vissza a főoldalra

 2011.04.15. 

Pozsgai Zsolt: Szeretlek, Faust
(Pinceszínház)
Mindszenty József születésének évfordulójára

Pozsgai Zsoltnak ezt a darabját a Tatabányai Jászai Mari Színházban 1996 októberében mutatták be. Azóta is országszerte látható-hallható, 2010-ben még játékfilmet is forgattak belőle. Most, 2011. március 29-én, Mindszenty József 119. születésnapján a pukkadásig megtelt budapesti Pinceszínházban játszották újra. Pozsgai Zsolt ennek a darabjának a középpontjába Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, a mártírsorsú igaz magyar főpásztort és filmgyártásunk egyik legismertebb színészét, a hódító és elbűvölő mosolyú Jávor Pált állítja.  Pozsgai drámája nem dokumentumjáték, nem az az elsődleges célja, hogy percről percre pontosan nyomon kövesse a hercegprímás életét, hanem olyan színmű, ami nekünk, rólunk és hozzánk szól, tükröt tart elénk, amiben közelmúltunkon keresztül megláthatjuk magunkat, mai életünket. Szembesülünk a népünket ötven évig sanyargató, pusztító erőkkel, hatalmakkal. Láthatjuk a minden korban megtalálható jellemhibákat, gyarlóságokat: a meghunyászkodást, a félelemből vagy szolgalelkűségből, esetleg primitív meggyőződésből eredő megalázkodást. Szemlélhetjük azokat a bármilyen aljasságra kapható pribékeket, akik különböző, de mégis egy tőről fakadó világboldogító eszméknek – a fasizmusnak és a kommunizmusnak – torz képviselői. Tanúi lehetünk a nyilasok túlkapásainak, a szovjet „felszabadítók” kíméletlenségének, asszonyaink, lányaink tömeges megbecstelenítésének, a papok üldözésének, a Rákosi Mátyás-féle terror brutalitásának, a Krisztusba vetett hit magánüggyé süllyesztésének. Borzongva nézhetjük az ÁVÓ középkori kínzásokat fölülmúló vallatási módszereit, az ördögi tervek balekmagyarok általi végrehajtását.

A dráma több idősíkon keresztül ábrázolja Mindszenty életének fontosabb állomásait. Az első és az utolsó jelenetben a sopronkőhidai fegyházban találkozik egymással az akkor még veszprémi püspök és a szintén fogoly Jávor Pál. Kettejük sajátságos kapcsolatára épül a mű, a színész víziókra előrevetítve mutatja be a papnak eljövendő életét. A Szeretlek Faust annak, aki az 1944-től 1975-ig tartó éveket ismeri, minden mondatával az igazat nyújtja. Fájón köszönnek vissza bizonyos események, mint például a letartóztatások, a hamis vádak fölsorolásai, a koncepciós perek, az állami iskolák államosítása, a tsz-szervezések, a padláslesöprések. Kiemelt szerepet kap Mindszenty letartóztatásának mikéntje is: 1948 karácsonyának másnapján az ÁVÓ édesanyja szemeláttára az érseki palotában fogta el őt. Rákosi Mátyás és Péter Gábor ezzel azt üzente a magyaroknak: ha a római katolikus anyaszentegyház bíborosával, a főpásztorukkal ilyen könnyen elbánhatnak, és úgy kezelhetik, mint valami közönséges bűnözőt, akkor az egyszerű emberekkel bármit megtehetnek. A kor jeles személyei is feltűnnek a darabban, köztük Szekfű Gyula, Kodály Zoltán, Tildy Zoltán, Hóman Bálint, Zakar András, Szőke János. Aki viszont nem jártas ebben a zsarnoki időszakban, annak minden momentuma korhű képet ad, ugyanis felidézi a rettegés atmoszféráját, a csengőfrász korhangulatát.

Ez a dráma nem habkönnyű, kellemes kikapacsolódást jelentő mű. Elejétől a végéig oda kell figyelni! Mert a félmúlt homályából kibukó történetek, előjövő emberek bizony igénybe veszik és megjáratják a széksorokban ülők agysejtjeit. Olcsó, napi politikai utalások sincsenek benne, arról igazán nem tehet, hogy egynémely hatvan évvel ezelőtti esemény annyira hasonlít napjaink számos fejleményéhez. Ezt a hosszú, több, mint kétórás darabot mindössze hat színész adja elő. Játékukat az őszinteség, a dinamizmus, a dráma igazságába, mondanivalójába, üzenetébe vetett feltétel nélküli hit és belülről fakadó meggyőződés hatja át. Lux Ádám alakítja Mindszentyt. A kemény, a népéért aggódó főpap mellett a szenvedésektől gyötört, de meg nem tört embert állítja elénk. Nyelvünket legszebben beszélő színészeink egyike, Kautzky Armand nem csupán Jávor Pált személyesíti meg, hanem több szerepet is megformál. Mindegyikben más és más tud lenni, különböző színt, jellemet kölcsönöz a figuráknak. Ifj. Jászai László viszi színre a negatív hősöket, a főgonoszokat, azaz Szálasit, Rákosit és Péter Gábort. Kevés külsőséggel, de szuggesztív erővel adja vissza ezeknek a szörnyetegeknek az esetlenségét, bűnös cinizmusát. Tóth Tamás is sok-sok alakot kelt életre. Igen változatosan tárja a publikum tagjai elé a megalkuvó tudóst, a piperkőc világfit, vagy az ostoba partizánt. Fazekas Zsuzsa ás Fazekas Andrea a női szerepek különféle megjelenítésével nagymértékben emeli a produkció színvonalát. Ez a Kiss József rendezte előadás méltó Mindszenty József emlékéhez, ahhoz a főpásztoréhoz, akiről II. János Pál pápa a következőket írta: „Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát: olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyta ránk, aki hosszú éveken át tudott imádkozni és szenvedni népéért.” (Felső képen: Kautzky Armand és Lux Ádám; alsó képen: Lux Ádám)