|
 2011.12.09.
Katona József: Bánk bán
(Kecskeméti Katona József Színház)
Katona
József drámáját, a Bánk bánt sokféle felfogásban játszották
már. A kassai, 1833-as ősbemutató óta mindig az aktuális
politikai helyzet határozza meg a rendezők elképzelését, a mű
főbb dramaturgiai pontjainak áthelyezését, a szövegből a
kihagyásokat, vagy közérthetőbb mai nyelvre átültetését. Bánk
bánt előadni nem csupán szimpla színházi feladat, hanem
nemzeti ügy és szolgálat is egyben. Katona remekművét a fővárosban
sehol sem játsszák. Kecskeméten most, szeptember 21-én, a
Magyar Dráma Napján a Ruszt József Stúdióban, de november 11-én,
Katona József születésének 220. évfordulója és a színház
115. évadjának tisztelete jeleként a nagyszínpadon mutatták
be. A Bánk bán minden korok magyarjához szóló, legfájóbb üzenete
az a gondolatsor, hogy az idegenek, a merániaiak már akkor is
– az 1210-es években – lefölözték a magyar munka javát,
kivitték az értékeit. A haza gazdasági és kulturális életét
ők irányították, ezekbe rajtuk kívül senki sem szólhatott
bele. Aki történelmünket olyan alaposan ismerte, mint Katona József,
annak lehetetlen volt nem észrevenni a párhuzamokat, az évszázados
ismétlődéseket. Ha ezer évünkön végigtekintünk, akkor azt
láthatjuk, hogy merániaiak valamilyen formában mindig
élősködtek rajtunk, csak épp a nevük változott: hol tatárnak,
majd töröknek, azután Habsburgoknak, ezt követően
szovjeteknek, napjainkban globális tőkének, vagy multinacionális
cégeknek nevezik őket. A rablás, a magyarság kifosztása, háttérbe
szorítása évszázadok óta ugyanaz,
csak a módja változik. A Bánk bánt a rendszerváltás után számtalan
aljas és nemtelen támadás érte olyanok részéről, akik
annyit értenek hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Leginkább
azoknak szúrja a szemét, akik a nemzeti vonása miatt ki akarják
iktatni a köztudatból, mert félnek, hogy a nézők megtalálják
a régi és az új lopások, harácsolások közötti hasonlóságokat.
Azt sulykolják a fejekbe, hogy Bánk nem a haza elkeserítő,
letarolt állapotáért, hanem férfiúi büszkeségén esett folt
miatt öli meg Gertrudiszt, a rablókat megtestesítő idegen királynét.
A másság elfogadását fennen hirdető, liberálbolsevista
fanyalgóknak nem tetszik a Bánk bán üzenete, hogy védjük meg
azt, ami a miénk, ne hagyjuk magunkat minden javunkból
kiforgatni, kizsebelni, inkább forduljunk szembe a fosztogatókkal
és álljunk ellen a gonosznak. Az is csípi a szemüket, hogy az
idegenek megleckéztetésére szólít fel, mert a Katona József
egyáltalában nem tartja a merániaiakat szépnek, hanem rútnak
és elvetemültnek. Ez túl sok az internacionalista emlőkön fölnevelkedetteknek,
ezért zúdítanak össztüzet a Bánk bánra.
 A
Kecskeméti Katona József Színházat – már csak a neve miatt
is – különleges viszony fűzi a Bánk bánhoz. Ebben a városban
és színházban méltó módon és értően szabad csak hozzányúlni
a műhöz. Bagó Bertalan rendezi ezt a legújabb változatot.
Napjainkba teszi át a cselekményt, a rugalmas textíliából készült,
kétszintes díszletek és a jelmezek is a jelen időt mutatják.
Ez számos izgalmas felfedezésre, párhuzamra, áthallásra
alkalmas. A rendező legalább olyan fontos szerepet szán a
magyarok fájdalmainak, sérelmeinek ábrázolására, mint a
szerelmi bonyodalmakéra. Bánk bán nem könnyen színre vihető
figuráját Fazakas Géza (felső
képen) indulatosan, ugyanakkor visszafogottan jeleníti meg.
Meg kell küzdenie az elődök kísérteteivel, és derekasan
helytáll. Petúrt Körtvélyessy Zsolt személyesíti meg, akinek
ehhez a szerephez megvan a kellő színészi tekintélye és súlya.
Szemenyei János a csak a maga hasznát leső, kétszínű
Biberachot formálja meg. Az indulatos Tiborcot Kiss Jenő kifogástalanul
alakítja, amiben benne van a nemzet összes sérelme és a magyar
paraszt bölcsessége, okossága. Danyi Judit kelti életre Gertrúdiszt.
Hangjával, testtartásával, szigorú tekintetével állítja színpadra
ezt az erejétől, hatalmától eltelt gőgös asszonyt. A hamvas,
ártatlan, majd meggyalázott Melindát Zeck Juli kedvesen, bájosan
játssza.
Bagó Bertalan kitágítja
a dráma érvényességének határait, a haza siralmas állapota
mellett az örök emberi igazságoknak, - szerelemek és halálnak,
hatalomnak és alávetettségnek - a megfogalmazása is
megjelenik. Furcsának tűnő ötletek is bőven akadnak ebben a
produkcióban, mint például a kezdő jelenet, amikor az ötödik
felvonással indul a dráma, vagy a záró momentum, amikor Erkel
Ferenc Bánk bánjának közismert Hazám, hazám kezdetű áriájával
fejeződik be. Ezeknek dacára olyan izgalmas történetet kap a közönség,
ami Európa minden táján érthető, ahol hosszabb-rövidebb időn
át megszállók uralták a terepet. Ugyanis azok a minden korra
érvényes magyar sorskérdések, amiket Katona József 200 évvel
ezelőtt felvetett, hasonlóak voltak Litvániától kezdve Írországig,
csak a hódítók nevét kell behelyettesíteni. (Alsó
képen balra: Szokolai Péter, Farkas Ádám, jobbra: Körtvélyessy
Zsolt)
Dr. Petővári Ágnes
|
