|
 2011.12.09.
Miért fából vaskarika az értéksemlegesség?
A korunkat átható
erkölcsi relativizmus azt hirdeti: „Nincsenek abszolút értékek;
igazságunkat, értékeinket magunk határozzuk meg. Nincs jobb és
rosszabb, ezért a nevelésben értéksemlegesnek kell
maradnunk.” – Hol sántít ez az érvelés? Mitől akar
semleges maradni, aki értéksemlegességet követel?
Alapvető problémák
az értéksemlegesség körül
1. Érték az, ami irányítja az ember cselekedeteit (pl.
hazaszeretet, szakértelem, családi egység, zene, sportolás,
segítés stb.) Ha értéksemlegesség ürügyén a fiatalokat
megfosztják ezektől az irányfényektől, vakon fognak sodródni
a világban. S mivel érték nélküli állapot nem létezik
(hiszen valamiféle irányadók mindenkinek az életében jelen
vannak), az igaz értékektől megfosztva könnyen rossz értékeknél
kötnek ki. Aki elveszíti a morált, nem amorális (értékek nélküli),
hanem immorális (rossz értékek által irányított) állapotba
kerül.
2. Az értéksemlegesség fogalma önellentmondás: kényszerít,
hogy az értéksemlegességet az általunk legfontosabbnak tartott
értékek fölé emeljük, azoknál fontosabbnak hirdessük. Ezzel
pedig maga a semlegesség sérül.
3. Az értéksemlegesség megvalósíthatatlan: minden egyént
és kultúrát bizonyos értékek határoznak meg, amelyektől nem
tudja függetleníteni magát. Az ember nem tudja nem közvetíteni
az értékrendjét: minden megnyilvánulásával, akarva-akaratlan
sugározza magából és példájával közvetíti környezete felé.
4. Az értéksemlegesség alapja az a kijelentés, hogy
semmi sem abszolút, nincs abszolút igazság. Ez azonban önellentmondás,
hiszen abszolút igazságként jelenti ki, hogy nincs abszolút
igazság. Ugyancsak csúsztatás az az állítás, hogy „minden
érték, vélemény, viselkedés egyformán jó és elfogadható.”
Ha ez igaz volna, milyen alapon bosszankodhatnánk, ha betörnének
a lakásunkba? Hiszen a rabló csak a saját, „más” értékrendjét
valósítaná meg... Milyen alapon bosszant a betörés, ha nincs
abszolút igazság, ami sérelmet szenved?
Az abszolút igazság tagadása
Az abszolút igazsággal kapcsolatos társadalmi irányvesztést
igazolja George Barna felmérése, mely szerint a fiatalok 72%-a
úgy véli, „az dönti el, hogy valami erkölcsileg helyes vagy
helytelen, hogy bejön-e, vagy sem”. Már csak az a kérdés,
hogy ezek szerint helyes, ha valaki meglop vagy megerőszakol
valakit, mert az éppen „bejön” neki?
Az abszolút igazság tagadása azt jelenti: minden kultúrának
megvan a maga „igazsága”, és egyiket sem tekinthetjük
abszolút értelemben jónak vagy rossznak. Legfeljebb azt
mondhatjuk, hogy bizonyos értékei egy másik kultúra számára
elfogadhatatlanok. Ennek ellentmondásossága nyilvánvaló, ha
meggondoljuk, hogy ezen az alapon nem ítélhetné el a hágai bíróság
a náci bűnösöket, hiszen csak a náci kultúrában elfogadott
„igazság” szerint jártak el... – miközben mindenki számára
nyilvánvaló, hogy borzalmas bűntetteket követtek el.
Az abszolút igazságról megfeledkező mai világ sok
tekintetben az antik Colosseumhoz hasonlít, ahol az arénában
gyermekeink, fiataljaink küzdenek a vad oroszlánokkal – a céltalansággal,
a depresszióval, a korán elkezdett szexuális élet következményeivel
stb. Védelmet csak az nyújthat, ha igazi értékekkel vértezzük
fel őket.
Összefoglalónk a Fiatalok az Élet Küszöbén című
program kézikönyvében ismertetett gondolatmenet alapján készült.
A Timóteus Társaság 13 és 18 év közötti fiataloknak szóló
programja az alapvető keresztény értékek alapján foglalkozik
olyan kérdésekkel, mint önismeret, szexualitás, értékek, erkölcs
és jellem, házasság és család, tartós kapcsolatok, AIDS- és
drogmegelőzés. Bővebb információ, kapcsolat a FÉK honlapján.
Magyar Kurír
(mk)
|
