vissza a főoldalra

 2011.02.04. 

A gyerekmolesztáló

Daniel Cohn-Bendit az Európai Parlament ülésén Venezuela amúgy baloldali elnökéhez, Chavezhez hasonlította Orbán Viktort. Ma Orbán úr azon az úton van, hogy egy európai Chavez legyen, egy európai populista nacionalista, aki nem érti a demokratikus pluralizmust – támadott az európai politikai közélet egyik leglehetetlenebb figurája. De, nézzük meg, hogy ki félti ennyire Európát Orbántól?

Daniel Cohn-Bendit 1945-ben látta meg a napvilágot a franciaországi Mountaban-ban, Németországból ide menekült zsidó szülők gyermekeként. 1958-ban visszaköltöztek Nyugat-Németországba, ahol az apa jogászkodott. Mivel a nyilvántartásokban hontalan minősítéssel látták el, választhatott a német és a francia állampolgárság között. A katonaság el-kerülése miatt végül a német állampolgárságot választotta. A meglehetősen magamutogató fiatalember 1961-ben a Bulgáriában megrendezésre került Universiadét próbálta felhasználni a figyelem felkeltésére. Bár, saját elmondása szerint 20-22-éves koráig a cionista eszméket követte, ez nem akadályozta meg, hogy ’61-ben, tehát 16 évesen kommunistaként tüntetést szervezzen Szófiában az amerikai nagykövetség elé. Társaival éppen csak az épületet nézték el, ugyanis véletlenül az amerikai nagykövetség helyett a Bolgár Nemzeti Bank előtt sikerült demonstrálniuk, így elmaradt az áhított sajtószereplés.

 1966-ban már a Nanterre-i Egyetemen találjuk a kis Cohn-t, mint szociológia szakos hallgatót. A felső-középosztálybeli családi háttér lehetővé tette, hogy a Párizsban élő Cohn rendszeresen utazzon Németországba is. A német diákmozgalmak ekkor már gyakorta szerveztek tüntetéseket, mint később kiderült, nem ritkán a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat megrendelésének megfelelően. Az iráni sah nyugat-berlini látogatására rendezett tüntetésen Karl-Heinz Kurras civilruhás rendőr agyonlőtte a 27-éves egyetemi hallgatót, Benno Ohnesorgot. Évtizedekkel később kiderült, hogy Kurras a Stasi ügynöke és a német kommunista párt tagja volt. Az egyetemista halála teljesen új irányt adott a diáklázadásoknak. Cohn-Bendit ekkor már csatlakozott egy francia anarchista csoporthoz. A csoport tagjaként hívta meg Párizsba a Német Szocialista Diákunió elnökét, Karl Dietrich Wolffot előadásokat tartani. A német diák halála rendkívül jelentőssé tette Wolff megjelenését, és ez is közrejátszott a májusi párizsi lázadás kirobbanásában.

Cohn-Bendit a marxizmus, az anarchizmus és a szexuális forradalom eszméinek sajátos keverékét hirdette, rendszeresen provokált, mígnem ki akarták rúgni az egyetemről. A kirúgása ellen sztrájkot szervezett, minek következtében az elbocsátó határozatot visszavonták, így 1968. március 22-én vezetője lehetett a tanulmányi osztály elfoglalásának, majd az egyetem bezárásának. Ekkor követte el világraszóló tettét: a Nanterre-i Egyetem katedráját vécéként használta.

Az egyetem bezárása lehetővé tette, hogy a külvárosi egyetem hallgatói a belvárosban folytassák a lázadást. Többek között ez vezetett a hírhedt ’68-as párizsi diáklázadás kiteljesedéséhez. Cohn-Bendit később margina-lizálódott, egyetemi csoportja teljesen jelentéktelenné vált a hatalmasra duzzadt párizsi zavargásban. Ráadásul a francia kommunista párt elnöke, Georges Marchais sem szerette, csak mint a burzsoá fiát emlegette.

Cohn-Bendit, miután kiutasították Franciaországból ,visszatért Németországba és Josch-ka Fischerrel, a későbbi német külügyminiszterrel autonomista-marxista csoportot hoztak létre. Cohn-Bendit a Karl Marx könyvesboltban dolgozott, továbbá egy óvodát üzemeltetett.

Kommunában lakott együtt Hans-Joachim Kleinnel, aki 1975-ben részt vett a három ember életét követelő bécsi OPEC konferencia elleni támadásban. A támadást a Magyarországon is rejtegetett és orosz titkosszolgálati háttérrel rendelkező legendás terrorista, Carlos tervezte meg. A fegyvereket Líbiából szerezték. Hans-Joachim Klein haslövéssel menekült el a támadás helyszínéről és egészen 1998-ig sikeresen bujkált. Cohn-Bendit tudott Klein rejtekhelyeiről, de falazott a gyilkosságokban résztvevő identitászavaros embernek. Klein azt hitte, hogy zsidó származású anyját az SS-ben szolgáló apja megerőszakolta és ő ekkor fogant. Később kiderült, hogy tévedett. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a szovjet titkosszolgálat szervezte akció sebesült elkövetőjének falazó Cohn-Bendit milyen kapcsolatban lehetett a kommunista titkosszolgálatokkal. Az ügy miatt a német ügyészség 2003-ban kérte Cohn-Bendit mentelmi jogának felfüggesztését, de az Európai Parlament megvédte az egykoron „Vörös Dany-ként” emlegetett képviselőt.

„Vörös Dany”-ből, „Zöld Dany” lett. A zöldmozgalom lelkes tagjaként visszatért a politikába. 1989-ben Frankfurt alpolgármesteri székét sikerült megszereznie, majd 1994-ben európai parlamenti képviselő német színekben, később átvált a francia zöldekhez, majd a zöldek parlamenti csoportjának vezetője lett.

1975-ben megjelent, „Le Grand Bazar” című könyvében a következőket írja a saját óvodájában eltöltött évekre emlékezve: „Több alkalommal bizonyos gyerekek kinyitották a sliccemet és elkezdtek simogatni. Különbözőképpen reagáltam, a körülmények függvényében, de a vágyuk problémát okozott. Megkérdeztem tőlük: miért nem közösen játszotok? Miért engem választottak, miért nem a többi gyereket? De ha ragaszkodtak hozzá, lágyan cirógattam őket.”

Bár Cohn-Bendit több ködös magyarázatában egyszer sem cáfolta, hogy szexuális kapcsolatot létesített az óvodásokkal, sőt többször kifejtette, hogy a gyermekszexualitás mennyire lenyűgöző, sohasem indult ellene büntetőeljárás.

Cohn-Bendit nem csak a gyerekeket, de Izraelt is szereti. Fontosnak tartja zsidóságát, ezért lett tagja a JCall elnevezésű szervezetnek. Egy, még a hetvenes években készült TV-interjúban azt állította, hogy 20-22 éves koráig cionista volt, így egy terrorista csoportot követett. Nehéz eldönteni, hogy a cionizmus kritikáját a hetvenes évek szovjet Izrael-ellenessége, egy tartótiszt, vagy más motiválta. Mindenesetre az izraeli kormányt is kritizáló 2010 májusában létrehozott JCall meglehetősen talányos szervezet. A szervezet szándékait megkérdőjelező elemzések rámutatnak, hogy a JCall valójában tisztára akarja mosni Izrael imidzsét, és mint európai lobbiszervezet, elő akarja készíteni Izrael felvételét az Európai Unióba.

Több, mint röhejes, hogy egy ilyen ember merte populista nacionalistának nevezni a magyar miniszterelnököt. És figyelmeztető, hogy tette ezt az LMP-vel karöltve.

Csorja Gergely