|
 2011.04.15.
A család gyógyír
Nem
kevesebbet állít Kopp Mária professzor asszony, mint hogy a
család és a gyermek rendkívül fontos egészségvédő tényező.
Saját kutatásaira és a nemzetközi irodalomra hivatkozik ennél
az állításnál. Legutóbbi sajtótájékoztatóján Dr. Balogh
Piroska társaságában erről a figyelemre méltó kutatási
eredményről beszélt.
Először
nem a saját kutatásairól szólt, hanem hivatkozott az
International Journal of Epidemiology közléseire. A finn társadalomban
1996-2000 között vizsgálták a 30 és a 64 év közötti férfiak
közül az élettársi kapcsolatban élők, az egyedül élők, és
a családban élők egészségi állapotát. Megállapították,
hogy a családban élők egészségi állapota sokkal tökéletesebb,
mint az élettársi kapcsolatban élők, vagy az ún. magányosan,
szingli állapotban élők körében. Megállapították, hogy a
gyermektelenség súlyos egészségkárosító tényező. A
gyermektelenség vagy a társtalan élet fontosabb egészségkárosító
tényezők, mint az ismert magatartási kockázati tényezők –
a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás vagy az elhízás.
Természetesen
ezek a kockázati tényezők nem függetlenek egymástól, a
szinglik sokkal többet isznak és többet dohányoznak, tehát ez
is hozzájárul az idő előtti egészségromláshoz. Egyedül az
elhízás veszélyezteti inkább a házasokat, közöttük ez a
kockázati tényező gyakoribb. Megvizsgálták azt is, hogy a
szingli férfiak lakószobáiban lényegesen magasabb a fertőzéshez
vezető mikroorganizmusok aránya, mint a szingli nőkében. Ez
lehet az egyik magyarázó tényező a szingli férfiak nagyobb
veszélyeztetettsége hátterében. További meghökkentő adatok.
A házas férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel élik meg
a 69. évüket, mint a magányosak, de jó házasság még ennél
is fontosabb védőfaktor. Ötszörös védettséget jelent abban
az esetben is, ha az adatokat az ismert egyéb tényezők, iskolázottság,
dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás szerint korrigáltuk.
Még érdekesebb – állapítja meg Kopp Mária – a
gyermekekkel való jó kapcsolat. Szintén igen komoly egészségvédő
tényező, a férfiak esetében négyszeresére növeli a 69. év
túlélésének valószínűségét. A nők esetében a jó családi
kapcsolatok hétszeres túlélési valószínűséggel járnak együtt.
A
sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy a bizalmon alapuló
tartós kapcsolatnak tehát élettani, pszichológiai alapja is
van, miközben természetesen messze túlmutat ezen az összefüggésen.
Alaposabb
elmélyülésre lenne szükség a dolgok megértéséhez. A
professzor asszony beszélt egy bizonyos oxytocinről, amely gátolja
a stressz és a gyulladás kialakulását. Mikor termelődik az
emberi szervezetben oxytocin? Ha például egy idős asszony kezét
fogja a férje, és sétálnak. Ez a kézfogás oxytocin-termeléssel
jár együtt. Egyesek szerint ez a boldogságfaktor. A dolog lényege
az, hogy öregben és fiatalban harmonikus együttlét, a
bizalomra alapozott együttlét együtt jár oxytocin termeléssel,
és ez viszont oldja a stresszt, illetve felszámolja.
Elképesztő
újdonságok ezek, a közgondolkodás számára még szinte
ismeretlenek. Ha végiggondoljuk az elmúlt 60 esztendőt, akkor döbbenünk
meg, hogy mennyi téveszme között éltünk. Amikor Rákosiék
hirdették: „asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni
dicsőség.” Vagy felidézzük az 1957-es Magyarországot. Rászabadították
a magyar társadalomra a gátlás nélküli abortuszvilágot. Hétmillió
magzatot pusztítottak el Magyarországon. Milyen boldogságfaktorral
jár ez együtt vajon? Aztán ha arra gondolunk, hogy még ez előtt
– tehát 1957 előtt egy évvel – a 18 éves lányokat is
megadóztatták gyermektelenségi adóval. E tényezőket ha sorra
vesszük, rájövünk arra, hogy micsoda csőre töltött zűrzavar
uralkodott család, társas kapcsolat és gyermek ügyben.
Győri Béla
|
