vissza a főoldalra

 2011.04.15. 

Barsi Balázs OFM a cölibátusról

Mivel manapság már ott tartunk, hogy polgári napilapokban jelennek meg cikkek a cölibátus eltörlése mellett, ezért most újra megjelentetjük P. Barsi Balázs 2004-es beszédét ebben a témában.

 Higgyétek el, hogy az Isten belső élete és a mi mindennapi életünk összefüggésben van. A legmélyebben. Bocsánat a ronda kifejezésért, de nem lehet másképp mondani, a legnagyobb aktualitása a Szentháromságnak van. Mert ha Isten egy buta világenergia lenne, aki nem tud magáról - ma ilyeneket imádnak, - nem pedig három személynek a közössége, akkor nem lenne barátság, meg szerelem a földön. Igen, az Úristen az ő képére teremtve az embert, megadta neki a szentségnek a lehetőségét. Miután az ember szakított az Istennel, Krisztus fölemelte az embert, az isteni természet részesévé tett minket, és így újjáalkotta a házasságot, szentséggé tette, és fölemelte a szüzességet is, a cölibátust: mert azt mondta, hogy a mennyek országáért. Ezt ne hagyjuk el! Mert amikor kispapok körül lebzselnek kis újságírócskák, és csámcsogni akarnak, hogy hát mostan a nő nem hiányzik-e, akkor azt mondom neki, állítsátok le, a mennyek országáért: Ön hisz-e abban, hogy a Názáreti Jézus Isten? Hogy föltámadt a halálból? Mert ez ebben a kontextusban van, ezen kívül nincs sok értelme. Ugyanígy a fölbonthatatlan házasságnak is.

 A házasság fölbonthatatlansága nem csak erkölcsi valóság. A maga ősi, misztériumos mélységében, azt mondhatnám, hogy dogmatikai valóság, a hit lényegéhez tartozó. Ugyanígy a szüzesség, a cölibátus, az örökfogadalom. Hát éppen az Istenre utal ez a szó, hogy örök. A mennyek országáért vállalt, Jézus így mondja. És kiderül, hogy a mennyek országa az maga Jézus. Mert mi a mennyek országa? Az Isten országa. Az Istennel való, létbeli, örök kapcsolat, és benne egymással és a megújult kozmosszal. És föltámadása után az apostolok rádöbbentek arra, hogy az Isten országa az maga Krisztus. Ő az auto basilea. Hát ezért van az, hogy Krisztus mindig a mennyek országáról beszélt, az Egyház pedig sohasem, csak az eretnek testvéreink, mindig az ország, az ország. Nem! Jézus! Nélküle az Istennel én kapcsolatba nem juthatok. Hol van az Isten? Hogy képzelem én azt be, hogy eljutok hozzá? Nincs létra, amely az égbe érne. Hacsak Isten emberré nem lett. Hát ez a mennyek országa.

 Testvéreim, odafigyelve kortársaink hozzáállására, odafigyelve a nehézségekre, a cölibátus nehézségeire, mi mégis azt keressük, hogy mi a Krisztus akarata. Persze nem a bulvárlapocskák papgúnyolódásaira figyelünk oda, ami mindig olyan aktuális csemege, amióta ez létezik. Úgyhogy valaki megírhatná a könyvet, hogy antikatolikus közbeszéd Magyarországon 1950-től, vagy antipap-beszéd, gyűlöletbeszéd. De ilyenekkel nem érdemes foglalkozni. Tehát odafigyelve a nehézségekre, nem bagatellizáljuk el azt, hogy az egynejű és hűséges házassághoz erő kell, de testvérek, a szabadságot ünnepeljük a házasságban, a fölbonthatatlanságban. Pontosan nem a szabadság lerontását. Hogy erre képes az emberi szabadság, hogy két személy így tud kapcsolódni, annyi változás után, annyi szenvedés után. Mert személyek kapcsolódnak, nem csak testek. Amikor a cölibátust keressük, akkor minket nem az érdekel, hogy nekünk mi tetszik, meg, hogy a világnak mi tetszik, mi a Krisztus akarata? Vajon ezt ő akarta-e?

 Sajnos már a katolikusok nagy tömege régóta elszokott attól, hogy az Isten akaratát keresse, bár naponta többször imádkozzuk: Legyen meg a Te akaratod. Sőt az egész vallás, mintegy a visszájára fordítva, kizárólag a saját akaratunkat igyekszünk keresni. És hát persze, ha ez így van, akkor előfordulhat, hogy egy szektában, egy New Age-s áramlatban jobban megtaláljuk számításunkat, mint a katolikus, apostoli anyaszentegyházban. Ezért ma már meg se döbbenti a katolikusok nagy tömegét az, hogy a filozófiai liberalizmussal és erkölcsi szabadossággal átitatott posztmodern világ azzal áll elő, hogy megteríti a vallások svédasztalát, felkínálja az éppen vallás után érdeklődő EU-polgároknak a teljes szabad választást. Nem szólva arról, hogy ezzel is „ ezt nagyon jegyezzétek meg Testvérek „ ezzel oda a svédasztalra rárakott vallásokat meggyalázza, mert nem úgy tálalja. Pl. a buddhizmust beoltják, meg a sintoizmust keresztény, missziós szérummal. És ettől megőrül, ettől már nem az. Ezek szent, Istenkereső vallások, ott, ahol vannak. De abból a kontextusból kivéve egy gyalázatos kotyvalék lesz. Ez nem párbeszéd a vallások között, ez szellemi szemfényvesztés. És már ott tartunk, hogy ezt észre sem vesszük. Ha Isten akaratát fürkésszük és nem a saját akaratunkat - mint ahogy ezeknek a nagy vallásoknak az alapítói az Isten akaratát keresték, még a kinyilatkoztatás előtt. És találtak kincseket. Viszont aki ezeket a nagy vallásokat keresi, nem az Isten akaratát keresi, hanem a saját ízlését. Igen, ők még nem ismerték a kinyilatkoztatás prófétáit, vagy még nem ismerték el, és azt a végső kinyilatkoztatást, amelyet szent Fiában, az Úr Jézus Krisztusban az Isten megadott a világban, és így magukra hagyatva, az eredeti bűn által megromlott ember kudarcairól kudarcra haladva, de mégis, ők az Isten akaratát keresték. Mi azonban, akik ismerjük az Isten akaratát, hiszen az Úr Jézus végleg kimondta az Isten akaratát, azt, hogy szeret bennünket, hogy emberré lett, hogy meghalt, hogy föltámadt, hogy az Isten szeretet. Na most ezért testvérek, nekünk ebben a kérdésben is azt kell keresni, hogy mi az Isten akarata. Nem az, hogy mi teszik a modern világnak. Meg, hogy mi esne nekünk jól, a mi romlott természetünknek mi lenne a könnyebb. Nem arról beszélt, hogy mi a könnyebb, hanem a szűk ösvényről, amely az életre vezet. Ezer sebből vérzik ma a katolikus világ, a katolikus lélek. Majd minden gondolatnál le kellene állni, és ezeket a különböző nyilaktól kapott, mérgezett sebeket az evangéliumokkal gyógyítani.

 Visszatérve a témánkra. A cölibátus ellen tüntető katolikus osztrák hívek tömege a cölibátust illetően nem azt keresi, ami a Krisztus akarata, hanem, hogy mi az ő akaratuk és elképzelésük. Ez rettenetesen nagy baj, ez a tüntetés olyan groteszk dolog, mintha a katolikus papok tüntetnének a házasság fölbonthatatlansága ellen. Íme a kereszténységet gyűlölő filozófoknak már sikerült beoltani olyan szérummal egyes katolikus lelkeket, amelyektől tökéletesen megőrülnek, vagyis önellentmondásba jutnak. Mi tehát nem azt keressük mi a kellemesebb, akár magunknak, papoknak, vagy azoknak a katolikus férfiaknak, akik papságra jelentkeznek, hanem, vajon Krisztus akarata-e a cölibátus, vagy pedig azért találtak ki a papok, - ez az a nagy blöff, hogy a vagyon egybemaradjon. Milyen vagyon? Mi van most? Tessék olvasni a Tomka atyának a dolgait az Új Emberben. Amikor a kellemes dolgok keresése lesz a teológiában a vezérelv, akkor odajutunk, mint ahová jutottunk a „kellemes karácsonnyal”. Bejgli van és csillogás, és pár napra Szilveszter körül züllés, de Krisztus nincs többé a Karácsonyban. Aztán ezt a „kellemes karácsonyt” egyesek még egy l-lel is mondják, ez valami őrület: „kelemes karácsony”. Ilyen „kelemes” katolikus teológia helyett jobb egy kemény és következetes materializmus, amely a szájára sem veszi Krisztus nevét. Tehát mi nem azt kutatjuk mi a cölibátusra vonatkozóan a mi akaratunk, hanem, hogy mi Krisztus akarata. Egyébként pontosan az az életszentség, amikor azt keressük, hogy mit akarsz Uram, hogy cselekedjek. Krisztus akaratát kutatni, megtalálni, teljesíteni. Ő maga az út az Atyához a Szentlélekben. Azok az utak, amelyeket mi találunk ki, akaratlanul, széles utak, „kelemes” utak. Az az út viszont, amelyet ő mutat, keskeny út és szűk kapuhoz vezet, de az a szűk kapu az az ajtó Ő maga, amely az életre visz. Én vagyok az ajtó.

 Nem a hármas, megromlott kívánság által uralt világ véleményére, mint mérlegre tesszük rá ezt a kérdést, hanem az Isten igéjének a mérlegén mérjük le. Hát van közöm Szent Máté evangéliumának 19. fejezetéhez, amelynek az első szakasza beszél az egynejű házasságról és a cölibátusról, akkor jön egy kis jelenet, hogy odaviszik a gyermekeket, és Jézus azt mondja, hogy ilyeneké a mennyek országa, és utána következik az, a 16.-tól a 30.-ig versig, amit három évig olvastam egyfolytában, éjjel-nappal, abból doktoráltam. A gazdag ifjúnak a jelenete. És, ami megdöbbentő, hogy ez a három rész összefügg. Test kívánsága, most Krisztus ezt rendezi, a házassággal és a szüzességgel. A szemek kívánsága, a bírvágy a gazdag ifjúnál rendeződik. És középen van az élet kevélységének a gyógyítása. Amikor az ókorban megvetett és lenézett gyermekeket, akik nem termelnek és senkik, akiket leírtak, odaállít példának az apostolok elé: hogyha nem lesztek ilyenek, nem mentek be a mennyek országába. Mert testvéreim, minden, ami van ezen a világon mondja Szent János első levelében az a test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet kevélysége, nem az Atyától származik. Ez olyan kijelentés, amelyet félre lehet érteni.

 Testvérek, amikor valaki konokul félreért bizonyos szentírási részleteket, azt veszem észre, hogy félre is akarja érteni, hogy mentegesse magát. Ezt Szent Pál is észrevehette, mert azt mondta, igaz, hogy nehezek a leveleim, de csak azoknak, akik elkárhoznak. Akik félre akarják érteni. Ugye, most azt mondanánk, hogy hát akkor itt most mit jelent a világ, hogy ami a világon van? Nem jelenti a teremtett világot, amelyet az Isten szeret. Jobban szereti az a világot az Isten, mint te meg én. Mert ha nem szeretne, akkor most nem lenne. És még az őt káromló embert is szereti. Senki nem szerette úgy a világot, mint Krisztus, azért lehetett kísérteni. Mert neki szép volt a világ. Senkit nem vonzott úgy. Ez a világ, amiről beszél, ez a megromlott vágyak világa. Még csak nem is a vágyak a rosszak, mert azokat Isten teremtette belénk. Az, hogy kívánkozunk étel után, az, hogy a férfi és a nő kívánkozzon egymás után, tisztán, ezt Ő teremtette. Ezért őrült nagy erő. Azt Ő teremtette, hogy szép legyen a világ számunkra, és bennünk legyen az, hogy őrizzük és műveljük a kertünket, ahová Ádámot helyezte. És az önértékelést is Ő teremtette belénk, hogy az Ő szeretetében nézve nagyra tartsuk magunkat. Tehát még a kívánság is az Atyától van.

 De az a három kívánság, ami megromlott, az nem az Atyától van, ez a sátán kísértésére a bűnbe esett embertől van, és testvérek, szinte egész nap ez működik. Testvérek, én nem tudom, hogy hogy vagytok. Van olyan nap, hogy tudom számozni, hogy egy, kettő, három. Ja, most az egy van itt. Mert a rántás jutott eszembe a mise alatt. Most a harmadik van itt, mert most valamit meg szeretnék venni. Most a középső van itt, a kevélység. És csak ez van, nincs több kísértés. Ez volt az az őskísértés is, hogy tetszett a gyümölcs és ízlelésre jó volt birtoklás, ízlelés és csábított a tudás megszerzésére. És ez a három kívánság megromlott bennünk. A test zabolátlan lett, vagyis Isten nélküli kívánságokról van szó. Igen, a szemek kívánsága is zabolátlan lett, nemcsak nézni szeretnék, hanem mindent birtokolni, megvenni, hogy a miénk legyen. És az önértékelésünk is megromlott, az önistenítésig tud menni az ember. Na most ennek a három kívánságnak ellent mondottunk a keresztségben.

 Testvérek, ez egy hatalmas felszabadítás. Nem a kívánságnak mondtunk ellen, hanem annak a kiművelésére. Nem mi folytjuk el a kívánságainkat, Freud tévedett. A szent nem fojtja el, az az égig fellövelli. Minden kell a szentnek, az örök, minden. Testvérek, a szent keresztségben, ahol az isteni természetből részesedtünk, az átistenülés útjára hív minket a Szentlélek, és megadja annak az ontológiai, létbeli alapját, amit életünkben erkölcsi szinten kell megvalósítani, szentté válni, vagyis egyre jobban, egyre teljesebben minden területen az Istené lenni. A test területén, a szemek kívánságának területén, és az önértékelésben is. Na most ezt az egységet látom Máté 19. fejezetében, ott úgyis szokták címezni persze ezek a címek nem Szentírás maga - , hogy a mennyek országának a radikális követelményei. Hát radix azt jelenti, hogy gyökér, hogy az már bent volt a teremtéskor a tiszta emberben. Benne maradt valahogy a bűnbeesett emberben. És Krisztus ezt hozza elő. Az egynejű házasság, mely a mennyek országa belső természetét tárja föl, mert azt mondja Szent Pál, hogy úgy szereti Krisztus az Egyházat, Isten az embert, ahogyan a férj a feleségét, olyan kizárólagosan, olyan személyesen. Szentség lett, meg lett gyógyítva, gyógyul a test. A szemek kívánsága, az anyagiakhoz való viszony tökéletesen megtisztítja Krisztus, mindjárt beszélek róla. És az életszentség útjára állít. És a gyermekben elénk állítja azt az igazi önértékelést. Ahol nagyon szeretik a kisgyereket, ott ő tudja, hogy ő zseni, meg ő örökké él, nincs haláltudata. Miért? Mert nem önmagára néz, mint Ádám a bűn után, mert akkor elbújhat. Hanem a férfi és a nő, az apja és az anyja együttes, múlhatatlan szeretetében fürdik. Ha engem ennyire szeretnek, akkor én nagyon értékes vagyok. Ez sebződött meg bennünk. Na most, a gazdag ifjú története a mennyek országáért vállalt cölibátus, a gyermekekkel való kapcsolat után következik. De ez a két nagy jelenet, ez mintegy diptichon, egymásra fordítható. Tehát közben van a gyermekekről szóló jelenet, itt az egynejű házasságról, hogy fölbonthatatlan, sőt a cölibátusról, a mennyek országáért, itt pedig jön a gazdag ifjú, Krisztust akarja követni: tartsd meg a parancsokat, ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet. Ez a két nagy jelenet egybefordítható.

 Nagyon segített nekem Jacques Dupont, az ő csodálatos műveivel, a Le Beatitude, három ilyen kötet, a Nyolc Boldogság, ahol elemezte ezt a részletet, a házasság és a cölibátus. Én pedig a gazdag ifjút. A kettő tökéletesen megegyezik, a szerkezete ugyanaz. Odajön a gazdag ifjú Jézushoz és azt mondja, Jó mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet. Tartsd meg a parancsokat, te is zsidó vagy én is. Tudod, hogy a Tóra üdvözít, bejuthatsz az életre. De valami még hiányzik neked. Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet, és oszd szét szegényeknek, és kövess engem. Nagyon sokszor olvastuk sokszor kétezer éven keresztül. Azt gondoltuk, hogy a Tízparancsolat az szól az egyszerű híveknek, tartsd meg a parancsot és üdvözülsz. Van egy második emelet a kereszténységben, ez a szerzetesség, ez az elit, ezeknek azt mondja Krisztus, hogy add el mindenedet, akkor tökéletes leszel, ez a tökéletes életforma. Szegény Máté evangélista, hát miért rágalmazzuk. Ő tette bele ezt, hogy tökéletes, ha tökéletes akarsz lenni. Lukácsnál és Márknál nincs benne. És még egy helyen van, az hogy tökéletes. Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok, aki még az ellenségeit is szereti, tehát akkor nem azzal lesz tökéletes a gazdag ifjú, hogy mindenét elhagyja, mert akkor Diogenész, aki meztelenül egy hordóban lakott, ez a filozófus, nagyobb tökéletességre jutott volna, mint a Boldogságos Szűz, aki megőrizte a názáreti házát. Miről van itt szó? Nincs két emelet. Valami akadályozta ezt az ifjút, mert a Tóra, a törvény az csak Krisztus erőterében ad örök életet, egyébként csak ígéret. És látta benne, hogy ez a lendület megtörik: neked mindent el kell hagyni. Vigyázz, mikor elment a gazdag ifjú, nem arról beszél Krisztus az apostolokkal, hogy hát nem lett pap, meg szerzetes, de még jó világi lehet, hanem miről beszél: nem üdvözül.

 Milyen nehéz bemennie a gazdagnak az Isten országába. A tevének könnyebb átmenni a tű fokán. S megértik az apostolok és azt mondják: hát akkor ki üdvözülhet? És azt mondja Jézus: embernek ez lehetetlen, Istennek lehetséges. Tehát az üdvösségét eljátszotta. Most azt ne kérdezd meg, hogy mi lett a gazdag ifjúval, mert lelépett a színpadról, hogy utána megtért-e? A jelenet itt van megvilágítva. Miről van szó? Ha családos emberként az üdvösségedet fenyegeti az, hogy az anyagiakhoz ragaszkodsz, akkor neked le kell mondani az üdvösséged érdekében. És aki így hallja, annak le kell mondania. A Szűzanya nem így hallotta. Ő szabad volt, birtokolt. A szerzetes így hallja, tehát neki ez az üdvösség útja, Ha aposztatál egy szerzetes, akkor eljátszotta az üdvösségét. Az más, hogy az Isten majd nyit neki egy utat, de most, nem a második emeletről ment le a földszintre, vagy az elsőről. Nekem ez az üdvösség útja. Titőletek ezt nem követeli meg, mert erősebbek vagytok. Ti tudtok birtokolni, és mégsem birtokolni lélekben. De ha bárkinek a világban az üdvössége veszélybe kerülne, akkor igenis hallani fogja Krisztustól, hogy el kell hagynod. Tehát nem törik meg Jézus logikája, tetszik érteni? Tehát ugyanarról beszél végig.

 Egyébként nem fokozásról van szó, hanem párhuzamról, mert a biblikus értelemben, Jézus-korabeli értelemben, hogy kincsed lesz a mennyekben, az nem valami plusz, hanem maga az örök élet. És azt se mondhatod, hogy ha tökéletes akarsz lenni, tehát fakultatív. A keresztény tökéletesség nem fakultatív. Ő mindent eldobva magától Krisztus útján járva tanulta volna meg a tökéletes szeretetet. És ez megtört benne. Mert ha azt mondod, hogy fakultatív az, hogy tökéletes akarsz lenni, ha szerzetes akarsz lenni, nem. Aki úgy hallja, annak azzá kell lenni. És nem tökéletesebb, csak ha a tökételes szeretetre ez által eljut. Mert, ha ez fakultatív, akkor az első mondat is fakultatív: Ha be akarsz jutni az életre. Vagyis, ha nem akarsz elkárhozni. Ez egy mélységesen zsidó gondolkodás, ez egy paralellizmus. Még egyszer ugyanazt mondja el Krisztus neki, de kifejezettebben, kicsit magyarázva, és rá alkalmazva.

 Most jutunk el oda, és a jövő vasárnap, ha nem vagy itt, akkor nem tudtad miről beszélek, mert akkor tudom befejezni. Ugyanígy van a házasságra vonatkozóan. Az Úr Jézus azt mondja, hogy kezdetben nem így volt, ahogy most van. Hát nem így volt. És akkor azt mondják az apostolok: De hát nem bocsáthatja el az ember a feleségét? Nem, azt Mózes a keményszívűségetekért engedte meg. Kezdetben nem így volt. Hát akkor talán nem is érdemes megnősülni. Ez titeket megbotránkoztat, mondja az Úr. Most a házasságon belül mondja, hogy valaki lemond, önként a házaséletről a házasságban, mert berobbant az Isten országa. Tehát Jézus nem azzal kezdte, hogy egy fiatalember eleve nem nősül meg. Itt most nem arról van szó. Az más, hogy a mennyek országáért eleve vállalja. Itt a felnőtt apostoloknak mondja, és az nem igaz, csak az eretnek iratok mondják, hogy Péter cipelte magával Rómába a feleségét, meg a családját. És ebből származik az, hogy az Egyházban, amikor nős embert fölszenteltek püspöknek, vagy papnak, abbahagyta a házaséletet. Egyre több tudományos dokumentum van. A felesége özvegyi fátyolt öltött, persze engedéllyel és szabadon, tehát, csak akkor, hogyha megegyeztek. És Flüi Szent Miklós, több gyermek apja, gyönyörű házasság? És tőle az Isten ezt követeli, berobbant. Ez nem hűtlenség, mert egyszer Isten lesz minden a mindenben. És a katolikus Egyház ezekből a férfiakból szedte a papjait, akik eleve lemondanak, mert azért sok nehézség volt vele. Hát azon ne csodálkozzunk, hogy ez lassan tör át, míg jogi formát ölt. Hát Krisztus nekimegy a bűnbeesett természet logikájának. Mint ahogy akkor is nekimegy, hogy szeresd a te ellenségedet.

 Egy gyönyörű rádióműsor volt most a Kossuth rádióban. Egy megkínzott ember, akit a kommunisták összevertek. Nem gyűlöl, nem. Mit gyűlöljön rajtuk, hát nem az a szerencsétlen, aki ilyet tett? Hát ugyanígy Krisztus nekimegy a bűnbeesett, elferdült természetünknek. És lassan tör utat. És ahogyan a szent és egynejű házasságban is mennyi kudarc, mennyi bűn, mennyi elválás van, hát ne csodálkozz ezen se. Egyébként a keleti egyház a trullói zsinatban tévedett, az nem volt egyetemes zsinat, tehát megvolt a joga, hogy tévedjen. Ott azt mondták az atyák, hogy mi régi hagyomány szerint nős embereket pappá szentelünk. Igen ám, csak azt nem mondták hozzá, hogy akkor hagyta abba a nemi életét, nem pedig akkor kezdte el, mint Nuolai Szent Paulinus, aki, amikor le tudott mondani erről, a város püspökévé nevezték, a nép kérte, hogy legyen püspök. Egyébként a görögök sosem tudnák megmagyarázni, hogy a püspökeik miért nem nősülhetnek. Ennek a maradványa.

Kérem, ez tudományos kutatás. Minden arra mutat, hogy a mennyek országáért vállalt cölibátus, akik közül szedte az Egyház az ő papjait és püspökeit, az krisztusi alapítású. Nem pszichológia. A cölibátusnak nem pszichológiája van, hanem teológiája. Részletesebben, csodálatos történelmi adatokkal megterhelve, olvasd el ehhez jövő hétre Jáki Szaniszló atyának a Cölibátus teológiáját. Nagyon örültem a könyvnek, mert én ezt a dolgozatommal kapcsolatban ezt előbb sejtettem, mint ahogy elolvastam volna a könyvét. De ő írja meg ezt tudományosan. És a házasságodat is megmenti. Hogy egy tövön fakad a kettő. Hogy valami olyan az Isten országa, és ez a világ elmúlik, és ez előkészület, és berobbanhat az emberek életébe. De mind a kettő a szentségre rendelt életforma, harmadik nincs. Olyan van, hogy valaki a világban marad -  a szüzek szentelése ma már van, sajnos Magyarországon püspökeink még nem nagyon gyakorolják, hogy nyilvánosan egy hatalmas templomban egy kipróbált, tiszta életet élt lány consecratio virginumot kér, szűzzé avatását az Egyház színe előtt, és a világban marad. És ugyanígy élheti egy férfi is a maga életét, nem kell berontani egy kolostorba. Azt hiszem, hogy a gyöngeségünk az, hogy nem a szentségre törekszünk. Nem azt keressük, hogy mi az Isten akarata, és ha az Isten akaratát keressük, akkor sohase felejtsük el, amit az Olofson Placid atya annyiszor elmondott, idézve az ő bencés tanárát, Szúnyogh Xavér atyát - akit még én is ismertem, én is tudtam őt szeretni, hallgatni, ezt a csodálatos magyar liturgikust - amikor ő gyerekeknek magyarázta: vigyázz, amikor ez mondjátok, legyen meg a te akaratod, akkor gondoljátok hozzá: üdvözítő akaratod.

 Az Isten csak jót akar nekünk. Mi meg úgy éljük meg, hogy az valami olyan, amibe én beleütközök, ami valami nehéz. Amikor megtesszük az Isten akaratát, az ám az igazi csoda, nem az, amikor az Isten teszi meg a mi akaratunkat. Ámen.

(Forrás: karizmatikus.hu)