vissza a főoldalra

 2011.12.16. 

Ötéves a Csehországi Magyar Orvosok Társulata

Hozzájárulunk a nemzeti önazonosság ápolásához

November 12-én hagyományosan a Prágai Magyar Kulturális Intézetben immár ötödik alkalommal szerveztek konferenciát a csehországi magyar orvosok. Dr. Dedinova Vasko Máriával, a Csehországi Magyar Orvosok Társulatának elnök asszonyával az eredményekről és a mostani konferenciáról beszélgetünk.

 2007-ben milyen indíttatásra hozták létre ezt a magyar polgári szervezetet?

 – Dr. Kocsis László, az Együttélés politikai mozgalom elnöke vetette föl az ötletet. Azt mondta, hogy a csehországi lengyelek körében már jól működik egy orvosi társulás. Ők immár 20 évesek. A lengyeleknek könnyebb, mert Sziléziában egy tömbben élnek, míg ez a magyarokra nem jellemző. Végül is úgy döntöttem, hogy megszervezem ezt az egyesületet. Egy éven át tartott a szervezőmunka; telefonszámokat, elektronikus és postai címeket gyűjtöttünk össze. Így megszerveztünk 2006-ban egy kisebb összejövetelt, hogy megkérdezzük a jelenlévőket, támogatják-e egy bejegyzett társulás létét. Össze is jöttünk körülbelül harmincan, és én bíztam abban, hogy ez a szám csak növekszik. Sajnos a gyakorlatban nem lettünk többen. Beadtuk a kérelmet a Belügyminisztériumhoz egy szakmai társulat létrejöttéhez, s így hivatalosan is megalakultunk. Céljaink közül a legfontosabb egymás megismerése volt. Tehát szervezetünk célja összefogni a Csehországban élő és dolgozó magyar orvosokat, fórumot teremteni az emberi és szakmai kapcsolatoknak, elősegíteni a magyar orvosi szaknyelv jobb elsajátítását, s általában hozzájárulni a nemzeti önazonosság ápolásához és megőrzéséhez. Azt is meg kell jegyezni, hogy vannak magyar paciensek is, akik nem beszélik a cseh nyelvet, mert külföldi cégeknél dolgoznak. Panaszaikat nem tudják úgy előadni angolul, mint magyarul. Régebben nem tudtunk egymásról, de most már egymáshoz küldjük a magyar pacienseket. Egyikünk sem magyar nyelven végezte az orvosi egyetemet, így aztán magyar orvosi szakszókészletünk passzív – tehát megértjük a szaknyelvet. Ezért is kértünk magyarországi előadókat.

 Rendelkeznek szaklappal a csehországi magyar orvosok?

 – Sajnos nem, mert ebben a szervezetben nem sok a „hadra fogható” ember. Így a rendelési és a tanítási időn túl még a szervezéssel is foglalkoznom kell. Azt is be kell vallanom, hogy nem tudnék egy weboldalt megszerkeszteni.

 Van arról pontos adat, hogy mennyi magyar él Csehországban, és közülük mennyi az orvos?

 – Csehországban a legutóbbi népszámlálás szerint mintegy 15 ezer személy vallotta magát magyarnak, de a becslések szerint a magyarok száma meghaladja a 20 ezret. Az egyik lista szerint kb. 80 magyar orvos lehet cseh földön, viszont rendezvényeinken 30-nál többen nem vesznek részt.

 Olvasva a szlovákiai orvosok kálváriáját, el lehet mondani, szerencséjük volt, hogy Csehország mellett döntöttek?

 – Tartom a kapcsolatot a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társasággal; minden évben részt veszek a komáromi Arányi-napokon. Idén pedig dr. Kellermayer Miklós professzor úr, a magyarországi társaság elnöke jött el rendezvényünkre. Mivel én is Kassa mellől származom, ha nem is részletekbe menően, de ismerjük a szlovák egészségügyi problémákat. De azért azt ki kell jelenteni, hogy nálunk sem jobb a helyzet. A legnagyobb gondunk az, hogy lassan, de biztosan beolvadunk a cseh népbe. Ezt nem szabadna engedni.

 Nem éreztetik önökkel, hogy kisebbségben vannak?

 – Nem. Rólam sokan nem is tudják, hogy nem vagyok cseh. Amikor kissé elfáradok, s az érezhető a beszédemen, akkor morvának hisznek. Harminc éve dolgozom Prágában, tehát jól beszélem a cseh nyelvet, sajnos a magyart egyre gyengébben és a szlovákot is felejtem. Úgy tudom, hogy egyetlenegy magyar orvosnak sem volt problémája a csehekkel. Megbecsülnek, és ezért nem érzem rosszul magam.

 Az idei konferencián a népi és természetgyógyászat is előtérbe került. Csehországban nem mosolyogják meg azokat az orvosokat, akik hisznek a természetgyógyászatban?

 – Több magyar orvos használ népi gyógymódot is, a páciensek is nyitottak erre, csak néhány kolléga zárkózott el ettől. Sok betegség nem csak orvossággal győzhető le.

 Kellermayer professzort már említette. Rajta kívül kik voltak idén az előadók?

 – Kellermayer doktor úr elmondta, hogy a gyógyítás világrendjéhez nem a pénz hatalma vezet. A mi energiaforrásunk a szeretetben van. A magyaroknak az ősrégi gyökereiben van, és megújulást hoz, ha összefogunk. Oly nagy bajban vagyunk, de a gyógyítás világrendjében gyógyulhatunk. Bernád Ilona szülésznő, népi gyógyászati szakíró és gyűjtő Erdélyből jött. Előadása gazdag gyűjtőmunkájának ismertetéséről szólt, a népgyógyászat sokféle ágazatáról. Lukács László természetgyógyász a sejtbiorezonancia alapján meghatározható betegségekről informált. Előadásának lényege a betegségek pszihoszomatikus eredete. Prof. dr. Dávid Tamás rákkutató pedig fő feladatának tekinti a rák megelőzésének, holisztikus, biológiai kezelési rendszerének kidolgozását, fejlesztését és széles körű globális elterjesztését. Tavaly volt 25 éve, hogy az osztrák tudományos és kutatási minisztérium megbízásából Dávid professzor kutatócsoportjával együtt,  egy széles körű nemzetközi rákkutatási kooperáció keretében a CoD trópusi teakeverék hatásainak tudományos és klinikai bizonyításával foglalkozik. Összességében jól sikerült a rendezvényünk, és köszönjük az előadók szíves közreműködését.

Medveczky Attila