamenti képviselői nem reagáltak a 2009-es törvényre, a másik: az MNT-ben nem figyeltek föl a szerzett jogok kategóriájára.

 – Milyen gyorsan őrölnek a szerb alkotmánybíróság malmai?

 – A mi beadványunk egy politikai kérdést feszeget, így aztán nem vagyunk bizakodóak. Amikor meghozták tavaly ősszel a bíróságokról szóló törvényt, akkor a szerb állam arra hivatkozott, hogy az EU elvárja Szerbiától a bíróságok hatékonyságának fokozott növelését. Ezért több bíróságot megszüntettek és központosítást végeztek el a bírósági hálózat lefedettsége terén.. Így megszűntek a községi bíróságok a kisebbségi területeken is. A magyaroknak így egy tárgyalás miatt pld. Adáról, Zentáról (70- 80 km ) Szabadkára kell utazniuk. Másodfokban pedig Újvidékre vagy Belgrádba. Ezzel a kisebbségi nyelveken lefojtatott bírósági eljárások elve sérült. Mi ugyanúgy a szerzett jogokra hivatkozva több magyar párttal és 14 civil szervezettel közösen beadtuk a keresetünket, de erre a mai napig nem kaptunk választ. Közben a Velencei Bizottság is kritizálta a jogszabályt, így Szerbiának újra meg kell alkotni a bírósági hálózatok átszervezését.

 – Az egyik fő programja a VMDK-nak a hárompillérű (személyi, területi, önkormányzati ) autonómiakoncepció megvalósítása. Az elmúlt időszakban történt-e valamilyen előremozdulás ebben a kérdésben?

 – Semmilyen látványos előrelépés nem történt a hárompilléres autonómia megvalósítása ügyében. Az önkormányzati jog kibővítése nem valósult meg, mert Szerbia erősen központosított állam. Minden pénz, minden hatalom Belgrádban összpontosul és a fővárosban szabják meg, hogy az önkormányzatok menynyi pénzzel rendelkezhetnek. Továbbra is kitartunk a területi autonómia mellett, egyedül a vajdasági magyar pártok között. Ha Szerbia az EU-hoz akar tartozni, akkor be kell vezetnie a települési önkormányzatok rendszerét, a szubszidiaritás elvét alkalmazva. Ebbe beletartozik a régiók kialakítása is. Rendeznie kell a kisebbségi kérdéseket, és alkalmazkodnia kell az európai jogrendszer által támasztott követelményekhez. A perszonális autonómia területén több hazai és magyarországi média szerint előrelépés történt, ez a megállapítás sajnos nem igaz. A Nemzeti Tanácsokról szóló törvény olvasata után egyre többen jönnek rá, hogy ez a perszonális, kulturális autonómia nem az, amilyennek kellene, hogy legyen. Egy többszörösen ellenőrzött rendszerről van szó, sőt a saját nemzeti szimbólumainkat sem tudjuk önállóan megállapítani, csak egy javaslatot dolgozhatunk ki, amit a mindenkori szerb miniszterelnök által vezetett vegyes kisebbségügyi bizottság bírál el. Ez tehát nem autonómia, és mi ezért nem is mentünk ki az MNT-re vonatkozó választásokra. Mi viszont azt szeretnénk, ha a nemzeti tanácsok nem véleményalkotási, hanem döntéshozatali joggal rendelkeznének. Időközben bebizonyosodtak azon állításaink, miszerint komoly visszaélések voltak a személyi adatokkal kapcsolatban a nemzeti tanácsokra vonatkozó választások folyamán. Erre utal, hogy a szerb köztársasági ombudsman tavaly decemberi indítványában a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását szeretné 60 napon belül, és el is marasztalta a kisebbségügyi minisztériumot. Mi, a VMDK-n belül úgy látjuk, hogy egy demokratikus módszerrel össze lehetne állítani a teljes választó névjegyzéket. A 2011. október 1-je és 15-e között esedékes szerbiai népszámlálás alkalmával törvényes lehetőség nyílik a kisebbségi választói névjegyzék elkészítésére. Ennek érdekében a népszámlálási biztosokat olyan felhatalmazással kellne felruházni, amellyel a megkérdezett személy nemzetiségének bejegyzésekor tájékoztatja az érintettet a nemzeti tanács névjegyzékéről és egyéni feliratkozási jogáról és elvégzi a szükséges tevékenységeket a névjegyzékre való feliratkozásra.

Medveczky Attila