vissza a főoldalra

 2011.02.11. 

Visszaállamosítási kísérlet Sepsiszentgyörgyön

Január 24-én a húsz évvel ezelőtti gyertyás-könyves tüntetéshez mérhető létszámban, óvatos becslések szerint is kétezer-ötszázan vonultak ki Sepsiszentgyörgyön a város legnevesebb iskolájának, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási kísérlete elleni tiltakozásként. A rég nem látott tömegben az idősebbek mellett nagyon sok harmincas, negyvenes, ötvenes is kiállt a kínnal-bajjal visszaállított, de ismét veszélybe került tulajdonjog mellett, jó néhány család gyermekeivel együtt. Minderről az erdely.ma tudósított. A visszaállamosítás veszélyéről nagytiszteletű Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesét kérdeztem.

 – A sajtóban azt olvastam, hogy a brassói Korrupcióellenes Ügyészség szerint Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori jogtanácsosa és Silviu Clim, az Igazságügyi Minisztérium egykori jogtanácsosa az iskolaépület visszaszolgáltatásával 1,3 millió eurós kárt okozott az államnak, ezért személyi vagyonukat is zárolták. Állítólag a telekkönyvi kivonattal vannak a gondok. Azt mondják, a református egyház olyat kért vissza, ami nem volt a tulajdonában. Mi erről a véleménye?  

– Ez teljes képtelenség! Egyházunk sosem kért vissza olyan ingatlant, ami anno nem volt tulajdonában. Többen élnek azok közül, akik az államosítás előtt ennek az iskolának növendékei voltak. Ők személyesen is elmondhatják, hogy ez az intézmény a református egyház tulajdonában volt. Ha csak a dokumentumoknál maradunk, akkor a telekkönyvi bejegyzésben ez áll: ev. ref. Székely Mikó Kollégium. A rövidítés az evangélium szerint reformált –at jelenti. Az 1900-as évekig ugyanis így hívták egyházunkat. Az államosításig a református iskolák önálló jogi személyiséggel rendelkeztek az egyházon belül. Tehát a többi kollégiumnak is pontosan ez volt a helyzete. Ezeket az egyházi adminisztráció kezelte. A mostani felvetés azért hamis, mert a református iskolák nem a városé, vagy az államé voltak, és akkortájt egy bizonyos valláshoz kötődő magániskolák sem léteztek. Így az egyház felügyelete alatt működtek. Azt is lényeges megemlíteni, hogy a trianoni diktátum utáni első román világban, 1928-ban az akkori tanügyminiszter, Anghelescu is több dokumentumban egyértelműen leírja, hogy ez a kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.

A két világháború közt megjelent összes iskolai évkönyv –melyek románul és magyarul is megjelentek – szintén ezt tartalmazza. Hiszen a nyilvánossági jog megadásánál mindenütt előkerül ez a kérdés. Az 1948-as államosításkor pedig elkészült egy állami lista, melyben tételesen felsorolják, kitől milyen intézményeket, ingatlanokat vettek el. Ebben is az szerepel, hogy a református egyház volt a tulajdonos. Ennél több érvet nem is kell felsorolni. Ezért nem is vetődött föl senkiben az a kérdés, hogy a Mikó Kollégium nem volt az egyház tulajdonában, így teljesen jóhiszeműen, tisztességesen jártak el azok, akik az intézményt visszajuttatták egyházunknak. Ami most történik, az egy koncepciós ügy, amit sajnos két sepsiszentgyörgyi magyar ember indított el. Ők rosszhiszemű vásárlóként jutottak olyan lakásokhoz, melyek a kollégiumhoz tartoznak. Ebben a perben végleges döntés született már a brassói táblabíróságon, ahol kimondták, az egyház jogosan kéri vissza az épületeket. Azt még nem állapították meg, hogy vissza is adják-e az ingatlanokat. Akik minket feljelentettek, jól tudják, hogy nem vásárolhatták volna meg a Mikó egyik tanári lakását, hiszen a törvény egyértelműen kimondja, csak a magánszemélyektől elállamosított épületek eladhatóak. Most már a polgári pert nem tudták tovább húzni, így nem maradt más eszköz a kezükben, mint büntetőper indítása bárki ellen. Már amikor megvásárolták ezeket a lakásokat, olyan törvény volt életben, mely kimondta, egyházi épületet nem lehet megvenni, mert az majd a visszaigénylési procedúrához tartozik. Így a két személy számára csak az a lehetőség maradt, hogy bűnügyi pert kreálnak a dologból. Sajnos, hogy az ő egyéni érdekük találkozik egy olyan, másfajta érdekkel, mely politikai célokat követ, és ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a teljes visszaszolgáltatás megtorpant és a már újra az egyház tulajdonát képező épületeket szeretnék visszavenni, ismételten államosítani.

 – Olyan magyarokról van szó, akik azt az ingatlant, amiben laktak, visszakapta a református egyház?

 – Nem kaptuk vissza ezeket az ingatlanokat. Éppen ez a per tárgya. Olyan tanári lakásokról van szó a Koncza Samu utcában, melyek régebben a kollégium tulajdonát képezték. Tehát, ha egyszer az iskolát visszaadják, akkor egyértelmű, hogy a hozzá tartozó vagyonrészeknek is vissza kell kerülni. Ez a gond Nagyegyeden is, ahol visszakaptuk a kollégiumot, de az 1500 hektáros erdőt és a szőlősöket, a földeket, és a házsorokat, melyek egykor képezték a fenntartás hátterét, már nem. Arra hivatkoztak, hogy a telekkönyvben nem az szerepel, hogy Erdélyi Református Egyházkerület, hanem Bethlen Gábor Kollégium. Sepsiszentgyörgyön is arra hivatkoznak, akik perelnek, hogy a kollégiumok önmagában működtek, és így nem az egyház az utód. Viszont a kollégiumok nem léteztek önmagukban, nem volt sem alapítványi, sem más jogi keret.

 – Tehát a kollégiumok nagyfokú autonómiával rendelkeztek. Lehet, hogyha jóhiszemű vagyok, akkor ez a félreértés oka?

 – Így van, egy egyházközségnek is jogi személyisége van a reformátusoknál, bizonyos tekintetben autonóm is, így a kollégiumnak is volt elöljárósága, döntési hozatala, de a felsőbb szerve mindig az egyházkerület volt. Hiszen Mikó Imre is a református egyházkerület főgondnokaként az alapítást és később az egyházkerületre bízta a vagyont. Az építésben akkor is sokan részt vettek és adományokkal is hozzájárultak a kollégium működéséhez. Viszont ez nem egy részvénytársaság. Nem arról van szó, hogy aki adományoz, az egyben tulajdonos is lesz. Tehát, ha még az egyház nem is adott volna hozzá egyetlenegy fillért sem, akkor is az övé az épület.

 – Pedig az egyik perlő, Benedek Levente, azt állítja, hogy az egyház egy pengőt sem fektetett be anno az épületbe és a kegyúr a város volt.

 – Igen, pedig ez nem így működik. Azt is mondja, az épület a székely népé, de hát ilyen jogi kategória nem létezik.

 – Amikor az interjú időpontját telefonon egyeztettük, azt mondta, hogy a kollégiumnak van világi és egyházi részlege is.

 – Igen, egy épületben két jogi személy is működik. 1990-ben, amikor a nevet visszavette a kollégium, mert előtte csak számmal jelölték, az egyháznak még esélye sem volt arra, hogy visszakaphatja. Majd néhány év múlva létrejött a református kollégium is, aminek nem engedték meg, hogy használja a régi nevet. Tehát most két entitás működik egy épületben. Ezért azt szeretnénk, hogy létrejöjjön egy egyesülés útján a Református Székely Mikó Kollégium. Erre megvan az esély, mert az új román tanügyi törvény szerint egy iskolán belül nem lehet két különálló oktatási intézmény, hanem konzorciumra kell lépjenek. Ez folyamatosan feszültséget okoz, mert a kérdés: ki a jogutód. Mi azt mondjuk, a református kollégiumban nem úgy folyt az oktatás, mint az ortodoxoknál, ahol egyházi munkások előképzéséről beszélhetünk. Tehát nem csak reformátusok járhattak a kollégiumba és világi képzés volt. Ebből a szempontból valóban a székely népé volt az intézmény. Az egyház sem akar mást, mint egy jó iskolát működtetni, amibe a népünk gyermekei járhatnak.

 – Amikor tavaly a román oktatási miniszter a Tanügyi Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta a Székely Mikó Kollégiumnak, akkor melyik részleg kapta meg?

 – A világi, s ekkor is azt éreztük, hogy a román állam ezzel azt mondta ki, őket tekintik hivatalos partnernek.

 – Ha mondjuk jogtalanul ítélték volna az egyháznak a kollégiumot, akkor a város önkormányzata, vagy az állam károsodott volna?

– Az önkormányzat, mert a helyi kollégiumi iskolák a városok tulajdonába kerültek. Ezért is akarták a város vezetését a perbe belevonni. Ezt viszont a tanács és a polgármester úr is elutasította, hiszen jól tudják, mi az igazság.

 – Tehát, ha ne adj Isten a bíróság kimondja, hogy az egyház nem tulajdonosa a kollégiumnak, akkor az az önkormányzathoz kerül, ami viszont odaadhatja az Erdélyi Református Egyházkerületnek.

 – Az önkormányzat eddig is korrekt módon nyilvánult meg, így várhatóan nem lesz nagy gond, amennyiben a per nyomán az ingatlanról az egyháznak pillanatnyilag le kellene mondania. Józan ítélőképességű ember egyébként tökéletesen tisztában van az igazsággal ebben az ügyben, így többek között azzal is, hogy a közösség szempontjából bír nagy fontossággal az ingatlan sorsa. Ezt példázza a gyertyás tüntetés is, mert már sokan látják, mi a tétje az ügynek. A visszaállamosítás egy veszélyes precedenst teremtene, és visszaszorítaná a romániai demokratizálási folyamatot.

 – Tehát a többi erdélyi történelmi egyház is támogatja önöket?

 – Ez így van, s egyértelmű volt, ha a tiltakozási menetre gondolunk. Rövidesen a magyar történelmi egyházak püspökei találkoznak, és remélem nyilatkoznak ebben a kérdésben, hiszen ez nem a reformátusok belügye.

Medveczky Attila