vissza a főoldalra

 2011.08.19. 

Megmarad a József Attila Színház

Augusztus 1-jétől öt évre Tarlós István főpolgármester Nemcsák Károly színészművészt nevezte ki a József Attila Színház élére.

 –Kedves Igazgató úr! Fogadja őszinte gratulációnkat! Július 22-én olvashattunk a lapokban a kinevezéséről, de egészen a mostani időszakig elhárította a sajtó érdeklődését.

 –Történt, hogy felhívott a Népszava egyik fotósa, azzal: szívesen készítenének a kinevezésemmel kapcsolatban interjút. Azt válaszoltam: augusztusban itthon leszek, és akkor beszéljünk meg egy találkozót. Két nap múlva megtudtam, hogy megjelent rólam egy elég terjedelmes cikk abban a lapban, anélkül, hogy bármit is mondtam volna.

Arra gondoltam, hogy miután alaposabban megismerem a színház gazdasági helyzetét; illetve a főváros komoly határidős feladatait elvégzem, nyilatkozom a sajtónak. Bizonyára lesznek, akiknek már nem kell, azoknak, akik még nálam is többet tudnak a József Attila Színházról…

 –A igazgatói pályázatot még május 17-én írta ki a főpolgármester, az új direktor feladatául szabva klasszikus és kortárs magyar és világirodalmi művek, igényes és korszerű zenés darabok bemutatását, a színházművészet megújítását célzó előadások létrehozását. Ezekre ön mind kitér a pályázatában?

 –Igen, ezt a részt szokta a sajtó idézni. Azt veszem észre, hogy sokan felületesen olvasták el a pályázatot, még a színház dolgozói is. Természetesen fontos a művészi rész, de jelen pillanatban a gazdasági lényegesebb. Hiszen nem művészi szempontok miatt került rossz helyzetbe a színház. Arra törekedtem, hogy arra a kérdésre keressem a választ, hogyan is őrizheti meg ez a színház a funkcióját. A főváros az augusztus 1-jén hivatalba lépő igazgató elé a következő feladatot állította: egy 120 milliós adósságállományt kell öt éven belül rendezni. Az is benne volt a pályázatban, hogy augusztustól december végéig 85 millió forint áll a színház rendelkezésére. Ebből 30 millió forintot bérleti díj, így gyakorlatilag 55 millió forint áll tehát rendelkezésre az előadásokra, a bérekre, a közüzemi díjakra. Mindez igen nehéz vállalás. Természetesen a művészi résszel is foglalkozni kell, sőt rendszeres játszási lehetőséget biztosítani a vidéki és a határon túli színházak részére.

 –Lesz társulata a színháznak?

 –Ma már nem attól társulati tag valaki, hogy a járulékot melyik színház fizeti utána. Igen sok színháznál vállalkozói szerződéssel, fellépésekként fizetik a színészeket. Sok színész több helyen dolgozik, amellett, hogy létezik egy olyan anyaszínház, ahol az ő idejével elsődlegesen gazdálkodnak.

 –Másként kérdezek: befogadó színház lesz a „József Attila”?

 –Ez is kétélű dolog, hiszen a befogadó színháznak is kell saját produkciót készíteni. Elképzeléseim szerint, azok a színészek, akik nálunk játszanak nem havi fizetést kapnak, hanem darabra szerződnek. Ez még nem jelenti azt, hogy ők nem kötődnének erőteljesebben a József Attila Színházhoz.

 –Augusztus második hetében beszélgetünk. Nincs sok idő az évadkezdésig. Mikor lesznek az előadásokra a szerződtetések?

 –Nem vagyok könnyű helyzetben azzal, hogy augusztus 1-jétől neveztek ki. Amikor a pályázatot kiírta a főváros, a pályázók kaptak egy helyzetjelentést arra vonatkozóan: mekkora személyi állományról kell gondoskodniuk. Tavaly 105 alkalmazott állt a színház szolgálatában, s közülük hét embernek volt  augusztus 1. után is érvényes szerződése. Nekem velük mindenképpen foglalkoznom kellett volna. A többi kollegának június 30-án járt le a szerződése. Így a nyertes pályázónak lehetősége lett volna egy gazdaságilag, művészileg átgondolt szerződéseket megkötve indítani az évadot. Ezt változtatta  meg Koltay Gábor aki a pályázat határidejének lejárta előtt,  leszerződtetett 89 alkalmazottat, és több vállalkozói szerződést is kötött. Ezeket nekem kezelnem kell. Ebben a feladatban a főváros komoly partner, és felvállalva a helyzet nehézségét, garanciát adott arra, hogy a Koltay-féle szerződéseket kezeli a jövőben. Így vállalja az anyagi és jogi felelősséget is. Visszaállítják azt az állapotot, ami az eredeti kiírásba foglaltatik. Előadásokra visszaszerződtethetek színészeket, szerződtethetem a műszakot is – természetesen a rendelkezésre álló anyagi keretek között.

 –Öt hónapra 55 millióból gazdálkodhatnak, de mi lesz 2012. január 1-jétől?

 –A pályázat tartalmazza, hogy január 1-jétől projekt-jelleggel kívánja támogatni a színházat a főváros. Tehát a színház pályázik különböző pénzforrásokra. Ezenkívül normatív támogatást kapunk az állam részéről, és az is kérdés, hogy az új színházi törvény alapján milyen pénzekhez jutunk hozzá.

 –Mikor indul el a színházi évad?

 –Terveink szerint októberben, de nincs új bemutatóra pénz. Ki kell találni a bérletezést. Ez sem könnyű, mert Koltay úr elindított egy bérletsorozatot, és több mint 1000 bérlet kelt el. Ezeket vissza kell fizetni, s ez is növeli az adósságállományt.

–Beszélgetésünk elején említette a vidéki színházakat. Tehát az ő produkcióik kerülnek fel a József Attila Színházba?

 –Vidéken általában 20-25 előadást ér meg jó esetben egy darab, ami gazdaságtalan a bekerülési költségekhez viszonyítva. A soproni színháztól kaptam most segítséget; Nyerges Ferenc ügyvezető igazgató úr egy olyan konstrukciót ajánlott föl, melyben a sikeres darabokat tovább játszhatjuk, s melynek során  csak az előadás napi költségeit kell fedeznünk.

 –Csak a soproni színház darabjait lehet majd önöknél látni?

–Terveim szerint nem, de el kell indítani az évadot és a bérletezést is. A József Attila Színház tavalyi előadásait bérletekben már nem lehet eladni, de piaci alapon tovább játszhatók amennyiben a színészekkel ezekre az előadásokra meg tudok állapodni.

 –Tehát jelenleg a marketingbe sokkal több energiát kell belefektetni, mint a művészetbe?

 -Ma már nem érvényes az a mondás, hogy „ jó bornak nem kell cégér“. Az előadás sikerét elsősorban a benne  szereplő színészek biztosítják.

 Ezekben az előadásokban olyan színészeket láthat újra  a pesti közönség mint – pl. Huszti Pétert, Piros Ildikót, Mikó Istvánt, Bencze Ilonát, Viczián Ottót – akik évek óta vidéken játszanak. A vidéki színházak komolyan odafigyelnek arra, hogy tehetséges és ismert színészeket foglalkoztassanak, de távol áll tőlem, hogy celebek lépjenek fel nálunk. Az is kérdés: mivel szeretné megmutatni magát egy vidéki színház Budapesten. Amikor elkezdtem a pályámat, az adott direktorra bízták azt, hogy melyik darabbal szerepeljen a társulat egy színházi fesztiválon, s nem pedig egy zsűri válogatott.

 –Beszélgetésünk elején említette, hogy egy befogadó színháznak is kell önálló produkcióval rendelkeznie. Ez mi lesz a József Attilában?

 –Erre azért nem tudok konkrét választ adni, mert még fel kell mérnem, hogy egy saját bemutató során kivel tudok együtt dolgozni. Azoknak a színészeknek szeretnék elsősorban munkalehetőséget biztosítani, akik ennek a színháznak jelenleg a tagjai, de kérdés, hogy ők hajlandóak-e velem dolgozni.

 –Amíg nem önt hozták ki győztesnek, bizonyára többen kedvelték, most megnőtt az ellenségei száma. Kellett ez önnek? S az, hogy a sajtó egyes része megtámadja, és például azt írják, hogy a feleségével együtt pályázott?

 –Jó lenne, ha ez a lap is tudatosítaná olvasóiban, hogy feleségem, Darvasi Ilona a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. alkalmazottja. Egy olyan intézményről van szó, melynek egyik része a Soproni Színház. A mindenkori ügyvezető igazgató joga az önkormányzattal egyetértésben kinevezni a színház igazgatóját. Az ön által említett bulvárhír pedig igen kellemetlen helyzetbe hozta Nyerges urat és feleségemet is.  Sopronban is felvetődött: miért pályázik valaki érvényes szerződéssel a zsebében soproni színház igazgatójaként Pestre?  Ez  persze valótlan állítás. Ilona ott jól érzi magát, szereti Sopront és nem is szeretne eljönni onnan.

 Hogyan is bírom elviselni a támadásokat? A színésznek is vannak ellenségei, irigyei, tehát nem könnyű ez a pálya. Ezt az idők során már megszoktam. A színészet egy szakma, amire készülni kell, s az évek során önbizalmat nyerünk. Felkészültem tehát a színházi világ nehézségeire. Erős a hitem és képes vagyok feldolgozni a problémákat. Bizonyára támadnak még egy ideig, de én nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy öt év múlva is színház legyen a József Attila. Ha végigmegyünk Budapest utcáin,szomorú szívvel látjuk: milyen sok mozi szűnt meg, olyanok, melyekhez egy-egy szép fiatalkori emlék fűz minket. Én pedig nem akarom, hogy a József Attila Színház csak az emlékeinkben éljen.

Medveczky Attila