|
 2011.12.09.
Tisztelgés Liszt Ferenc életműve előtt
Doborjánban Liszt
Ferenc szülőházának megtekintésével, szobrának megkoszorúzásával,
Sopronban a Liszttel kapcsolatos emlékhelyek meglátogatásával
ért véget az a tanári emlékkonferencia, melyet a Szlovákiai
Magyar Pedagógusok Szövetsége több társszervezővel együtt
szervezett Pozsonyban 2011. november 25-26-27-én az MK Kulturális
Intézetében a zseniális zongoravirtuóz, zeneszerző tiszteletére
születésének 200., halálának 125. évfordulójára emlékezve.
A konferencia támogatói a Bethlen Alap, Balassi Intézet,
NEFMI, az SZK Kisebbségi Kultúra 2011. évi programja voltak. A
konferencia fővédnöke Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem tudományos igazgatója volt.
A rendezvény kísérő programjai közé szervesen
illeszkedett a november 25-én a szent Márton székesegyházban,
az istentiszteletet követő orgonahangverseny, melyen Liszt B –
A – C – H prelúdium és fúga „Weinen, Klagen, Sorgen,
Zagen" variáció, Fantázia és fúga az „Ad nos, ad
salutarem undam" korál témájára művek hangzottak el. A
hangverseny résztvevői viharos tapssal köszönték meg a
nagyszerű előadást Szabó Imre pozsonyi orgonaművésznek, a
pozsonyi Zeneművészeti Egyetem docensének. A mintegy nyolcvan résztvevő
a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában megtekintette a Liszt
Ferenc tiszteletére rendezett kiállítást.
A konferencia második
napjának zárásaként Kassai István Liszt Ferenc-díjas
zongoraművész „Erkel és Liszt barátsága" címmel az
„ikercsillagok" halhatatlan műveiből építkező
zongorahangversenyének előadását állva tapsolta meg a hálás
és érzékeny közönség. A művész impozáns hangszertudása
és -kezelése, irdatlan mennyiségű műismerete lenyűgözte a közönséget,
a zeneművek tolmácsolása katartikus erővel hatott.
A konferencia
szakmai tartalma Liszt magyarságát, tehetségének kibontakozását,
életművének kiemelkedő állomásait, az életműnek a kortársakra
gyakorolt hatását, a művész barátságainak és az abból
fakadó zeneművek történetét dolgozta fel.
Eckhardt Mária, a
konferencia neves fővédnöke Milyen joggal tekinthetjük Liszt
Ferencet magyarnak? Bartók akadémiai székfoglalója, Liszt
nyilatkozatai címmel tartotta meg nyitó előadását. A
Liszt-kutató végigvezette a hallgatóságot a Mester életművén.
A figyelmes résztvevő teljes keresztmetszetet kapott Liszt életéből,
alkotásaiból, elmerülhetett a Rákóczi-induló Czifra György
által közvetített zongorajátékban, a Makacs csárdásban Ránki
Dezső tolmácsolásában, az Esztergomi mise (Ferencsik János
vezénylete) egyházzene mélységében, melynek megkomponálására
maga Liszt ajánlkozott Augusz Antal barátjához fordulva segítségért.
Ő volt az, akinek közbenjárására bemutatták a misét az
esztergomi székesegyház felszentelésén (1856. Aug. 31.). A
Nemzeti Színház ének- és zenekarát Liszt vezényelte, a nagybőgő
szólamot Liszt tiszteletére barátja, Mosonyi Mihály játszotta.
Eckhardt Mária előadásában kiemelte, hogy Bartók nagyon
fontosnak tartotta Liszt magyarságát, hazafiságát.
Zichy Mihály, a társművész
festményén vizionálja a magyar nép képviselőit: Deák
Ferenc, Petőfi Sándor mellett a háttérben felsejlik Liszt
Ferenc alakja, jelezve, a közélet és a művészet együttese
vezethet eltérő eszmék befogadásával a nemzet felemelkedésén
való munkálkodáshoz.
Szabó Imre, a
pozsonyi Zeneművészeti Főiskola orgonaművésze Liszt és
Pozsony című előadásában sorra vette Liszt pozsonyi látogatásait
kezdve 1820-tól, amikor kilencévesen először koncertezett
Pozsonyban (ezt a helyszínt teljes bizonyossággal nem ismerjük),
bezárva Liszt utolsó 1885. áprilisi utolsó látogatásáig.
Ezek a látogatások tanúskodnak a művész és a város, a baráti
kapcsolatokról, a pozsonyi zenei élet iránti érdeklődéséről.
Liszt 17 alkalommal járt a városban. Az 1838-as pesti árvíz károsultjai
javára jótékonysági koncertet adott, 24 ezer aranyforintot gyűjtött.
A hálás pozsonyi polgárok a híres művésznek a
mai Rudnay
térre 1911-ben állítottak szobrot (Donner György alkotása),
mely ma is látható lombrejtve a tér szélén, a lépcsősorok
mellett.
Kuzsner Péter
orgonaművész Lisztet, az útmutató zeneszerzőt mutatta be
olyan formán, hogy a hallgatóságot végigvezette Liszt zenei
fejlődésén, növekedésén, kezdve a XVI. századi zeneművektől
(a szonáta formája és témái), melyeken keresztül követhető
volt a Mester fejlődése, érése, stílusának (ki-) alakulása.
A példakép mindenképpen Beethoven volt, a mesterek mestere, az
etalon, akinek zsenialitását Liszt igyekezett megközelíteni.
Liszt zeneszerzési periódusa után következett a virtuozitás,
a kortárs zeneművek tanulmányozása, megszólaltatása, illetve
azok átalakítása, a transzformálás, a metamorfózis.
Kaczmarczyk
Adrienne, a budapesti Zeneművészeti Egyetem sokoldalú
adjunktusa, az Új Liszt Összkiadás szerkesztője Liszt magyarságképét
mutatta be zenei illusztrációkkal, a kor és a kortársak
eszmerendszerének tükrében.
Liszt hazafiúi és
egyben magyar volta a nagy dunai árvíz idején mutatkozott meg
önzetlen segítsége révén, ami párját ritkította egész Európában.
Egy művész, aki nem beszéli hazája nyelvét, kész
hangverseny-turnékon gyűjteni a bajba jutottaknak, mert érzi,
itt kell segíteni, mintegy sorsközösséget vállalva a nemzet
minden tagjával. Széchenyinek a Kelet Népében megjelent cikkének
üzenete, hogy ki kell bontakoztatni keleti örökségünket, mert
ez a nemzeti kultúránkat meghatározó érték, vállalni ezt az
örökséget kötelesség, Liszt egyetértett a „legnagyobb
magyarral". Talán alig van a korban művész, gondolkodó,
akiben ne hagyott volna mély benyomást a német szellemóriás:
Goethe. Liszt életére, filozófiájára is meghatározóan
hatott Goethe, akinek „weltliteratur" fogalmára Liszt
megalkotta a zenei „weltmusik" kifejezést, természetesen
nem a mai világzenét értendő ezalatt. Lisztnek köszönhetjük,
hogy a magyar zenét, a magyar zenei motívumokat sikerült
beilleszteni az európai zenébe. Herder népdalgyűjteménye nyomán
Liszt is gyűjtött népdalokat.
Gulyásné Somogyi
Klára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetörténeti Könyvtárának
vezetője Liszt Ferenc dalaiból adott kerek áttekintést,
keresztmetszetet sok zenei illusztrációval. Liszt otthon volt a
francia irodalomban, irodalmi kortársai közül nagy hatást
gyakorolt rá V. Hugó (ahogyan itthon Jókai Mór is). Dalait a
kortárs irodalmi művek ihlették, élő kapcsolatban volt azzal
a kultúrával, melyben élt és alkotott. A zene és a szó összekapcsolásából
születtek a zseniális művek. Jókainak A holt költő szerelme
alkotása nyomán keletkezett Liszt melodrámája, mely Júlia víziója
Petőfiről, aki a mélybe csábítja egykori szerelmét. Új
ismeretek, új inspirációk, melyek gazdagították Liszt életművét.
Fancsali János és
Fancsali Emese Liszt magyar barátainak négykezes zongorajátékaiból
adtak ízelítőt. A négykezes darabok üdén hatottak, elbűvöltek
(Zichy Géza: Liszt-induló).
Fancsali János előadásában
Liszt és gr. Karácsonyi Guidó barátságáról beszélt kezdve
a Karácsonyiak családi történetétől a II. világháború végéig.
Az anyagilag tehetős család ösztöndíjakat alapított, pártolva
ezzel a zenei tehetségeket. A mecénás mágnás több alapítványt
hozott létre tehetségpártolás céljából.
Baranyi Anna, az
MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának vezetője
a Lisztről készült portrékat, festményeket, szobrokat,
kisplasztikákat mutatta be, illetve a résztvevők virtuális látogatást
tettek a LFZE Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója
tiszteletére rendezett kiállításon.
Orsovics Yvett, a
Konstatntin Filozófus Egyetem oktatója Liszt Ferenc életműve
tanításának módszertani kérdéseivel foglalkozott. A résztvevő
pedagógusokat ösztönözte a holisztikus gondolkodásmódra,
projektek készítésére, ami a kompetenciafejlesztés hatékony
módszere.
2011 – Liszt-év. A közélet, a szakma a tőle telhető
legnagyobb igyekezettel és tisztelettel emlékezett meg a világhírű
zongoravirtuózról, zeneszerzőről. A budapesti repülőtér az
évforduló kapcsán vette fel Liszt Ferenc nevét. Mindenhol
koszorúznak, emlékeznek, fejet hajtanak a XIX. század kimagasló
szellemi alakja előtt. A „múlt-kor" történelmi magazin
„ezerarcú géniusz" névvel illeti. Minden valószínűség
szerint méltán. Születésének 200. évfordulóját ünnepeljük,
halálának 125. évfordulójára emlékezünk.
A világot a művész
magyarsága, életműve, tehetsége egyaránt foglalkoztatja.
Magyarságát a mai, a mástól minden értéket elorzó világunkban
a nemzet, amelyhez tartozónak vallotta magát a Mester, fontos értéknek
tartja. Az igazi Liszt Ferenc ünneplése szellemének örökösei
számára van fenntartva. Szellemi örököse pedig az értéket
megbecsülő, azt ápoló, az emelkedett kultúrát tisztelő, a
nagyság, tehetség előtt hódoló világ. Ezért nehéz és könnyű
egyszerre Liszt Ferencet ünnepelni. Könnyű, mert muzsikája ünneplésre
nagyon alkalmas, de roppant nehéz, ha az embert, a művészt,
akarjuk megérteni, mert a küszködő zsenit eltakarja a fény. S
aki a fénybe néz, elvakítja a ragyogás. Ám az igazi megértés
a ragyogáson túl van.
Ádám Zita zárszavában többek között a következő
gondolatokkal zárta a konferenciát.
A konferencia küldetése
és egyben célja a zenei világ szellemóriására való emlékezés,
életművének megbecsülése, követendő példájának felmutatása,
az adottság tehetséggé érlelése küzdelmének végigjárása,
a kiválóság megtartásáért való elkötelezettség, az akarat
acélkeménységének megismerése - a minta személyiségünkbe
égetésének érdekében, hogy munkánkban, vállalásainkban
kitartóak, emberségben és hazaszeretetben példamutatóak legyünk.
Mikor a gyermek Liszt 1823-ban először hangversenyezik
Pesten, még édesapja fogalmazza meg nevében a plakátot,
miszerint rendkívüli tehetségével majdan hazájának kíván
dicsőségére válni. „Nagyérdemű Közönség! Magyar vagyok
's nem ismerek nagyobb szerencsét, mint ha nevelésem és képeztetésem
zsengéjével kedves hazám iránti legbensőbb hajlandóságom és
hálám zálogául Francziaországba és Angliába utaztom előtt
szolgálok; ha mi éretlenség mutatkozik még képeztetésemen, fáradhatatlan
szorgalmam által nagyobb tökéletességre juthat, 's egykor talán
olly igen szerencsés lehetek, hogy kedves hazám díszének egy
ágacskájává válhassak."
Liszt magyarsága
máig is érdekes téma, amihez hozzá kell azonnal tenni európaiságát,
mert a kettőt egybevetve jutunk el filozófiájának megértéséhez
és életművének mai üzeneteihez. A híres zeneszerző nem beszélt
magyarul, anyanyelve a német volt, viszont nagyon kötődött
Magyarországhoz, mindig is magyarnak vallotta magát. Érdekelte
a magyar kultúra fejlődése, a bajban együtt érzett a
nemzettel és segített, nem is akárhogyan. Nemcsak árvízben,
de akkor is, amikor létre kellett hozni a zeneakadémiát. Ezért
a ki a magyar? kérdésen ideje lenne túllépni, elfogadnia azt
az egyszerű választ: magyar az, aki annak vallja magát. Nem
bosszant, ha bármely nemzet elvitatja magyar nagyjainkat. A lényeg
abban rejlik, hogyan határozza meg magát a nagyság, mely
nemzethez tartozónak, s a másik oldalon: mit tett a nemzet
honpolgára felemelkedése érdekében.
Amikor ünnepelünk,
az embert, az egészet, a művet, az alkotás gyötrelmes alázatát
kellene szemlélnünk, a világnak hagyott örökséget. Hiszen a
világban oly sok a vér, a könyörtelenség, oly sok a talmi
felmagasztalása! Az ember erkölcsi felemelkedéséhez pozitív példák
szükségesek.
„Álszerénység
nélkül vallom, hogy honfitársaim és barátaim nagy jóindulata
jóval túlértékeli csekély érdemeimet s mégsem lehet
visszavonulnom a feladat elől, melyre a hála kötelez hazámmal
szemben, melynek utolsó leheletemig s minden körülmények közt
rendületlen híve maradok." – újabb vallomás a
hazaszeretetről, melyben benne van a nagy művész határtalan alázata.
„Liszt Ferenc a
legtökéletesebb emberek egyike volt: lelki nemesség, határtalan
szívbeli jóság, szellemi kiválóság csodálatos zenei
zsenivel egyesült benne"- írta róla leghíresebb magyar
tanítványa, Bartók és Dohnányi későbbi tanára, Thomán
István.
S mit tehetett ehhez az ünnep, a konferencia? Annyit, hogy
megismertük, annyit, hogy követjük az utat, annyit, hogy járunk
az úton, a példakép útjain.
Konferenciánknak
legyen ez a legfontosabb üzenete. Üzenet, hogy bátorítani kell
a tehetséget, bízni a fejlődésben, az akaratban, minden áldozatot
meghozni a növekedés, a szorgalom érdekében. Üzenet, mely a
tettekben megnyilvánuló, jó és rossz sorsban vállaló hazafiságot
hirdeti.
„Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss,
mindig hű rokon!
...Zengj nekünk
dalt, hangok nagy tanárja,"
- szólítjuk Vörösmartyval
a híres elődöt, a világ és a magyarság szellemtörténetének
kiválóságát. Ó, mondd el a XXI. század gyermekeinek, „Emlékek
nélkül nemzetnek híre csak árnyék."
Ez volt a kötelezettség és tisztelgés - Bartók Béla
szavaival – Liszt Ferenc teremtő erejének nagysága előtt.
Konferenciánk végeztével tisztelettel köszönöm az MK
Kulturális Intézete igazgatójának, hogy méltó helyen ünnepelhettük
és hajtottunk fejet Liszt zseniális életműve előtt. Köszönöm
minden társszervezőnek a munkát, a közös gondolkodást, a
tervezést, a megvalósításba fektetett munkát. Köszönöm a résztvevőknek,
hogy elhitték a szervezőknek, nagyszerű dolog együtt ünnepelni
és megmártózni Liszt gondolataiban, művészetében. Köszönöm
a támogatóknak, hogy megértették törekvéseinket: nemzeti
kultúránk nagyjainak megünneplése kötelez. Köszönöm
Eckhardt Máriának a védnökséget, neves előadóinknak a
gondolatokat, a zeneművek tolmácsolását, az élményt, a
katarzist, ami segített jobb és igazibb emberré válnunk.
(Ádám Zita,
Felvidék.ma)
|
