vissza a főoldalra

 2011.08.05. 

Lesz egyszer közös Kárpát-medencei zsinat?

Május 22. minden magyar református szemében az összetartozás ünnepe, hiszen 2009-ben ezen a napon született meg az egységes Magyar Református Egyház. Vajon miként fogadta ezt az egyes országok többségi társadalma? Hogyan tovább, mi az egység következő lépése? Ezekre és még sok más kérdésre kereste a választ a Csillagpont a Krisztus a jövő! Együtt követjük őt? című kerekasztal-beszélgetése.

 Hova jutottunk az elmúlt két évben? –  kérdezte Kiss Sándor, az alkalom moderátora, a Reformátusok Lapja munkatársa a kerekasztal-beszélgetés tagjaitól, Csűry István királyhágómelléki, Fazekas László felvidéki püspöktől, valamint Huszár Pál dunántúli főgondnoktól, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökétől.

 A közösség belülről jön

 Az egység megszületése egy hosszú folyamat lezárása, ugyanakkor egy új kezdete is, válaszolta Huszár Pál. Majd a szlovákiai helyzetet Fazekas László felvidéki püspök vázolta fel. Mint ismeretes, a szlovákiai reformátusok csak idén írták alá a Magyar Református Egyház alkotmányát.

 „2009-ben nem ratifikáltuk az alkotmányt, ami nemcsak a két szlovák egyházmegye miatt történt, hanem az akkori politikai és egyházpolitikai helyzet is ezt hozta magával" – kezdte a szlovákiai püspök. „Nagyon óvatosan kellett kezelnünk a helyzetünket, éppen azért, mert szerettünk volna felmutatni olyan eredményeket, amelyek sokakat meggyőznek, köztük szlovák testvéreinket, hogy ez a csatlakozás hasznos és fontos a Kárpát-medence minden reformátusa számára. Az elmúlt két esztendőben a Magyar Református Egyház bizonyította, hogy lehet szabadon, minden megkötöttség nélkül együtt dolgozni, együtt szolgálni Krisztus ügyét. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban elindult egy olyan folyamat, ami azt mutatja, hogy mi, reformátusok felelősek vagyunk egymásért, nemcsak ott Szlovákiában, hanem felelősséggel tartozunk a Kárpát-medence többi reformátusáért is.”  

Csűry István úgy véli, nagyon sok emberben úgy csapódott le 2009 májusa, hogy eljött egy gyönyörű pillanat, holott lehet, éppen a sok konfliktus, feszültség, amit fel kellett oldani, vitte előbbre a közös ügyet. Azért kell szembenézni és őszintén beszélni a problémákról, mert akkor nemcsak azt fogjuk átélni, hogy ez az egység miért érték, hanem átéljük azt is, hogy a küzdelemből hogyan pattannak ki gondolatok. És ha ezek továbbkísérnek bennünket, akkor energiákat tudnak felszabadítani a jövőre nézve is, arra, hogy mi valóban komolyan gondoljuk ezt a közösséget. Az a csoda ebben az egységben, hogy a gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek döntötték el, hogy szükségünk van erre, hangsúlyozta a püspök. Nem azon múlt, hogy van-e jogi személyiség, vagy állami bejegyzés, hanem azokon a híveken, akik nyomán létrejött az egység.

 Az egyháznak feladata, kötelessége van

 „Nagy ellentmondást látok a szlovákajkú egyházmegyék részéről” – kezdte a feleletét Fazekas László arra a kérdésre, hogy miként fogadták a határon túl a nem magyar nemzetiségűek az egységünket. „Azt hangoztatják, hogy mennyire jó volt a zsinat 2009-es döntése, pedig azt sem támogatták. Nemrég levelet kapott a Zsinati Tanácsunk, amelyben szlovák testvéreink felhánytorgatják, hogy bár egyházunk a Magyar Református Egyház tagja lett, a két szlovák egyházmegye mégsem kapott meghívást a Generális Konvent temesvári plenáris ülésére. Nagyon fontos, hogy tudjuk, sokan vagyunk. Nem szabad, hogy ez önteltté tegyen minket, hanem sokkal inkább feladataink még komolyabban vételére kell indítania minket.”

 A feszültségeket fel kell oldani, tért vissza első gondolatmenetéhez Csűry István, aki elmondta, hogy nekik is át kellett lendülniük azon, hogy a saját egyházukon belül sem volt egyértelmű a Magyar Református Egyházhoz való csatlakozás megítélése. „Ráadásul két év alatt kétszer volt püspökválasztás is. Ez tovább nehezítette a dolgokat, de ha érezzük a győzelmet, ne játsszunk döntetlenre” – jellemezte az egyházpolitikai helyzetet a királyhágómelléki püspök. Van, amikor az egyházpolitika befolyásolja a nagypolitikát, folytatta. Példaként azt hozta fel, hogy a református egység után az anyaországban végre létrejött a könnyített kettős állampolgárság intézménye. Az egyháznak kötelessége, hogy befolyásolja a politikát is, a közéletet – jelentette ki Csűry István.

 Közös zsinat és református bank

 A Magyar Református Egyház alkotmánya jelenleg tartalmazza, hogy az egyháztestek megőrzik önállóságukat, de idővel elképzelhető, hogy eljutunk egy olyan közös Kárpát-medencei zsinatig, ahol a törvényeket nem kell külön ratifikálni, hanem automatikusan érvényes lesz minden részegyházra – mondta Huszár Pál főgondnok az egység lehetséges jövőjéről.

 Az egységes zsinat létrehozását a felvidéki püspök sem tartotta kilátástalannak. Meglátása szerint, ha az Európai Unió jogrendje a jelenleginél egységesebb lesz, akkor a Kárpát-medencei reformátusok is közelebb kerülhetnek az egységes zsinathoz. De amíg ez nem történik meg, addig az a feladtunk, hogy ahol csak lehet, ilyen keret híján is együtt munkálkodjunk.

Csűry István egy másik problémára hívta fel a figyelmet. A tudomány, az ima és a hitélet terén már nagyban megvalósult az egység, viszont az anyagi feltételek egyenlőtlensége még mindig adott, és ez lesz a legfontosabb kérdés a továbblépésben, vélekedett. Szavai szerint azon kell gondolkodni, hogyan lehetne ezt a nagy egyenlőtlenséget enyhíteni, megszűntetni. A probléma megoldására egy rendkívül innovatív megoldást javasolt, egy közös református bank létrehozását.

 „Vannak tartalékaink, amelyeket idegen bankoknál kamatoztatunk, miközben vannak olyan református bankárok, közgazdászok, jogászok, akik megoldhatnák, hogy ez a pénz nálunk maradjon. Gondolkozzunk el azon, hogy minden perselypénzt odaadunk, vagy minden fenntartói járulékot odaadunk egy nagy kosárba, ahol az elkezd dolgozni. Így nem jelentene többé gondot, honnan szerezzünk hirtelen pénzt, ha például egy villám egy templomtoronyba csap” – érvelt a református bank ötlete mellett a királyhágómelléki püspök.

 Kováts Anna

(Forrás: reformatus.hu)