|
 2011.08.26.
"Kőkorszaki" gyóntatószékek
Gyöngyösön
A gyóntatófülkék
fából szoktak készülni. Nem is tudunk rá példát, hogy más
anyaggal próbálkoztak volna. Nem mintha hitelvi jelentősége
lenne, de így szoktuk meg. Korábban azonban másképp is
lehetett. A gyöngyösi ferences templomban felújítási munkák
folynak. A falak és pillérek felületének tisztítása közben,
a templom mellékhajójában két befalazott falfülkére akadtak.
A padozat szintjénél kezdődő fülkéket valószínűleg a
17–18. században alakították ki. Az egyiket augusztus elején
ki is bontották, és a szakemberek nem kis meglepetésére egy tökéletes,
ma is használható, ősi gyóntatófülkére bukkantak. A félkörívben
záródó fülke, melyben téglából kialakított pad található,
épp akkora, hogy akár egy testesebb szerzetes is kényelmesen
elhelyezkedhet benne. Hátát a falnak támaszthatja, s a fejénél
jobbra és balra lévő egy-egy mívesen kialakított, hosszúkás
réshez illesztheti fülét. A szerzetes „biológiai
lenyomata”, vagyis a falnak dőlő fej és test alakja ma is tökéletesen
kivehető a mészfestésű falfelületen.
A hívek, akik a
ferences templomokban mindig nagy számban végezték szentgyónásukat,
a fülke külső oldalán, a paptól jobbra vagy balra térdepelve,
a résen át, fülbe gyónhatták megbánt vétkeiket,
meghallgathatják a pap intő szavait, tanácsait és tudomásul
vehették a kapott elégtételt, penitenciát. Erre szolgáltak e
fülkék, az ország ez ideig egyetlen ismert kő, helyesebben tégla
gyóntatófülkéjében. Azt is mondhatnánk, hogy Gyöngyösön a
falnak is „füle” van. S a felfedezést csak azért nem nevezzük
páratlannak, mert augusztus 24-én reggel 9.30-kor a sajtó képviselőinek
jelenlétében a másik falfülkét is kiszabadítják, amely
alakját és eredeti funkcióját tekintve valószínűleg az első
párja lesz.
Harsányi István,
a ferences rend főépítésze szerint a gyóntatófülkéket az
1600-as évek második felében vagy legkésőbb az 1718–1721 között
alakították ki, amikor a templomot bővítették.
(forrás: ofm.hu)
|
