Nem lehet egy várost történelmi szerepéből kiszakítani

Kisalföld északnyugati sarkában, az egyik legforgalmasabb nyugati határátkelő állomásunktól, Hegyeshalomtól alig 10 kilométer távolságra található Mosonmagyaróvár. A több mint kettőezer éves város Moson vármegye székhelye is volt. Az évszázadok viharos történelme – más magyar településekhez hasonlóan – e várost sem kímélte. Mártír várossá az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményei miatt vált. Szerkesztőségünk vendége dr. Nagy István, országgyűlési képviselő, Mosonmagyaróvár polgármestere.

– Tisztelt képviselő úr, polgármester úr! Honlapjáról idézek: „meggyőződésem, hogy Mosonmagyaróvár és környéke olyan értékekkel rendelkezik, melyekre építve az ország egyik legdinamikusabban fejlődő térsége lehet.” Melyek ezek az értékek?

– Olyan értékekről van szó, melyekre méltán lehetünk büszkék. A természeti adottságaink kiválóak: három folyó partján fekszik a város és északon a Hanság, a másik oldalon pedig a Szigetköz terül el. Tehát már önmagában az érték, hogy ilyen csodálatos környezetben található a város. A másik értékcsoport a történelemből eredeztethető; Mosonmagyaróvár Magyarország kapuja, így igen sok csata helyszíne voltunk, de az itt élők megtanultak minden nehézségből talpra állni, újra kezdeni és mindig újjáépítették ezt a várost maguk és utódaik számára. 1956 öröksége pedig máig példát és erőt ad a jelen kihívásaihoz. Kulturális értékeinkre is büszkék lehetünk; nem messze született Liszt Ferenc, és nálunk indult meg először Európában az egyetemi szintű agrárképzés. Ezeken túl a város fekvésére is építenünk kell, hiszen autópályák, nemzetközi vasútvonalak keresztezik egymást, a nemzetközi vízi útvonal halad el a város mellett, és a közelben két nemzetközi repülőtér – Bécs és Pozsony mindössze 20 perc alatt elérhető – működik. Ezeknek az adottságoknak a kihasználása kellő feladatot jelent és éppen ezért felelősséggel jár.

– A város internetes portálján tíz identitáspontról írnak. Miért tartják fontosnak mindezt kihangsúlyozni?

– Ez azért fontos feladatunk, mert a két főváros közelsége miatt minden új divatirányzat megérinti a várost. A mi felelősségünk azoknak a gyökereknek az ápolása, melyekből a jelen táplálkozik. Ezért fontos, hogy megfogalmazzuk az identitáspontokat, melyekkel a lakosok tudnak valamire hivatkozni, visszanyúlni, építkezni. Természetesen mindenki kipróbálhatja az új kulturális irányzatokat, de tudniuk kell, hogy létezik egy olyan érték, amit Mosonmagyaróvár képvisel, s amihez vissza kell térni. Mosonmagyaróvárra a gazdasági fejlődés miatt nagyon sokan érkeznek megélhetést keresni. Ezért polgármesterként úgy gondoltam, mielőtt még Budapest agglomerációs területéhez kezdenénk hasonlítani, nyilatkozatban fogalmazzuk meg városunk alapvető értékeit, azokat, melyeket politikai kötődéstől függetlenül minden helyi lakos magáénak vallhat. A nyilatkozatot a civil szervezetek és a pártok is elfogadták. Ebből idézek a kedves olvasóknak.

„Mosonmagyaróvár a Szigetköz kapuja és a Mosoni-síkság központja, olyan városa Magyarországnak, amelyben a fiatalok lehetőséget kapnak jövőjük megalapozására, a középkorosztály családja biztonságának megteremtésére, míg az idősek a békés életre. Mosonmagyaróvár európai város, amely hagyományainál fogva összeköti az embereket. Összeköti kelet és nyugat kultúráit, vallási örökségeit, nyelveket. A mi városunkban mindenki otthon érezheti magát, mindenki barátra, közösségre lelhet, minden ember személyében is értéket képvisel. Mosonmagyaróvár magyar város, amely tiszteli és ápolja a magyar történelem és a kultúra legszebb hagyományait, fekvésénél fogva természetes kapocs Ausztria, Szlovákia és Magyarország között. Mosonmagyaróvár barátságos város, amely tiszteli az ember szabadsághoz, boldoguláshoz, biztonsághoz fűződő jogát, tiszteli a véleményszabadságot, felelősséget érez minden mosonmagyaróváriért. Támogatja értékeket teremtő civil közösségeit. Gondoskodik a rászorulókról, figyelmet fordít a fogyatékkal élőkre, mert mindenkit a közösség hasznos tagjának tekint. Mosonmagyaróvár a tudomány, a kultúra városa, amely otthont ad Európa első agráregyetemének, megbecsüli és támogatja a tudomány művelőit, mert hisz abban, hogy a szellemi gyarapodás vezet a gazdasági fejlődéshez. Mosonmagyaróvár a korszerű mezőgazdaság bázisa, amelyre fejlett ipari üzemek épültek. Mosonmagyaróvár többnemzetiségű város, amely kinyújtja kezét minden ember felé. A Szent István király alapította 1000 éves Moson, a szabad királynéi városi jogokkal rendelkező Magyaróvár jelzi történelmi rangját. Modernkori történelmének legtragikusabb napján, 1956. október 26-án, a város polgárai közül sokan életüket áldozták a szabadságért.”

– Amint említettem, Mosonmagyaróvár az 1000 éves Moson vármegye székhelye volt. A határok „légiesedésével” gazdasági, kulturális szempontból újra egymásra találhatnak a volt vármegye települései?

– Természetesen ez a szándékunk. Többször értetlenül figyeljük, amikor a nagypolitika a fejünk felett összevész, mert ember és ember között a rossz viszonyt nem lehet megtapasztalni. Több évtizede természetes folyamat, hogy Pozsonyban vásárolunk, a szlovák fővárosból pedig hozzánk jönnek, illetve Ausztriából is sok vendég érkezik. Mindez tehát életünk részévé vált. Mi a kulturális, gazdasági, művészeti vonalon az együttműködésre törekszünk. Tavaly ünnepeltük meg Moson vármegye 1000 éves évfordulóját. Akkor még a mostaninál is roszszabb volt felső szinten a magyar-szlovák viszony. Ettől függetlenül az összes, a hajdani vármegyéhez tartozó település delegációja részt vett az ünnepségen. Három ország polgárai az ünnepekben egymásra találtak. Mi azt szeretnénk, ha ez az egymásra találás a hétköznapokban is megvalósulna, azért is, mert Mosonmagyaróvár gazdasági fejlődését nagyban befolyásolja a jószomszédi viszony. A kulturális együttműködést példázza: a Rotary Club helyi szervezetével közösen létrehoztuk a KOMP művészeti rendezvényt, ami Kortárs Művészeti Panorámát jelent, de ugyanakkor maga a rövidítés is sokat elárul a céljainkról, hiszen felvidéki és magyarországi települések vettek részt ebben a rendezvényen. Ez is egy erősítő kapcsot jelentett: bármi is történik a nagypolitikában, mi továbbra is békében szeretnénk egymással élni.

– Milyen közös és sikeres pályázatokról, beruházásokról tud beszámolni?

– Természetesen, hiszen szerves kapcsolatban állunk egymással. A legnagyobb mérvű közös projektünk a Lajta-Leitha, egy osztrák-magyar határon átnyúló együttműködési program, mintegy 227 millió forint értékben. A cél a Lajta evezősök számára hajózhatóvá tétele, ki- és beszállóhelyek létesítése; hogy a víz ne elválasszon, hanem összekössön bennünket.

A Mosonmagyaróvár-Levél-Hegyeshalom kerékpárútnak 33 milliós a bekerülési költsége, aminek az a célja, hogy a nemzetközi kerékpárutakat összekösse Magyarországgal. Térségünkben, Dunaremeténél egy komp építését tervezik, hogy minél gyorsabban át lehessen jutni Szigetközből a Csallóközbe.

Magyar-szlovák együttműködési program a „Digitális kultúra határok nélkül”, amelynek elsődleges célkitűzése a Csemadok és a városunk által üzemeltett, létrehozott honlapok kapcsolata, hogy tudjunk egymás céljairól, rendezvényeiről.

– Tudtommal az egyik, hazai, sikeres pályázat a Mosoni-Duna rehabilitációjáról szól. Esetünkben a város, vagy a kistérség pályázott?

– Egyik sem, de mégis mindenki. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság pályázott erre a 12 milliárd forintos programra, ugyanakkor a város és a kistérség is kinyilatkoztatta a folyóval kapcsolatos elképzeléseit. Sajnos folyóink eléggé elhagyatott állapotban vannak, s ezen kell változtatni. Az a célunk, hogy sétányokkal, öblökkel, kikötőkkel legyen kialakítva a Mosoni-Duna. Természetesen mindez a turizmus növekedését is szolgálja, amellett a program a Szigetköz megújulását segítheti elő, hogy az itt élő emberek életminősége is pozitíven fejlődjön.

– Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy Mosonmagyaróvár vonzó célpont legyen a hazai és külföldi pihenni vágyók számára?

– Nem elegendő a múltunk, az adottságaink, szükséges egy olyan projekt, ami elindítja az emberek fantáziáját, ami felkelti többek érdeklődését: miért is érdemes hozzánk ellátogatni? Ezért határozta el a város a Futura-projekt elkészítését. Egy régi mosoni gabonaraktárról van szó, amibe be szeretnénk vinni a jövőt előadóterek, látványtárak, tehát egy interaktív élménycentrum megépítésével. A fejlesztés fő célja, egy állandó, de folyamatosan megújuló interaktív természettudományi kiállítás létrehozása. Ennek egy része szorosan kötődik a „helyszínhez”. Egyrészt Mosonhoz, a Szigetközhöz, a Dunához, másrészt a gabonatárolóhoz, bemutatva és megértetve annak egykori működését.

– Azt olvasom, hogy a korábbi évtizedekben elkerülték a várost az ipari beruházók. A 2008-ban felavatott kereskedelmi és szolgáltató Mowinparkba mennyi vállalkozó érkezett és menynyi munkahelyet teremtettek?

– Azóta 23 új cég települt be az ipari parkba, ami már önmagában is jó eredmény, mert 1000 munkahelyet biztosít. Szeptember 6-án adjuk át a világ legnagyobb autó visszapillantótükör-gyárának, az indai SMR-nek a telephelyét, s ők 250 embert hajlandóak foglalkoztatni. Ami sokat jelent számunkra, hogy az eddigi cégek mind fejlesztenek, új üzletággal bővítenek. Ez azért fontos, mert a városban már gondot okoz a munkahelyek hiánya, hiszen az előző ciklus polgármesterei úgy gondolkodtak: Mosonmagyaróváron nincs szükség az ipar fejlesztésére, majd a lakosok elmennek vidékre dolgozni, s az ott megkeresett pénzt nálunk költik el. Arra viszont nem gondoltak, és ez egy nagy tanúság a jövőre nézve: nem lehet egy várost kiszakítani a történelmi szerepéből, hiszen Mosonmagyaróvár mindig is közigazgatási központ volt, a jelentős intézmények itt alakultak ki. Mi tartjuk el a legtöbb oktatási intézményt, ezért is nagyon hiányoznak nekünk azok az adóbevételek, melyek vidéken és nem nálunk termelődnek meg. Ezért döntöttünk 2008-ban az ipari park létrehozása mellett. Elődeink eladtak minden mozdíthatót, s mi a gazdasági fejlesztéseket így tudtuk megalapozni.

– Ausztriában is sokan vállalnak munkát?

– Természetesen. A vendéglátó-iparban és a könnyűiparban dolgoznak kint magyarok, hiszen igen jelentős a keresetbeli különbség. Emellett egy érdekes jelenséggel találkozunk: amíg a mosonmagyaróváriak kimennek Ausztriába, Németországba, addig a keleti országrészből jönnek hozzánk, mert nálunk többet lehet keresni, mint azon a vidéken. Ezt a helyzetet kezelni kell, kevés az albérlet, éppen ezért a legnagyobb üzletág jelenleg a munkások elszállásolása. Munkásszállókat kell építeni, és rá szeretnénk csatlakozni a kormány szociális bérlakás-programjára.

– Váltsunk témát. Polgármesteri kampányfilmjében azt nyilatkozta, „én megválasztásom után is Nagy Pista maradok” – ezzel gondolom azt akarta érzékeltetni, hogy nem lesz megközelíthetetlen. Tehát nem csak fogadóórákon lehet önnel beszélgetni a helyieknek?

– Pontosan így van. Egyetemi oktatóként, méhészként, kisállattenyésztőként ismerhetnek azok, akik számára én Nagy Pista voltam polgármesterségem, képviselőségem előtt. „Nagy Pistaként” nagyon sok olyan információhoz juthatok, ami segítheti a munkámat. Nagyon fontos ez számomra, mert emberek nélkül embereket jól kormányozni lehetetlen. Hoztunk fájdalmas döntéseket, új adónemet is bevezettünk, de előtte kikértük a lakosság véleményét. Hiszen a határozatok velük és értük, és nem ellenük születnek.

– Amint említettük: Egyetemi városról van szó. Magyarország első agrár-felsőoktatási intézményét itt alapították 1818-ban.Mit jelent ez a város számára?

– A város magyaróvári részére mindig is kihatással lesz az egyetem. A múltban az ország számos részéről jöttek ide a legkiválóbb emberek a saját műveltségükkel, melyek aztán itt értek be. A történelem elnyomatásaiból pontosan az egyetem miatt tudott kitörni a város, mert ez az intézmény szellemi vérfrissítést adott a városnak. Jómagam Újfehértón születtem, és éppen ennek az egyetemnek köszönhetem azt, hogy mosonmagyaróvári polgár lehettem. Így én, másokkal együtt, akiket befogadott a város, minél jobban ki szeretném fejezni a hálámat, mert otthonra találtam.

– Idén márciusban azt nyilatkozta, hogy Mosonmagyaróváron 1956 még mindig egy nyitott seb. Mire lenne szükség a begyógyuláshoz?

– Nyíltan és őszintén kell beszélni a sortűzről, hiszen még mindig sok a ködösítés és az ellenérzés. Szükséges egy őszinte bocsánatkérés is, és becsüljük meg azokat, akik életüket áldozták, vagy bármilyen hátrányt szenvedtek azért, mert kiálltak 1956-ban az igazságért. 1990 óta ’56 örökségét használjuk. Néha szégyelljük magunkat az örökség megcsúfolása és elkoptatása miatt. Ezért kell visszatérnünk ahhoz a szellemiséghez, ami 1956-ot jellemezte. Ha mi most nem állunk ki a szabadság eszméje mellett, akkor elvész a jövőnk.

Medveczky Attila