2011.02.04.

Medveczky Ádám kitüntetéséhez

Január 20-án a Magyar Rádió épületében Jónás István, az intézmény vezérigazgatója adta át a Lajtha László-díjakat. Idén az egyik kitüntetett Medveczky Ádám karmester, az Operaház örökös tagja, Liszt-díjas, érdemes művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense volt. A másik díjazott Ménes Aranka, a Rádió zenei szerkesztője.

– Kedves karnagy úr, szerkesztőségünk nevében gratulálunk a díjhoz!

– Köszönöm szépen! A Lajtha-hagyaték gondozója, dr. Lajtha Ildikó, a komponista unokahúga terjesztett föl a díjra, amiért hálás vagyok. Méhes Aranka kiváló rádiós zenei szerkesztő, régi kollégám, nagyon örülök az ő sikerének is.

– Zenei szerkesztők közül többen is kaptak már Lajtha-díjat, közöttük Vass M. Kati, aki szintén kitűnő szakember. A Lajtha László Alapítvány már létrejötte óta, 1983-tól igyekezett kitüntetni a magyar zenei élet azon képviselőit, akik hozzájárultak az életmű propagálásához. Ehhez csalatkozott 1995-ben az a Lajtha-díj, amelyet a Magyar Rádió és a Lajtha László Alapítvány közösen hozott létre a zeneszerző, zenetudós és népzenekutató emlékére. A díjakat a Magyar Kultúra Napjához kötődően adják át. Az első díjazott, posztumusz, Ferencsik János karmester volt.

– Ferencsik János és Lajtha László neve elválaszthatatlan egymástól. Ferencsik Lajtha-növendék volt a Nemzeti Zenedében nála tanult. Lajtha ennek az intézménynek 1947-től az igazgatója is volt. Ez az intézmény most a Semmelweis utcai konzervatórium helye. Ferencsik nagyon sok Lajtha-művet vezényelt, még láttam a mestert, ahogy szűkszavúan adta az instrukciókat.

– Tanár úr, úgy tudom, Lajthát egyik rendszer sem kedvelte igazán. Mi ennek az oka?

– Lajtha László az a tipikus eset, amikor nem lehet valaki próféta a saját országában. Ő sokkal nagyobb elismerést kapott külföldön, különösen Franciaországban, mint itthon a múlt század első felében. Kint tanult, és egy igazi franciás, könnyed, latinos műveltségre tett szert. Ez érződik is több művében. A 19. század egyik híres komponistájánál, egy párizsi zeneszerzőcsoport tagjánál, Vincent d’Indynél tanult. Lajtha sokáig élt Párizsban, több megrendelést kapott onnan, későbbi műveit is a Le Duc nevű kiadóhoz ajánlotta, ők ápolták azokat. Igazgatója volt Magyarországon a Nemzeti Zenedének, sőt, 1945-46 után a Rádiónak volt a zeneigazgatója. Utána megint sokat járt külföldön. Egy londoni útról visszatérve hirtelen megfosztották állásaitól, mert nyugatos. Nem mondták, hogy osztályellenség, de mivel a Nyugattal volt kapcsolatban a művészete, és nem a szocialista -realista irányzattal, megszüntették az állását, és valóban nehézségei voltak, noha, meg kell, hogy mondjam, 1951-ben Kossuth-díjat kapott, de hozzátették, hogy kizárólag a népzenei kutatásai miatt. A népzenekutatása rendkívül jelentős, noha teljesen másfelé gyűjtött, mint Kodályék. Nem erdélyi, nem a felvidéki és nem alföldi gyűjtései voltak, hanem Sopron-környékiek; főleg egyházi népének jellegű dolgokat gyűjtött. Ezért a munkásságáért kapott Kossuth-díjat. A forradalom és szabadságharc leverését követően készült el Lajtha László VII. „Forradalom” szimfóniája, melynek eredeti címe „Mártírok siratója” volt. A címet később baráti tanácsra „ősz”-re változtatta. A zárótétel kódájában – harang és rézfúvósok hangján – szólal meg a Himnusz dallamának az első sora. A „magyar” szóra eső résznél a dallamot az egész zenekar hangereje tapossa el. Emiatt a szerzőt többször becitálták kihallgatásra a rendőrségre. A mű első hivatalos bemutatója 1990. október 23-án volt az Operaházban.

– Összesen mennyi Lajtha-művet vezényelt?

– Sokat, így a IV. „Tavaszi” szimfóniát, a már említett VII. „Forradalom” szimfóniát és az In Memoriam-ot.

– Milyennek látja a magyar népzene ápolását?

– Remek népzenét játszó zenekarok működnek hazánkban, mint pl. a Csík János által vezetett együttes, és mások, akik a Fonóban lépnek föl. Több együttes a határon túli magyarság zenéjét ápolja különböző feldolgozásban. Tavaly Erkel-év volt, idén Liszt-évforduló, jövőre pedig Kodály-év. Remélem, erre az évfordulóra bemutatják a magyar népzenének a kincsestárát, a Székelyfonót.

– Volt már olyan kultuszminiszterünk, aki a popzenére esküdött.

– Az egy szellemileg alultáplált ember kijelentése volt, ez abszurdum. Az a baj, hogy ilyen nézeteknek köszönhetőek azok a szellemi és emberi tragédiák, ami a legutóbb abban a szörnyű diszkóban történt, ahol egyik kolléganőmnek a kislánya is életét vesztette. Ha a diszkózene kap nagyobb médiahangsúlyt a népzene helyett, ha a társadalmi értékek eltűnnek, akkor ilyen szörnyű esetek következhetnek be.

– Tudtommal a beszélgetésünk előtt Wagner Mesterdalnokát próbálta. Ebben a műben világosan megfogalmazza a nagy német operaszerző, hogy mi is az, ami értékes.

– Igen, ahogy a mesterek megbecsülését is. Ezt a darabot a ’80-as években vezényeltem először, még Petrovics Emil igazgatósága idején. Egyből a legnehezebb Wag-ner-művet osztották ki nekem.

– Milyen műveket vezényel még az Operában ebben az évadban?

– Kiváló balettzenéket, ami egyáltalán nem degradáló. Így a Karamazov testvéreket, amiben Muszorgszkij- és Wagner-melódiák lelhetők fel, azon kívül hátravan még Prokofjev Rómeó és Júliája, ami nemcsak a múlt század egyik legnagyobb balettzenéje, hanem a jelenkor egyik legnagyobb balettje. Ezt nem a koreográfus, Seregi László felé mondom udvariasságból, hanem mert ez valóban remekül megkomponált mű.

– Régóta ismerjük egymást, mégis hihetetlen, hogy Medveczky Ádám az idén 70 éves.

– Igen, a nyáron töltöm be 70. életévemet, s véletlen egybeesés, a következő évadban vezénylem a Don Giovannit, ami a pályámon éppen a 70.opera lesz. Örülök a Don Giovanninak, mert nagyon hiányzott, ahogy a másik „don” is, ami még kéne, Verdi Don Carlosa.

– Tavaly ősszel az Újpest Színházban ismertette Verdi Rigolettóját, s az Operaház művészei részleteket adtak elő a műből. Január 30-án, vasárnap, 17 órakor a Marczibányi téri Szabadidőközpontban a Varázsfuvolát ismerteti majd.

– Ismertetem, és zongorán kísérem az Operaház magánénekeseit, akik a Varázsfuvola zenei keresztmetszetét adják elő félig szcenírozott változatban. Ez az opera Mozart szellemi végrendelete, ahol nemcsak a zene, hanem a szellemiség is fontos, amit áraszt. „Már lángol a napfény, az éj messze tűnt/ A nap messze űzi a földről a bűnt!”-énekli Sarastro. Reméljük, eljön ez a kor is.

Győri Béla