vissza a főoldalra

 2011.08.05. 

A jövő városa

A 35 ezer lakosú tolnai megyeszékhely városvezetése „Szekszárd, a jövő városa” szlogennel még 2006-ban indított programot, melyben a gazdaság élénkítésére helyezte a hangsúlyt.

A költségvetésről, a város egyéb beruházásairól, s arról, milyen intézkedések meghozatala szükséges ahhoz, hogy Szekszárd a jövő városa legyen, Horváth István polgármestert, országgyűlési képviselőt kérdeztem.

 – Tisztelt polgármester úr! 2006-ban, amikor egy nem éppen önkormányzat-barát kormány regnált az országban, nem volt-e merész ötlet a már említett projekt beindítása?

 – Önkormányzati szempontotokat figyelembe véve még eddig nem tudok önkormányzat-barát kormányról. Az elmúlt nyolc évben viszont az önkormányzatok gyakorlatilag is megtapasztalhatták az önkormányzat-ellenességet. Amikor 2006-ban a választók bizalmat szavaztak nekünk, nem a tétlenséget ígértük, hanem, hogy a város gazdasági életén és a komfort érzetén nagymértékben javítunk. 2006-ig a szolgáltatási szektort nézve egyetlen egy nagy hipermarketen kívül semmi nem volt a városban. Sem ipari park, sem megfelelő színvonalú kereskedelmi- és szolgáltató központok. Nem volt elég kerékpárút, a lakosok a szabadidő autentikus eltöltése érdekében vidéki rendezvényekre jártak, hiszen fürdő, strand és sportolási lehetőség sem volt a városban. Megígértük, hogy ezeket megpróbáljuk a szekszárdiak és a környéken élők számára biztosítani. Így meghirdettük a „Szekszárd a jövő városa” programot, aminek eddig több elemét sikerült megvalósítani – pl. hazánk egyik legszebb és legkorszerűbb sportcentrumát építettük föl – és jelenleg is folynak azok a beruházások, amik a 2006-os ígéreteket teljesítik be.

 – Ön 2006 óta polgármester. Egy 2007-es, önnel készített interjúból idézek: „az elmúlt négy évben csaknem kétezerrel csökkent a lakosságszám, a fiatalok nem látták a jövőt, tízből nyolcan – akik másutt tanulnak– nem jönnek vissza.” Sikerült azóta pozitívan változtatni ezen a tendencián?

 – Ezt a folyamatot nem lehet az egyik évről a másikra megfordítani, de örömmel jelentem, hogy arányában csökkent ez a tendencia. A tavalyi statisztikai adatok azt mutatják, hogy az utolsó két évben már nem csökkent drasztikusan a város népességének száma. Bízom benne, hogyha befejeződnek a fejlesztések, és a gazdasági helyzet is konszolidálódik, akkor a stagnálás után növekszik a népesség száma.

 – Milyen fontos beruházásokról és projektekről tud beszámolni lapunk olvasóinak? Jómagam az Agora-programról és a Vármegyeháza felújításáról olvastam. Gondolom a fejlesztések hatással vannak, lesznek a költségvetésre is.

 – Az egyik legfontosabb beruházásunk egy ipari park létrehozása volt, hiszen, mint már említettem, míg szinte a legkisebb településen is van ilyen létesítmény, addig a tolnai megyeszékhelyen 2006-ig nem létezett. Meg kell különböztetni a produktív és az improduktív beruházásokat. Az előző adóbevétel-növelő hatással bír, az utóbbinál pedig követelmény a komfort-érzet javítása. Az pedig korán sem mindegy, hogy milyen környezetben valósul meg a beruházás, az adott cégmenedzsment mennyire érzi otthon magát a településen. Az a két projekt, amit ön említett, főleg a komfort-érzetet növeli, igaz az Agora-program egy konferenciaközpontot is magába foglaló 21. századi kultúrpalota felépítését valósítja meg, s ez gazdaságélénkítő hatással is bír. Szekszárdnak eddig nem voltak olyan terei, ahol megfelelő színvonalú tanácskozásokat, konferenciákat lehetett volna szervezni, tehát hiánypótlásról is beszélhetünk. A helyi és környékbeli civil szervezetek és vállalkozások országos és nemzetközi rendezvényeket szervezhetnek a kultúrpalotában, s ennek gazdasági következményei lehetnek.

 – Meglepő, hogy egy megyeszékhelyen 2006-ig ennyire „szegényes” volt az élet.

 – Hatalmas lemaradást kell bepótolnunk. A 2006-os kampány idején nekem szegezték a kérdést: tudnék-e azon változtatni, hogy a már meglévő bevásárlóközponton kívül más is legyen a városban? Ekkor fogalmaztuk meg a „Szekszárd a jövő városa” program elemeit.

 – Másfél milliárd forintos hiánnyal fogadták el idei költségvetést és másfél milliárd forint hitelfelvételt terveztek 2011-re. A költségvetés főösszege pedig 10 milliárd 294 millió forint. Minek tudható be ez a hiány?

 – Ötszáz millió forint hitelt veszünk fel a fejlesztésre, és 1 milliárdot a működésre. A költségvetést természetesen egyensúlyban fogadtuk el, tervezésénél figyelembe vettük, hogy a működési bevételek meghaladják a működési kiadásokat, de a pályázatok és beruházások előfinanszírozásai miatt mégis működési hitelt kellett felvennünk. Ennek fő oka: a költségvetés tervezésekor nem lehet tudni azt, hogy egy adott pályázat sikeres lesz-e, s éppen ezért fedezetet kell rá biztosítani. A pályázatok többsége az oktatáshoz, vagy a képzéshez kapcsolódik, amit nagy intenzitással támogatnak, de csak utólag. Az utófinanszírozás miatt előfordul, hogy beindul egy képzés, de arra csak egy év múlva kapjuk meg a pénzt. Addig pedig nekünk kell a működést finanszíroznunk. Az is elképzelhető, hogy egy adott beruházás olyan előkészületi munkákat követel meg, melyek lebonyolításához a forrást a működési hitelből finanszírozzuk, amely összegkésőbb visszaérkezik. Tavaly nagyon sok vízkárt szenvedtek Szekszárdon, és ezek orvoslásához is fedezetet kellett biztosítani. Tehát maga a másfél milliárdos hiányt előre terveztük a pályázatok és a beruházások miatt, és bízom benne, hogy a pályázatok sikeres elszámolása után, év végére a költségvetés pénzügyileg is egyensúlyban lesz.

 – Az iparűzési adóból várják a legtöbb bevételt?

 – Amit bevételi oldalon alulterveztünk, az az iparűzési adóbevétel, ebből 2-3 százmillió forint többletet várok év végéig. Erre igen nagy az esély, mert a városban működő hagyományos autóipari, élelmiszeripari cégeinknek nagyon jók a mutatóik. Tehát a városnak stabil a működési háttere a nagy- és középvállalatoknak köszönhetően. Két évvel ezelőtt értékesítettünk a Pécsi Egyházmegyének egy ingatlant, s abból még 285 millió forint nem érkezett meg. Ha sikeresek lesznek a tárgyalások az új püspök úrral, akkor ez az összeg is növeli a költségvetést. Néhány beruházást működésből előfinanszíroztunk – ilyen például a műfüves pályaépítés az OLLÉ program keretében–, s nem kaptuk még vissza a forrást. Ezek tehát mind plusz bevételt hozhatnak.

 – Említette a nagyvállalatokat. A kis- és középvállalkozásokat tudja-e támogatni az önkormányzat?

 – Arra törekszünk, hogy minden egyes városi beruházásnál minél nagyobb szerepet kapjanak a helyi vállalkozások. A nagyobb projektjeinkre kiírt közbeszerzési eljárások nyerteseitől pedig elvárjuk, hogy tartsanak egy olyan prezentációt a városban, amire meghívják a helyi kis- és középvállalkozókat. Az ilyen rendezvényen bemutatják, hogy a helyi cégek mely kapcsolódási ponton tudnak alvállalkozóként részt venni a projektben. Amennyiben helyi vállalkozó nyeri meg a pályázatot, tőle is azt várjuk el, hogy minél több helyi kis- és középvállalkozót vonjon be az adott beruházásba.

 – Szekszárdról nem ildomos úgy beszélni, hogy nem említjük meg a bort. A szekszárdi bor marketingjébe, vagy az úgynevezett borturizmusba bekapcsolódik-e az önkormányzat?

 – Természetesen, hiszen mindez mindennapi munkánk részeként jelenik meg. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi borászokkal, belföldi és külföldi kapcsolatainkban szívesen prezentáljuk a bort. A város ünnepein is felhívjuk a figyelmet helyi borászaink szorgalmára, sikereire. Legnagyobb rendezvényünk egy igazi borünnep, a Szekszárdi Szüreti Napok, melyre több tízezer látogató érkezik. Ezen kívül a városházán állandó borkiállítást tartunk, és évente megválasztjuk a város borát. Ennek az elismerésnek nagyon komoly a becsülete a borászok közt. Ezen példákból is kivehető: a város és a borászok kölcsönösen segítik egymást, mi megteszünk mindent annak érdekében, hogy a szekszárdi borok és borászok sikerei minél több emberhez eljussanak.

 – Szekszárd nem csak a borok, de Babits városa is. Mennyit tudnak költeni a kultúraközvetítő intézmények támogatására?

 – Közgyűlésünk nem csak beszél a kultúra fontosságáról. Jó példa erre, hogy a 2008-as Babits-évhez kapcsolódóan – régi adósságunkat törlesztve – díszpolgárrá választottuk Babits Mihályt. A már említett Agora-program pedig annak az épületinfrastruktúrának a 21. századi korszerűsítése, amely éppen azt teszi lehetővé, hogy a Babits Mihály Művelődési Házban és Művészetek Házában minél több olyan színvonalas programot hozzunk létre, melyek hangsúlyozzák az elődök munkásságát. Hollós László szekszárdi születésű gombakutató és természettudósról is megemlékeztünk: ő is díszpolgári címet kapott, 2009-ben Hollós László-emlékévet tartottunk. Az éves kulturális tematika célja egyrészt a városlakók minél szélesebb rétegének bevonása – egészen az általános iskolás kortól – és a lokálpatriotizmus erősítése.

 – Egy város sikere a környező települések sikerén is múlik. Milyen kapcsolat a térség polgármesterivel, léteznek-e közös pályázatok?

 – Természetesen, hiszen azt valljuk, hogy Szekszárd városa csak akkor lehet sikeres, ha a környező települések is azok. S mindez fordítva is igaz. Ez nem csak szlogen, hiszen szoros és kimondottan jó a kapcsolatunk a környező települések polgármestereivel. Társulási formában üzemeltetünk szociális, egészségügyi, oktatási intézményeket, valamint több kulturális programot szervezünk közösen. Az összefogást remekül szimbolizálja, amikor a szüreti napokon együtt vonulnak fel a térség polgármesterei tízezrek előtt.

Medveczky Attila