vissza a főoldalra

 2011.04.15. 

A székely gyümölcs népszerűsítéséért

A Sikeres Székelyföld elnevezésű konferenciasorozat ez évi első rendezvényét Csíkszeredában Hargita Megye Tanácsának székhelyén szervezték meg március 30-án.  A Hargita és Kovászna megye tanácsa által két évvel ezelőtt útjára indított rendezvénysorozat napirendjén ezúttal a helyi termelők és termékeik szerepeltek. A konferencián – többek közt – Már István, a Székely Gyümölcs Egyesület elnöke tartott előadást.

 – Úgy értesültem, hogy ön a norvég támogatású Hagyományaink gyümölcsei című projektet mutatta be. Hogyan sikerült megszerezni a norvégok anyagi támogatását ehhez a programhoz?

 – Norvégia, bár nem tagja az EU-nak, használja a közös uniós piacot, ezért kötelessége, hogy akár pénzben, akár természetben tagdíjat fizessen. A Brüsszellel való tárgyalások eredményeképpen Norvégia megkapta azt a lehetőséget, hogy direkt ki tudja pályáztatni azokat a pénzeket, melyek felhasználásáról ő dönt, s megkötetheti a szerződéseket, és figyelemmel kísérheti a projektek megvalósítását. 2008-ban hirdetett meg egy pályázatot Romániában Norvégia, melyre közvetlenül lehetett jelentkezni. Ekkor mi benyújtottuk az elképzelésünket a Hagyományaink gyümölcse c. programra, arra, amit már régebben kidolgoztunk. A sikeres bírálati szakasz után kaptuk meg a pozitív választ a norvég alaptól.

 – Mit kell tudni erről a programról?

 – Egy komplex projektről van szó. Egyrészt felkészítjük a társadalom tagjait arra, hogy részt vegyenek egy közösség-alapú gazdaságfejlesztő programban. Megteremtünk egy közösségi beruházást és speciális marketingeszközöket bevetve támogatjuk a helyi termékek előállítását, forgalmazását. Ez egy olyan struktúra, ami szerintem a jövő gazdasági modellje lehet vidéken. Azoknál a vidéki közösségekben, ahol nagyon nehéz elindítani egy adott vállalkozást, a természeti erőforrások hasznosítását. Nálunk fontos a közösségi munka és mindent megmozgassunk azért, hogy a beruházás életképes legyen. Nonprofit szerveződés formájában szeretnénk a helyi közösséget összegyűjteni, aktívabbá tenni, hogy a közös beruházást működtetni tudják.  

– Tavaly októberben indult el Farkaslakán egy gyümölcsfeldolgozó manufaktúra, ami szintén az önök egyesületéhez köthető. Ez nem anakronisztikus a mai korban, mikor mindent automata gépekkel végeztetnek?

 – Éppen ettől unikális és érdekes maga a program és a beruházás. Azt tapasztaltuk, hogy a fogyasztók a régi, autentikus ízeket keresik. Azt a terméket, ami ilyen, manufakturális módon kerül az emberek asztalára, természetesen nem lehet nagy mennyiségben és nem is szabad automata gépsorok igénybevételével előállítani. Fontosnak tartjuk, hogy ezen termékek gyártása egy olyan kismértékű beruházások keretében valósuljon meg, melynek jelentős komponense az emberi munka. Az a célunk, hogy ne szokjanak le az emberek a munkáról. Sőt: a munka révén tudjuk összekovácsolni a közösségeket. Régen is így tudták összetartani a jól működő társadalmakat. Akár úgy, hogy családon belül dolgoztak, termeltek, akár úgy, hogy több család összefogott és alkotott egy munkás közösséget. Erről az emberek elszoktak. Ma nem divat megkérni a családtagokat, barátokat arra, hogy közösen lássunk neki egy feladatnak. Az is elképzelhetetlen, hogy egy falu összefogjon, közösen műveljenek meg a lakók egy területet, közösen gyűjtsék be a gyümölcsöket, és azokat közösen dolgozzák föl. Ezért ennek a manufaktúrának egy közösség-összekovácsoló hatása is van. Tavaly 350 gazda keresett föl minket, és példaértékű, hogy többször ketten-hárman is eljöttek egy-egy gazdának segíteni a manufaktúrában. Ebből látszik, hogy eredményes a közösségépítésünk.  

– Tehát 350 gazda beadott mondjuk önökhöz szilvát, és ebből lekvárt készít a manufaktúra?

 – Nem így történik. Ők hozzák be, saját maguk mossák meg, válogatják ki és dolgozzák föl a gyümölcsöt. Mi azt szeretnénk, ha a gazdák használnák a gépeket, és ne csak egy átvevő, az alapterméket megvásárló központként működjünk. Minden egyes termékre rá is vezetjük a gazda nevét.

 – Gondolom nem minden gazda ért a feldolgozáshoz. Őket betanítják?

 – A manufaktúrában egy személy végzi az adminisztrációs feladatokat, így ő nem tudja ezt megtenni. A Székely Gyümölcs Egyesület 28 tagból áll, ők mind gazdálkodók. A tagdíjat viszont nem pénzben, hanem önkéntes munkában kéri tőlük az egyesület. Ez évi szinten fejenként 30 órát jelent. Ha olyasvalaki jön be hozzánk a termékével, aki nem tartozik az egyesületünkhöz, akkor neki egyik tagunk önkéntes munka keretén belül segít a feldolgozásban.

 – Mit kell „fizetni” a manufaktúra felszereléseinek használatáért?

 – Nem pénzt, hanem a végtermék 30%-át kérjük. Ezzel biztosítjuk a termelés folyamán szükséges eszközök beszerzését, vásárlását. Eladjuk a nálunk maradt terméket, értékesítjük, s ebből fejlesztjük az üzemünket, illetve kifizetjük a csomagolóanyag, a címkézés, az árazás, a rezsi, a fuvarozás, a marke-ting árát.

 – Bevizsgálják a manufaktúrába hozott gyümölcsöket?

 – Természetesen. Hozzánk csak a hagyományos gyümölcsfajtákat lehet behozni. A nem hagyományosokat nem dolgozzuk fel. Mi olyan egészséges helyi terméket állítunk elő, ami teljes mértékben támogatja a helyi értékeket, a hagyományok megőrzését.

 – Ha már itt tartunk: igaz, hogy Udvarhelyszék környékén több gyümölcs is kihalóban van?

 – Ez a szomorú valóság. Ez a folyamat az 1950-es években kezdődött el. A legutolsó felmérésünket összevetettük egy 1970-ben végzettel, s ahhoz képest 50%-os veszteségünk van. Nagyon sok gyümölcsfajta véglegesen kihalt erről a vidékről. Már génbankunkban sem lehet ezeket megtalálni, csak írásos és rajz formában tudtuk meg, milyen hagyományos fajtáink voltak ezen a területen.

 – Mi okozza a kihalást?

 – Egy rossz, hibás gazdasági megközelítés. Bármilyen EU-s támogatást kap egy gazda, nem használhatja föl a helyi, hagyományos fajták szaporítására, ami diszkrimináció. Ez az egyik ok. A másik, az 1965-től kezdődő tervgazdálkodás. Ez nagy hangsúlyt fektetett az intenzív gyümölcstermesztésre, és tudjuk, hogy ilyen esetben mennyiséget igen, de minőséget nem lehet előállítani. Sajnos ez a szemlélet a mai napig fennmaradt. Pedig nem szabad „modern” fajtákkal foglalkozni ezen a vidéken. A régi tsz-ekben telepített gyümölcsösök is 20-25 éven belül kihaltak. Ezért vissza kell honosítani a régi gyümölcsfajtákat.

 – Amikor ezt az interjút egyeztettük, azt mondta: április 1-jén Kárpátalján tart előadást a Hagyományaink gyümölcse projektről. Ilyen nagy az érdeklődés eziránt?

 – Igen, mert mind a tömb-, mind a szórványmagyarság kitörési lehetőséget lát ebben a modellben. A tömbmagyarság – itt Székelyföldről beszélek – 55%-a él vidéken, Kárpátalján viszont ez az arány 75%. Azt tudjuk, hogy a vidék mennyire elmaradott. Hiányzik a tőke, az akarat, az önkormányzati segítség és a vállalkozói kedv a vidéki térségek gazdasági fellendítéséhez. Amikor ezt a modellt bemutatom, felhívom a figyelmet arra, ezt követve, csekély anyagi ráfordítással, jobb helyzetbe tudjuk hozni a vidék magyarságát.

Medveczky Attila