|
 2011.02.11.
Szakítottam a baloldalt hamisan kisajátító
MSZP-vel
– Szili Katalin nevét is a nemzetegyesítés fogalmával kötik össze
sokszor. Kérdezem, hogy most a Magyar Kultúra Napja után, mit
jelent ez az Ön számára?
– Köszönöm! Jól emlékszem, hogy 2007-ben Lezsák Sándor
alelnök úrral közösen hívtuk meg első alkalommal a határon
inneni és túli magyar kultúra legjelentősebb személyiségeit,
hogy a parlamenti Vadász teremben, felülemelkedve az akkori különösen
nehéz és feszült belpolitikai hangulaton, legalább egy főhajtással
és néhány jó szóval tiszteljük meg őket.Szeretném
megjegyezni, hogy Lezsák alelnök úrral ebben az értelemben nem
csak egyszerűen több, mint jó kollegiális kapcsolatban voltunk
– vagyunk, hanem közös szívügyünk volt például az általa
kezdeményezett Szent Imre év esemélysorozata, vagy a tanyákról,
vidéki kisiskolákról szóló konferenciák, hogy csak egy párat
említsek. Számomra megnyugtató, hogy mindazokat a bizonyítottan
életrevaló kezdeményezéseket, mint a Kárpát-medencei Magyar
Képviselők Fóruma, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa,
vagy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Fórum, amelyeknek alapítója
vagyok, ez a Parlament is továbbviszi. Természetes, hogy változások
lesznek itt is, de a lényeg a tartalom és a szemléletmód, hogy
vannak össznemzeti ügyek, amelyek eldöntésében a hazai pártok
csak egyek a sok más fontos szereplő között, az tovább működik.
Ezek a nemzet kulturális integrációjában is jelentős állomások
voltak. Az elmúlt idők legnagyobb problémája volt, hogy elvétettük
a magyar nemzetpolitikai stratégia kialakítását, a nemzeti összetartozás
érzését a megosztottság árnyékolta be. A közös kultúránk,
hagyományaink, nyelvünk őrzése a közös történelmünk
tisztelete a XXI. század globális kihívásai között még inkább
a közösségi érzés erősítésének lehetőségeit jelentik.
Hazánk nemzeti jövőkép, cél és identitástudat nélkül csak
sodródna a külső körülmények alakulása szerint. Ezért
fontos az a tucatnyi stratégiai program, amelyeket az elmúlt években
együtt alkottunk, s amelyek a közös tudáson túl kovászát is
jelentik a közös cselekvésnek.
– Nemrégen volt karácsony, újév. Ön mit vár 2011-től?
– Tavaly október 3-ától, amikor megalapítottuk a Szociális
Uniót, nyíltan is egy új társadalmi alternatíva megteremtésén
gondolkodunk és fáradozunk. Aki ismeri – csak az elmúlt 5-6
évben tett – nyilatkozataimat, lépéseimet, az tudja, hogy korábbi
pártomban a neoliberalizmus térnyerésével elfogyott a levegő
végképp a nemzeti gondolat körül, de körülöttem is. Az MSZP
romokban. A mai napig nem képes sem három választási vereségével,
sem azoknak néven nevezhető felelőseivel szembenézni. Én nem
temetkeztem a romok alá, a távozásom bizonyíthatja csak a továbbélésünket.
A mi alapelveink között első – különösen a globalizációs
hatások és következményeik figyelembevételével – a nemzeti
értékek konzekvens képviselete és a rendszerkorrekció. Ez utóbbiról
annyit, hogy a rendszerváltozás óta adósak vagyunk annak megválaszolásával,
hogy a nagy társadalmi elosztó-, illetve ellátórendszerek közül
melyikben, milyen, évtizedekre kiszámítható jövőt képzelünk
el magunknak. Milyen lesz hoszszútávon az oktatás, az egészségügy,
a szociális ellátás, vagy a nyugdíjrendszer. Olyan választ
kell erre adni, amely széles társadalmi és szakmai konszenzuson
alapul, amelyet nem írhat felül mindig a pillanatnyi érdek és
amely nem csak a mának, de a jövő generációk szempontjainak
is megfelel. Ezen megfontolások alapján veszünk, veszek részt
az alkotmányozás folyamatában is. Képviselői kötelességem,
de személyes demokratikus meggyőződésem is, hogy lehet, és
kell – az utolsó végszavazás előtti pillanatig – képviselni
mindazokat a nem pártpolitikai, hanem valódi társadalmi pólust
megjelenítő javaslatokat, amelyek egy minőségében, tartalmában,
szerkezetében és szövegezésében is a mait meghaladó alaptörvényt
eredményezhetnek. Nem fogadható el, hogy a politikai kétharmad
ezt eleve lehetetlenné teszi, és emiatt csak pusztába kiáltott
szó. Talán azon kellene elgondolkodni, hogy miért adott a választói
többség 2/3-ot egy politikai erőnek! Korábban nem gondoltam
volna, de mára megérett bennem, hogy jó lenne visszatérnünk
– a történelmi hagyományok alapján is egy korszerű,
korporatív rendszerű, de további költségeket nem jelentő –
második kamara intézményéhez. Ha a kisebb parlamentben nem ülhetnek
majd polgármesterek, ha a hazai nemzeti kisebbségeinknek, az érdekképviseleteknek,
kamaráknak, köztestületeknek, történelmi egyházaknak, de akár
a határon túli nemzetrészeknek is méltó képviseletet kívánunk
nyújtani, akkor talán ez lehet a legjobb megoldás. Természetesen
ez segítené a konfliktusos demokrácia pártállami rendszeréből
inkább a konszenzusos demokrácia irányába történő elmozdulást.
De az alkotmányozásban fontosnak tartom még a jogok és kötelezettségek
pontosabb megjelenítését, továbbá azt, hogy milyen államot
szeretnénk. A munkához való jog legyen pl. kötelezettség is
mindazok számára, akiknek erre lehetőségük van, de említhetném
a lakhatás jogának állami célként való rögzítését. Számomra
nagyon fontosak a környezeti kérdések is, hogy mi, akik az új
évezred elején élünk, tudunk-e távlatosan is, kellő felelősséggel
gondolkodni, hogy mit hagyunk hátra, illetve milyen legyen majd például
2030 Magyarországa. Én ebben a folyamatban már természetesen
nem csak parlamenti képviselőként, de egy új párt képviseletében
veszek részt. Olyan pártnak a vezetőjeként, amely mögött a
Szövetség a Jövőért Mozgalom is ott áll, amelyet jó egy éve
alapítottunk.
– Szili Katalin mennyire lehet igazán független képviselő? Merre
van ma a tisztességes, nemzeti baloldal?
– Büszke vagyok, hogy ugyan húsz év után – az utolsó
években pedig napi belső küzdelmekkel belülről a hűségem és
az igazságérzetem között –, de szakítani tudtam az MSZP-vel.
Magam úgy érzem, hogy elkötelezettségemben, nézeteimben nem változtam.
Ebben az értelemben csak a szék „független”, amin ülök ma
a Parlamentben. A baloldalt hamisan kisajátító MSZP – amelyről
többet és bővebben már nem szívesen beszélek, hiszen szétesett
pártról vagy jót, vagy semmit – számos fontos kérdést soha
nem tisztázott, többek között a nemzethez, a társadalom
fontosabb rétegeihez, vagy akár ’56-hoz való viszonyát sem.
Az jól érzékelhető a közvélemény-kutatásokból, hogy társadalmi
– keresleti oldalon igény van egy valódi baloldali politikára,
politikai erőre, melyet a Szociális Unió jelenít ma meg.
– Mi a véleménye az MSZP-n belüli, de nem a Gyurcsány-féle, úgynevezett
„új baloldali” alakulatról?
– Ez egy önmagában bizonytalan, ideológiájában nem
tisztázott politikai erő vergődése, így minden ilyen törekvés
hiteltelen pótcselekvés. A konkrét részletek pedig –
engedtessék meg nekem – már nem érdekelnek ….
– Hogyan viszonyulnak a jelenlegi kormány tevékenységéhez?
– Konstruktívan. Ami jó, azzal nem csak egyetértünk,
de a magunk módján támogatni is fogjuk. Ami jó az országnak,
azt nekünk is támogatni kell. Amivel nem értünk egyet, azt nyíltan
szóvá fogjuk tenni, de minden esetben konstruktívan, alternatív
javaslatot is asztalra téve a kritika mellé. A kampányok közötti
évek egy normális demokráciában a konszenzuskeresés és az értelmes
együttműködés időszakai. Küzdeni, különbségeket
felmutatni ilyenkor csak nagyon kirívó esetekben kell – ennek
az időszaka a kampány pár hónapja. Ezért – noha nem
szavaztam meg a médiatörvényt – elfogadhatatlannak tartom,
hogy kívül keressük a megoldást. Úgy gondolom, hogy akár a
devizahitelesek gondja, akár a benzinár, vagy a belvízkérdés
ennél most sokkal fontosabb. Megjegyzem, fenti kérdések közül
a devizahitelesek otthonának megmentésére másfél éve elkészített,
de az előző kormány által sajnos be nem fogadott komplex
javaslatunk van. Ezt, és más szakmapolitikai elképzelésünket,
például megújuló energiák, vagy kis- és középvállalkozások
reorganizációja ügyében, letesszük a döntéshozók elé a közeljövőben.
– Végezetül szóljunk a sokak által csak pejoratív módon
emlegetett nacionalizmus mai tartalmáról!
– Ami számomra nemzet, az a közösségen kívül lehet
hogy nacionalizmus. A XXI. század globális világának kihívásai
között igenis szükség van – és ez Európában más
nemzeteknél is jól érezhető – egészséges nemzettudatra,
amely a nemzeti érdekérvényesítés képességét megalapozza.
Az én számomra azért is természetes például, hogy a magyar
állampolgárság megadása nyilvánvalóan a szavazati joggal jár
együtt – így van ez Európában másutt is. A KMKF Állandó
Bizottsága januári ülésén javasoltam, hogy áttekintve a némileg
is használható, valamennyi európai példát, hazai és határon
túli szakértőket, civil szervezeteket, intézményeket is ültessünk
le alternatívák kidolgozására és majd csak ezek ismeretében
döntsön a politika – de ismétlem, konszenzusos eljárásban
-, hogy anyaországi, össz-nemzeti és európai, illetve szomszédság-politikai
viszonylatban is egyaránt vállalható megoldás szülessen.
Hiszem, mert például csak a KMKF gyakorlatában, hosszú évek
óta eredményesen működött ez a gyakorlat. Célom, célunk,
hogy a társadalmi pólust az életünk, ügyeink minél szélesebb
körébe, eredményesen vonjuk be a párbeszédbe!
Győri Béla
|
