|
 2011.08.05.
Környezeti nevelés a Duna Múzeumban
Természettudományos
Muzeológusok XXIX. Országos Találkozója
2011.
augusztus 29. - 2011. augusztus 30.
Esztergom
Az esztergomi Duna
Múzeum – hivatalosan a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi
Múzeum – újabb, jelentős országos rendezvénnyel hívja föl
magára a figyelmet. A természettudományos muzeológusok éves
találkozóját idén a Magyar Természettudományi Múzeum a Duna
Múzeummal közösen szervezi. Bárd Edittel, a rendezvény
szervezőjével, az esztergomi Duna Múzeum PR -és marketing
munkatársával, sajtóreferensével a kétnapos szakmai
program jelentőségéről és a múzeumpedagógiáról beszélgettünk.
–Miként sikerült elérni azt, hogy ennek a találkozónak
Esztergom legyen a helyszíne? Sőt a városon belül két helyszínen
is, a Szent Adalbert Központban, illetve másnap a Duna Múzeumban
lesz a rendezvény…
–Pontosítok: a második nap egy ún. szakmai
terepgyakorlat. Bevett szokás, hogy az első nap előadásokkal,
tanácskozásokkal telik, míg a második napon a vendéglátó múzeumot
tekintik meg a részvevők, és szakmai gyakorlaton vesznek részt.
Idén a terepjárás programjában a klastrompusztai Pálos-rendi
emlékek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Strázsa-hegyi Látogatóközpontja
vagy a Sátorkőpusztai-barlang megtekintése szerepel a
Nemzeti Park munkatársai és a Benedek Endre Barlangkutató és
Természetvédelmi Közhasznú Egyesület tagjainak a vezetésével.
Kérdésére válaszolva: a tavalyi találkozó Gyöngyösön, a Mátra
Múzeumban volt. Ez az intézmény 2010-ben nyerte el az Év Múzeuma
kitüntetést. Ott kérte föl a Duna Múzeum vezetőségét az
idei rendezvény házigazda szerepére a Természettudományi Múzeum
címzetes főigazgató-helyettese, Kecskeméti Tibor, aki ennek a
találkozónak a kezdetektől fő szervezője – az első ilyen
jellegű konferencia 1982-ben volt– , úgy is, mint a természettudományos
muzeológiai szakfelügyelet vezetője.
–Mennyi résztvevőt
várnak?
– Általánosságban 50-60 muzeológus vesz részt egy
ilyen konferencián. Úgy gondoljuk, hogy reálisan számolunk, ha
50 vendégben gondolkodunk, mert anyagi okok miatt idén valószínűleg
kevesebben tudnak élni ezzel az alkalommal.
–Mi lesz a központi téma?
– A kétnapos szakmai rendezvény központi témája a
természetvédelem, környezetvédelem és a múzeumok kapcsolata
lesz. A természetvédelem már az 1999-es találkozónak is témája
volt, viszont a környezetvédelem a múzeumok világában még
kevésbé van jelen. A mi intézményünk eredetileg Magyar Vízügyi
Múzeumként alakult meg 1973-ban, s mikor a vízügy és a környezetvédelem
egy tárca alá került, akkor kaptuk meg a máig is hivatalos nevünket.
Arról viszont, hogy a környezetvédelem területén mit is tud
gyűjteni egy múzeum, illetve mindez a munka csak egy múzeum
feladata legyen-e, az még továbbra is kérdéses. Ezért is érdekel
minket az, hogy a többi múzeum szakemberei mit gondolnak erről,
van-e náluk már a környezetvédelmi szakterülethez kapcsolódó
anyag. S az is kérdés, hogy folytatnak-e a környezetvédelemhez
kapcsolódó kutatásokat, illetve ami szerintem a leglényegesebb,
mit tudnak tenni a környezeti nevelés érdekében.
– A környezeti nevelés és a múzeumok kapcsolata valóban
elengedhetetlen. Ehhez viszont szükséges, hogy több oktatási
intézménnyel felvegyék a kapcsolatot. Mindezt azért vetem föl,
mert ön még június 28-án tartott előadást ebben a témában
az A38-as Hajó kiállítóterében.
– Ez az előadás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design
műhelye, a MOME-line által szervezett Duna-napi rendezvényen
hangzott el. Akkor a Duna Múzeum pedagógiai programját mutattam
be nyolc perces időkeretben. Ez arra volt elég, hogy elmondjam,
miért is fontos ez a múzeumi tevékenység, az, hogy a fiatalok
az iskolai oktatáson kívül is, személyes élménnyel összekapcsolva,
más tanulási helyszínen, de szakszerűen és hitelesen
halljanak a környezetvédelem fontosságáról. A nálunk járó
csoportok visszajelzései igazolják, hogy a Duna Múzeum és a többi
természettudományos gyűjteménnyel rendelkező múzeum ennek a
múzeumpedagógiai munkának remek terepei.
– Augusztus 30-án a konferencia keretében kerül sor
a Duna Múzeum új foglalkoztatótermének bemutatása. Milyen is
ez a foglalkoztatóterem?
–A műszaki és a természettudományos múzeumok igen elöl
járnak az interaktív eszközök alkalmazásában. Ennek egyik
oka, hogy megjelentek a tudományos és ismeretterjesztő központok
– pl. a Csodák Palotája – , mint komoly versenytársak, és
úgy gondoljuk, hogy ezeknek az eszközeiből sok mindent át
lehet ültetni a múzeumi területre a tudományosság, szakmaiság
igénye mellett. Ráadásul a múzeumi tárgyakkal való találkozás
is megoldható úgy, hogy azokban kár nem keletkezik.
2000-ben nyílt a
legújabb állandó kiállításunk, ami kimondottan az
interaktivitásra épült, s akkor meg is kaptuk az Év Múzeuma
elismerést. Nálunk a kiállítás teljesen interaktív, a látogató
az első, tablós kiállítási rész megtekintésekor is maga dönti
el, mennyi információhoz szeretne jutni. A pancsoló teremben
fizikai kontaktusba kerülhet a vízzel, közvetlenül
tapasztalhatja meg a víz alakító erejét. A foglalkoztatótermet
azért hoztuk létre, mert látogatóink többsége diák, akik többnyire
szervezetten érkeznek hozzánk. Egy hozzánk gyakran visszatérő
– főleg a városból és a környékből érkező diákokból
álló – csoport számára a kiállításon való végigsétálásnál
többet ér, ha egy témához kapcsolódik egy adott látogatás,
foglalkozás. A foglalkoztatóteremben a diákok nagyon sok vizes
kísérletet tudnak elvégezni és vízi élőlényeket vizsgálhatnak
modell, makett, mikroszkóp segítségével. Kooperatív módszertanra
és interaktivitásra épülő foglalkozásaink vannak az ásványtan
témaköréhez,, a környezetszennyezésről, a hulladékgazdálkodásról,
az ökológiai lábnyom-számításról - sok olyan témát
feldolgozunk múzeumi óra keretében, ami a kiállításon nem
jelenik meg. Természetesen mindezzel nem lehetünk elégedettek:
nagyon sok olyan demonstrációs tárgyat szeretnénk beszerezni a
pályázat keretében, ami egy iskolában nem feltétlenül áll
rendelkezésre. Például készült egy egyedi makett, ami a „víz
körforgásá”-t modellezi a folyóktól a csapig, majd a
szennyvíztiszító-telepeken át vissza a folyókba
–A kiállításon bemutatják-e, hogy mennyire
szennyezettek a vizeink? Gondolom ehhez nem csak Magyarország,
hanem a környező államok domborzati térképe is szükséges,
hiszen sem a Duna, sem a Tisza nem hazánkban ered.
–Azt feltétlenül tudatosítani szeretnénk a látogatókban,
hogy Magyarország „kap és ad is vizet”. Főleg a folyószabályozásokat
mutatjuk be, a szennyezésekről a tablós kiállító-részben
esik szó. Azt is bemutatjuk, hogyan változott meg a folyók élővilága.
Emellett olyan időszaki kiállításokat és programokat is
szervezünk, melyek arra hívják föl a figyelmet, hogy a folyók
szabályozása és a környezetszennyezés milyen hatással bír
az élővilágra.
Medveczky Attila
|
