|
 2011.12.02.
Hívom a családokat a Család évében,
2011 decemberében
Levél a családokhoz,
a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat
szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki
a családi élet mellett áll.
Micsoda merészség
volt fiatalon, amikor még nem tudhattuk, hogy az előttünk álló
élet mennyi meglepő fordulatot tartogat számunkra, kimondani
egymásra az IGEN-t, eltökélten megindulni az eggyé válás útján!
– mondta egy idős férj sokadik házassági évfordulójukon. A
teljes önátadásban eggyé válni és ugyanakkor megmaradni önmagunknak
megoldhatatlan feladatnak látszik. Minden ember egyedi, megismételhetetlen
teremtménye Istennek, nem adhatja fel egyéniségét, egyedi
adottságait, nem is egyesítheti tulajdonságait a másikkal.
Hogyan is válhatna egyikük szépsége, ügyessége, okossága
kettejük közös, egyesített szépségévé, ügyességévé,
okosságává? Ha viszont mindketten megmaradnak maguknak, önmaguk
kiteljesedésén munkálkodnak, nem fognak-e egymástól
elidegenedni?
Nehezen megválaszolható kérdések ezek azok számára,
akik csak a maguk emberi erőire, a természet adta lehetőségekre
akarnak támaszkodni. Akiket azonban a Szeretet köt össze, és
tudják, hogy „ketten hármasban vannak”, hogy Isten, aki maga
a Szeretet, mindig velük van, hiszen Ő is kimondta rájuk az
IGEN-t, bátran indulhatnak egymás felé. Nagy titok ez: ahogy a
három isteni személy – Atya, Fiú és Szentlélek – egysége
tökéletes a személyiségek teljes tiszteletben tartásával, úgy
a házaspár is eggyé válhat anélkül, hogy a feleség feladná
egyéniségét, a férj pedig magát a család egyedüli képviselőjének,
megjelenítőjének tartaná. A titok nyitja pedig a Szeretet: a
Szentháromságot a Szeretet egyesíti, a házaspárt is csak a
Szeretet teheti eggyé.
Milyen elképzelésetek volt az eggyé válásról házasságkötésetek
idején? Voltak-e példaképeitek, mit akartatok eltanulni tőlük?
A férfi és a nő kapcsolatához harmadikként Isten társul:
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni
fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn
14,23) A szeretet a feltétel, Jézus semmi egyéb kikötést nem
tesz. Az ember tehát szabad, dönthet: kinyitja-e a kaput az
Atya, a Fiú és az egység lelke, a Szentlélek előtt, hogy
„lakóhelyet vegyenek nála” Istent sem lehet „kényszeríteni”,
hogy azt tegye, amit mi jónak gondolunk. Akaratát az embernek is
tisztelnie kell. Jól tudta ezt Péter apostol is, amikor azt
mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok
itt három sátrat...” (Mt 17,4)
A jó, a szeretet melletti döntés mindennapos feladat. Mi
segít ennek a döntésnek a meghozatalában? Idézzetek fel életetekből
olyan nehéz döntéseket, amelyek meghozatala előtt őszinte szívvel
tudtátok kimondani: Legyen meg a Te akaratod!
Az ember kapcsolataiban teljesedik ki. Minden ember egy
kapcsolat gyümölcse, szülei kapcsolata révén jön világra,
és kapcsolatok nélkül képtelen lenne felnövekedni, érett
emberré válni. A férfi és a nő egymást kiegészítik,
kapcsolatuk nélkül egyikük sem teljesedhet ki. A két nem egymásra
utaltsága a legalapvetőbb emberi kapcsolat: „Nem jó, hogy az
ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” (Ter
2,18)
Az emberpár kapcsolatában is Isten képmása, Isten
ugyanis természeténél fogva kapcsolat: az Atya, a Fiú és a
Szentlélek egymással való kapcsolatában létezik. Az Atya
atya, mert Tőle születik a Fiú, a Fiú pedig életét az Atyától
kapja, a Szentlélek a személlyé vált szeretet és kommunikáció
az Atya és a Fiú között.
Isten kapcsolatban él, kapcsolatban akar lenni legkedvesebb
teremtményével, az emberrel, akinek kedvéért az egész világmindenséget
megteremtette. Az Ószövetségi Szentírásban sok utalást találunk
erre, Isten keresi a kapcsolatot az emberrel Ábrahám, Mózes, a
próféták közvetítésével, az Újszövetségben pedig emberré
lett Fiát küldi közénk. Jézus Krisztus megalapítja az Egyházat,
melyben az egész emberiség úton van „ember és Isten örök
menyegzője” felé. Így válik a házasság Isten és ember szövetségének
jelévé.
Mi határozza meg kapcsolataidat? Idézzétek fel azokat a
kapcsolataitokat, amelyek segítettek személyiségetek kibontakozásában!
A házastársi szeretetet nem a sok, mégoly szép beszéd
jellemzi, hanem az állandó, minden egyéb fölé helyezett
szeretetteljes, bensőséges kapcsolat és a tett, melyben mindkét
fél mindazt, ami az ő sajátja (a lelke, a szíve, a teste) összekapcsolja
azzal, ami házastársának a sajátja (a lelkével, a szívével,
a testével). Így válik a kettő eggyé, lesz a két „ÉN”-ből
egyetlen „MI”.
Mivel Isten a Szeretet, élete teljes, soha el nem múló,
szüntelen szeretet-túlcsordulás a Szentháromságban és a
Szentháromság által, állandó kölcsönös ajándékozás az
isteni személyek között, akik így válnak „MI”-vé, anélkül,
hogy egyediségüket (és különbözőségüket) feladnák. Isten
az embert meghívja: lépjünk kapcsolatba vele, nyíljunk meg számára,
hogy eleven szentháromságos életében részesíthessen minket,
ahogy ezt a keresztségben megígérte: „Aki abból a vízből
iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg,
hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás
lesz benne.” (Jn 4,14)
Ketten – hármasban,
ez a boldogságra vezető kapcsolat. „Ezért az ember elhagyja
apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy
testté lesznek. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról
mondom!” (Ef 5,31-32)
Bíró László
a MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus
Családegyesület elnöke
(Forrás:
magyarkurir.hu)
|
