|
 2011.02.04.
Michael John LaChiusa: Bernarda Alba
(Művészetek Palotája -
Fesztivál Színház)
Federico
García Lorca, a módos családból származó spanyol költő és
drámaíró 1898-ban született Andalúziában, Fuentavaquerosban.
Fiatalon is írt már színpadi műveket, legérettebb drámái
azonban élete utolsó éveiben születtek. Ezekben a műveiben a
spanyol nő helyzetét igen érzelmesen és szenvedélyesen ábrázolja.
García Lorcát 1936-ban, a polgárháború kezdetén a falangisták
kivégezték, holott a politika távol állt tőle. Halála előtt
két héttel fejezte be a Bernarda Alba háza című alkotását,
ami az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek és
erőszak bírálatát foglalja magába. A Bernarda Alba háza életrajzi
ihletésű mű, Askerosa városkájának főutcáján, Lorcáék
szomszédságában lakott négy eladó lányával együtt Frascita
Alba, az özvegyasszony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában
beszélgethettek udvarlóikkal. A jó kiállású legény, Romiljo
Pepe megkérte a gazdag, de csúf első hajadonnak a kezét,
holott a szép, de vagyontalan legkisebbet szerette. Ebből az
alaptörténetből meríti Lorca a témáját.
Michael
John LaChiusa olasz bevándorló ősök leszármazottjaként
1962-ben született New York Államban, Chautauquában. Ő az
Amerikában „kitalált” musical műfajának megújítója. A
musical legfőbb sajátossága, hogy mindig értéket képviselő
irodalmi alkotás az alapja. Szép számmal akadnak ezres előadásszámot
produkáló musicalek. A földgolyó bármely pontján imádja
ezeket a közönség, mert kellemes, lágy zenére fülbemászó
dallamokat énekelnek az előadók. A műfaj közkedveltsége
miatt külön képzik a fiatalokat, mert a karakterek megformálása
nem csupán sokoldalú színészi képességet igényel, hanem
magas fokú ének- és tánctudást is. LaChiusának már több művét
bemutatták, a Bernarda Albának 2006. április 6-án volt a
premierje a Broadway-n, a Lincoln Centerben. Itt látta színházi
életünk mindenese, a rendező, dramaturg Böhm György, és úgy
érezte, el kell hoznia Magyarországra. A címszerepet ott, rögtön
Csákányi Eszternek osztotta ki. A produkciót öt évvel később
sikerült tető alá hozni, ez év január 20-án vitték színre
a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban, és ezt követően
még két este láthatták a nézők.
Michael
John LaChiusa zenéje kitűnően érzékelteti a visszafojtott
szenvedélyek fülledt légkörét a soklányos házban. Ez az összesen
20 szóló-, duett és kórusszámból összeálló muzsika nem
andalítja el a publikumot, a nézőknek nem a könnyzacskóira,
hanem az érzelmeire hat, inkább felzaklatja, felkavarja, mintsem
megnyugtatja, elzsongítja őket. A zene motívumait a flamenco
ritmusa, dallamkincse adja, de az amerikai jazz elemeit is magába
foglalja. A Kemenesi Tünde által megálmodott, egyetlen kor
divatjához sem köthető fekete ruhában tánccal és énekkel
kezdi el az előadást hat nő. A Báthonyi György tervezte puritán,
sodronyos ágyból, utcabútor jellegű székekből álló díszletek
kiemelik ennek a háznak a laktanyajellegét, ahol csak egy
parancsnok van, a vasakaratú anya. Bernarda férjét, Antoniót
gyermekeinek apját temették el. Legidősebb lányának, a csúnya,
Angustiasnak meglehetős hozománya van. A lányok alig várják,
hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg is nehéz ruhát, de
megáll körülöttük a levegő, amikor anyjuk ellentmondást nem
tűrő hangon kinyilatkoztatja, nyolc évig tartó gyász jön,
addig még szellő sem fújhat be az utcáról. De a lányok élni
és férjhez menni szeretnének, nem a házban savanyodni. Természetszerűen
mindannyian ugyanabba a jókötésű Peppe el Romanóba
szerelmesek, aki beteges nővérüket csak érdekből veszi el
feleségül. Az anyai szigor elleni lázadás vezéralakja a
legkisebb lány, a húszesztendős Adela. Ő mer szembefordulni
ostoba testvérével, aki elhiszi, hogy Pepe a két szép szeméért
és nem a vagyonáért szereti, ő tudja megfékezni másik nővérét,
a féltékeny Martiriót, és ő képes - igaz, élete árán -
legyőzni ereje teljében lévő zsarnok anyját.
A
darab szereplőgárdáját nem egy társulatból válogatta ki a
rendező. A Magyar, a Nemzeti, az Örkény az Operett Színházból
érkezetek a színésznők. Mindannyian hollywoodi képességekről
tesznek tanúbizonyságot, profi módon énekelnek, táncolnak.
Bernarda kőkemény, mindenfajta női érzékenységet nélkülöző
figuráját Csákányi Eszter a szerephez illő határozottsággal
viszi fel a színre. Náray Erika Angustiasnak az érdekházasság
tényét tudomásul nem vevő figuráját kelti életre. Kishúgát,
a lázadó Adelát Radnay Csilla kedvesen és érzelemgazdagon
jeleníti meg. A testileg-lelkileg sérült Martiriót Takács Nóra
Diána a karakter megkövetelte gonoszsággal mintázza meg. Egri
Márta elismerésre méltóan formálja meg a hol barátnőnek,
hol cselédnek tekintett Ponciát. A férfi nélküliségbe beleőrülő,
egyedüliként fehér menyasszonyi ruhát viselő Maria Josephát,
Bernarda anyját Hámori Ildikó szuggesztíven alakítja. Michael
John LaChiusa Bernarda Albája nem ígér és nyújt könnyed
kikapcsolódást, hangzásvilága közelebb áll a komolyzenéhez,
az operához, mint a populáris musicalhez. Mondandója pedig a
mindenkori zsarnokság erőszakosságának természetrajzát
mutatja fel.
Dr. Petővári Ágnes
|
