vissza a főoldalra

 2011.08.12. 

A szépség varázsa és a Markó-hagyaték

Az esztergomi Keresztény Múzeum két időszaki kiállításáról

Június 30-án nyílt meg és október 31-éig tekinthető meg a Keresztény Múzeum földszinti termeiben a Szépség varázsa c. kiállítás, ami egy keresztmetszetet próbál nyújtani abból az elképesztő termékpalettából – 16.000 forma és 4.000 minta, illetve ezek szabad variációi -,mely a Herendi Porcelánmanufaktúrát jellemzi. Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteményének múzeumában természetesen kiegészítve egy kis bemutatóval Herend szakrális vonatkozású műremekeivel is. A tárlat nemcsak Herend legismertebb mintáira fókuszál, hanem néhány kevésbé ismert, ám annál különlegesebb dekorációt is bemutat. Tudni kell, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra 185 éve hagyományaihoz hűen készíti kézműves remekműveit. 1826-ban Stingl Vince, az alapító, aki korábban Tatán már tevékenykedett a kerámiaiparban, Herenden telket vásárolt. Itt alapította meg kőedénygyártó műhelyét, de hamarosan megkezdte a porcelán előállítására irányuló kísérleteit is. Stingl 1826–30 között, mintegy három és félezer forintot fordított a herendi gyár fejlesztésére. Ezért is egy kissé hiányérzetem volt, mikor ezen a kiállítson nem „találkoztam” az alapító nevével.

A nyers porcelánmassza megmunkálása a korongozó, öntő szakembereken át a kemence értéket teremtő tüzén keresztül a mókusszőrből készült festőecset utolsó simításáig kézi úton történik mind a mai napig Herenden. Tiszteletben tartva a nagy elődök értékteremtő munkáját, megőrizve szellemiségüket, a kijelölt utat soha el nem hagyva, születnek így azok az értékek, melyeket a világ minden lakott földrészén ismernek és elismernek. A folyóson látható fekete-fehér és színes fotók a kézi, tehát manufakturális munkafolyamat egy-egy fázisát mutatják be. A kiállítótermekben pedig meggyőződhetünk arról, hogy a herendi minták mindegyike a szépség szinonimája. A Bonboniere -kollekció remekül példázza a Herendi Porcelánmanufaktúra széles formaválasztékát. A kiállításon mellette található az ún. Humboldt-készlet. 1857-ben a manufaktúra vezetője Alexander von Humboldt német természettudóst 88. születésnapja alkalmából egy csodaszép készlettel köszöntötte. Viszonzásul Humboldt egy dedikált fotót küldött magáról, ami alapján a manufaktúra elkészítette első porcelánképét. Az Empire-készlet darabjai már a szocializmus ideje alatt születtek, színviláguk kevéssé hivalkodó, inkább az egyszerű, klasszikus eleganciát képviselik. A tervezők: Szittya Horváth Éva és Brand Ágoston. A székelykeresztúri származású Szittya Horváth Éva 1952 szeptemberében került a Herendi Porcelángyárba, iparművészként. Munkái kezdetben jellemzően különféle dísztárgyak. Későbbi férjével - Brand Ágostonnal - az akkori vezetőség kérésére „Still étkészleteket" terveztek, Herend hagyományait figyelembe véve.

Nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugároz a Herenden már klasszikusnak számító petrezselyem-minta. A zöld levelű petrezselyem ihlette mintával díszített porcelánok pereme esetünkben gazdagon aranyozott. A „petrezselyem” után egy „urasabb” minta következik, a Viktória. A klasszikus, időtlen, kínai hatású minta az 1851-es londoni világkiállításra készült el, és Viktória királynő tetszését elnyerve, az ő rendelésére emlékezve, 160 éve őrzi a nevét. A távol-keleti stílusú mintát csaknem százféle élén színekkel megfestett lepke és virágzó ágacskák szegélyezik.

A szakrális vonatkozású tárgyak közé tartozik a Toporci Madonna, a Szent István lovas szobra, a szenteltvíz tartók, keresztek és különböző egyházi jellegű domborművek. A kiállítás egyik remeke a Szent Korona másolata porcelánból, amely az államalapítás 1000. évfordulójára készült és Prestits Attila tervezése. Mellette egy dísztál, amin Raffaello Sanzio Sixtusi Madonnája mása látható. A szakrális után a legendák világába visz az utunk a Perzsa-figurák láttán az Ezeregyéjszaka elevenedik meg. Az aprólékos, precíz formázás ékes példái a szinte életre kelő figurák. A magyaros figurák tarka csoportjának tagjai pedig porcelánban örökítik meg a mindennapi élet érdekes mozzanatait.

***

            A Vázlattól a képig címmel október 2-áig látható a Keresztény Múzeum emeleti kiállítótermében az idősebb Markó Károly rajzait bemutató kiállítás. A Keresztény Múzeum kiállítása a budapesti Magyar Nemzeti Galériában 2011. május 5-én nyíló nagy szabású Markó Károly tárlat kísérőrendezvénye. A két kiállítás kiegészíti egymást, hiszen amíg a Magyar Nemzeti Galéria Markó Károly festészetére és a festményein ismétlődő motívumokra fókuszál, addig a Keresztény Múzeum Markó grafikai lapjaiból nyújt egy válogatást.

            Az esztergomi Keresztény Múzeum id. Markó Károly kétszázhuszonhét grafikai lapját őrzi. Ez az adat azonban nem tükrözi a rajzok tényleges számát, hiszen egy lapon több tanulmány és vázlat is látható. Az összességében majdnem háromszáz rajz nagyobbik része egy-egy mitológiai, bibliai témájú festményhez készült drapéria-vagy alaktanulmány, illetve vázlat. A rajzok sokszor kompozíciós vagy színvázlatként szolgáltak: erre enged következtetni a vonalháló, a festékfoltok, illetve a színekre utaló feliratok jelenléte. A vázlatok, tanulmányok mellett külön csoportot alkotnak azok a tusrajzok, amelyek itáliai tájakat ábrázolnak. Az első ilyen tusrajzokat még az 1840-es évek közepén készítette Markó. A rajzokat Simor János esztergomi prímás vásárolta meg Markó fiától, ifjabb Markó Károlytól. Markó fia egy 1877. szeptemberi levélben kínálta fel megvételre apja rajzait, eredetileg még az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, a társulat érdeklődését azonban nem keltették fel a rajzok, Simor Jánosét viszont igen, aki 1878. március 30-án 1000 forintot fizetett értük. Éppen ez az oka annak, hogy a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán őrzött rajzoknak nincs az esztergomiakhoz hasonló, egységes „gyűjteménytörténeti" hátterük: vásároltak grafikákat például a művészetkritikus Szana Tamástól, a Markó unoka Giulia Markó Contitól, illetve ajándékba is kaptak műveket Kubinyi Ágoston múzeumigazgatótól. Esztergomban most azokat a vázlatokat, tanulmányokat állították ki, melyeket id. Markó a Galériában bemutatott festményekhez készített, de az összehasonlítás kedvéért a grafikák mellett láthatók a budapesti tárlat képeinek reprodukciói is. Így számszerűen a kiállítás 44 darab Simor János hercegprímás gyűjteményében található grafikát és 10 darab Budapesten őrzött vázlatlapot tartalmaz.

            Id. Markó Károly festményei között kiemelkedő helyet foglalnak el bibliai témájú tájképei. Markó még pályájának kezdetén, az 1820-as évek közepén festette meg az első ó- és újszövetségi jeleneteket ábrázoló képeit, egy időben a legkorábbi mitológiai műveivel. A legtöbb ekkor készült festménye már tematikájában és kompozíciós megoldásaiban is megelőlegezi az érettebb Markó-stílust, elegendő a Menekülés Egyiptomba, a Krisztus és a szamáriai asszony című képsorozatokra gondolni. A Keresztény Múzeumban látható ilyen vonatkozású rajzok: vázlat a Krisztus és a szamáriai asszony c. festményhez (1852), vázlat az Angyali üdvözlethez (1847), vázlat a Megszállott meggyógyításához (1856), vázlat Szent Péter elhívásához (1854), Tájkép Szent Péterrel (1848), és a legmonumentálisabb képhez is látható a vázlat: Krisztus lecsendesíti a vihart (1854). A képsorozatok vagy az egész életművön átívelő témák mellett vannak olyanok is, amelyek nem folytatódtak: ilyen például a megfeszített Krisztus képe, az etióp megkeresztelése vagy Szent Pál hajótörése. A legtöbb bibliai téma követőkre talált a Markó-tanítványok körében is: Markó Ferenctől ismerjük a Krisztus megkeresztelkedése a Jordánban című képet, Markó András pedig befejezte apjának a Jézus Pétert az Anyaszentegyház fejévé teszi című művét.

            A Keresztény Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből származó rajzok jól dokumentálják a festő munka­módszerét, Markó Károly ugyanis, mielőtt a festményeket elkészítette, vázlatokon és tanulmányokon előre rögzítette az alakokat vagy a tájképi elemeket. Ezeket a rajzokat Markó többször is felhasználta, így a motívumok gyakran ismétlődnek. A két tárlat összekapcsolását segíti a kiállításrendezés is. Amíg a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán a (Keresztény Múzeumban is bemutatott) rajzok egy részét digitális technikának köszönhetően tekinthetjük meg a festmények mellett, addig a Keresztény Múzeumban a grafikák mellett lévő fotó­reprodukciók hívják elő emlékeinkből a Budapesten látott festményeket.