vissza a főoldalra

 2011.02.11. 

Elszegényítik a magyarok által lakott régiókat

A sajtóban megjelent információk szerint a szlovák gazdasági minisztérium nem támogatta meg a Királyhelmecen, Hetényben, Felsővízközben és Nagytapolcsányban tervezett ipari parkok pályázatait, miközben az első három település térségében kiemelten magas a munkanélküliség aránya. Arról, hogy a munkahelyteremtő beruházások Szlovákia mely részére jellemzők, illetve a munkanélküliség kezeléséről és a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről Farkas Ivánt, a Magyar Koalíció Pártja gazdasági és régiófejlesztési alelnökét kérdeztük.

 – Ön szerint a déli országrész tudatos elszegényítése zajlik?

 – Tény és való, hogy az utóbbi húsz évben ilyen tendenciák mutatkoznak, de azt, hogy ez tudatos-e, nem merem száz százalékos biztonsággal kijelenteni. A tények viszont magukért beszélnek. Hiszen látjuk azt, hogy 1990-től a munkahelyteremtő nagyberuházások főleg Pozsonyban, a Vág mentén, Nagyszombatban, Zsolnán, Nyitrán valósultak meg. Olyan térségekről van szó, ahol nemzetstratégiai érdekek mentén akarják a jólétet, a szociális biztonságot biztosítani. A kérdés: hogy miért marad ki Dél-, illetve Kelet-Szlovákia? Ján Figel, közlekedési miniszter nemrég a következőt nyilatkozta: „Reményekkel tölt el bennünket, hogy 80 potenciális beruházóval tárgyalunk, akik munkahelyeket hozhatnak létre. Csupán az utóbbi egy hét leforgása alatt történt két bejelentés, mely szerint Máriatölgyesen és Nyitrán kétezer munkahelyet hoznak létre a beruházók. Ha korrektek leszünk, meg türelmesek és szorgalmasak, akkor az idei év reményteljes lehet, alapvető fordulat állhat be Szlovákiában. Szociális, gazdasági téren és a régiófejlesztésben egyaránt. Hogy ne csupán a városokról szóljon ez, hanem az egész országról, minden régióról.” Nem sokkal a bejelentés előtt jelent meg egy tudósítás arról, melyek azok a régiók, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta. Ezek: Rimaszombat, Nagyrőcse és a Rozsnyói járás. A kelet-szlovákiai, így a Tőketerebesi és a Nagymihályi járás is igen szegény. Jogos a kérdésünk: ha a kormányprogramban vállalták a leszakadó térségek segítését és fejlesztését, akkor vajon miért nem akarják ezt megvalósítani? Így egy fals szándékról van szó.

– A munkanélküliség a bűnözés egyik kiváltó oka. Ez a kapcsolat fellelhető délen is?

 – Ilyen jellegű statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, de a kereskedelmi televíziók tudósításai szerint a legtöbb bűneset a fővárosban és az elszegényedett keleti régióban történik.

 – A munkanélküliség miatt mekkora a belső migráció? Elképzelhető, hogy a déli országrészből egy magyar férfi a munkalehetőség miatt északra költözik, ott aztán feleségül vesz egy szlovák lányt, s akkor a gyerek anyanyelve már szlovák lesz. Tehát olvasatomban burkolt asszimilációs szándékról is szó lehet.

 – Ezt sem tudom alátámasztani statisztikai adatokkal. Nyilván létezik ilyen migráció is, de beszélhetek másról is: 2008-ig, amíg nem tapasztaltuk a válság tüneteit, addig az Ipoly és a Duna-menti térségéből több mint 30 ezer polgártársunk járt Magyarországra dolgozni. Az a fájdalmas számunkra, hogy immár a sokadik kormányprogramban deklarálják azt, hogy a gazdaságilag kettészakadt ország sebeit gyógyítani kéne. Hiszen a legkomolyabb kihívás az Szlovákia számára, hogy katasztrofálisan mélyek az egyes régiók közti különbségek, ha az életszínvonalat és az ipari fejlettséget vesszük alapul. A szavakat viszont nem követi tett.

 – A jelenlegi kormánypártok programjaikban szóltak külön a déli, leszakadó régió felzárkóztatásáról?

 – Igen, beszélnek róla, de érdekes, hogy pont a jelenlegi kormány programjában beszélnek erről a legkevesebben. Még a Fico-kormányban is bővebben írtak erről a célkitűzésről.

 – Mit róla, hogy a Híd honatyái nem interpelláltak ebben a kérdésben?

 – Figyelemmel kísérem a parlament munkáját, de azt látom: a területfejlesztéssel kapcsolatban nem igazán jellemző, hogy védenék a magyarság, illetve a déli és keleti országrészben élők érdekeit.

 – Bizonyára emlékszik rá, hogy Magyarországon az előző MSZP-SZDSZ-es kormányok több vasúti szárnyvonalat szüntettek meg. Ezzel rontották egyes vidékeken élők életkörülményeit. Most ez következhet be Szlovákiában, s szintén a déli országrészben?

 – Igen, de tudni kell, hogy még 1998 és 2002 közti kormányzati ciklusban majdnem ugyanazt a tizenegy szárnyvonalat próbálták megszüntetni. Akkor éppen az MKP kormányzati tényező volt, így kérésünkre ettől eltekintettek, csak csökkentették a járatok számát. Ma már a megszüntetés újra napirendre került. Mi azt szeretnénk, hogy a leszakadó régiókat így ne taszítsák még jobban kilátástalanságba. A megszüntetésre ítélt tizenegy szárnyvonal közül tíz Dél- és Kelet-Szlovákiában található, a Vág, a Duna és az Ipoly mentén, Nógrádban, Gömörben, Tornában és az Ung-vidéken. Miért pont ezekben a térségekben kell újra végrehajtani a leépítést, miért újra az ott élőket kell ellehetetleníteni, életkörülményeiken rontani?

 – Az államigazgatás a vasúti szárnyvonalakat 2013. január elsejével átruházza a megyékre, tehát azok a megyei önkormányzatok hatáskörébe kerülnek. Két évre ezeken a szárnyvonalakon megszűnik a személyforgalom?

 – Egy korábbi kormányzati döntés értelmében kerülnek át a szárnyvonalak megyei kezelésbe, de nem csak délen, hanem az egész országban. Sőt még a fővonalak azon részéről is szó van, melyeken nem zajlik frekventált forgalom. Tehát regionális vasutak lesznek. A megyék már készülnek is a vasutak átvételére, sőt korszerűsítésére is, éppen ezért döbbenetes az, hogy a fennmaradó két évre az állami vasúttársaság meg akarja szüntetni a szárnyvonalak egy részén a személyforgalmat. Akkor vajon hogyan várják el azt, hogy 2013-ban egy megye átvegye az üzemeltetést?

 – Az is elképzelhető, hogy az egyik megyében olcsóbb lesz a vasúti közlekedés, mint a másikban?

 – Természetesen. Ez ma is érvényes az autóbusz-közlekedésben. A regionális autóbusz-közlekedés 2003-tól üzemel, s így a nyolc szlovákiai megye eltérő stratégiával közelíti meg ezen a téren a szociális megoldását. Így megyénként más a viteldíjak magassága és a kedvezmények mértéke.

 – A szárnyvonalak megszüntetésének híre miatt létbizonytalanságban élnek a környék vasutasai?

 – Nem csak a szárny-, de a fővonalak mentén dolgozó vasutasok sem érezhetik magukat biztonságban, mert az is felvetődött, hogy közel 4000 munkatárstól kíván megválni a vezetés. Ezt ideiglenesen leállította a kormányfő azzal, hogy egy mélyreható vizsgálat előzze meg mindezt, hiszen a szlovák vasúttársaság Rt. formában működik, de teljes mértékben az állam tulajdonában van. A legfrissebb hírek szerint a vasúti szárnyvonalak megszüntetésének ügyében a Most-Híd politikusai alulról jövő kezdeményezésre várnak. Érsek Árpád, a Közlekedési, Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium államtitkára leszögezte: „Amíg valaki nem tájékoztatja őt az érintett vonalak valódi kihasználtságáról, addig nem tud lépni. Azt várom, hogy az érintett polgármesterek tudassák velem, miért nem akarják, hogy a vonalakat megszüntessék.“ Ezzel kapcsolatosan le kell szögeznünk, hogy a vasúti szárnyvonalak fenntartói nem az érintett helyi önkormányzatok, hanem az állami tulajdonban levő Szlovák Vasúttársaság, amely ráadásul az említett minisztérium hatáskörébe tartozik. Az államtitkár tehát ne alulról jövő kezdeményezésre várjon, hanem cselekedjen. Különben is az alulról jövő kezdeményezés már elindult. A Magyar Koalíció Pártja regionális tisztségviselői és polgármesterei nem késlekedtek, az elmúlt hét folyamán kezdemé-nyezték a tiltakozó aláírások begyűjtését azon vasúti szárnyvonalak mentén, amelyek megszüntetése a közelmúltban felmerült.

 – A déli régió tehát elszegényedik, közben a régiófejlesztési ügynökségeken dolgozók átlagosan 1500 eurós karácsonyi prémiumot kaptak. Mire fel?

 – Jogos a kérdés. 2010 novemberében a Szlovákia rendelkezésére álló európai uniós források merítésének mértéke 10,5%-os volt, vagyis a 2007-2013 közötti programozási időszak közel kétharmadának letelte után – a 7 éves programozási időszak 4. évében– a 11,4 milliárd eurós keretből novemberig csupán 1,23 milliárdot merítettek. Nem dicsekedhetnek tehát az illetékesek. A régiókban tevékenykedő régiófejlesztési ügynökségek, amelyek a leszakadó, hátrányos régiók fejlesztésénél igen hasznos tevékenységet folytatnak, a megszűnés határára kerültek. Tiltakozhatna a mezőgazdasági miniszter, hogy a régiófejlesztési ügynökségeket, amelyeket az időközben megszűnt régiófejlesztési és építésügyi minisztériumtól örökölt, nem a minisztérium alapította. Azonban tíz éve, amikor Harna István volt az MKP régiófejlesztési minisztere, az ő kezdeményezésére jöttek azok létre, főleg a hátrányos, leszakadó régiókban. Feladatuk pedig a régiókban tevékenykedő pályázókkal, önkormányzatokkal, vállalkozókkal történő együttműködés, hogy azok minőségi EU-s pályázatokat tudjanak beterjeszteni. Többségük a minisztérium hálózatába tartozott, innen kaptak szakmai tanácsokat, útmutatást, metodikai segítséget. Ma a minisztérium hálózata életképtelen, az ügynökségeknek nincs gazdája, ennek következtében és forráshiány végett a megszűnés határára sodródtak. A régiófejlesztési állami ügynökség alkalmazottainak bizonyítványa tehát ismételten elégtelen. Ezért a Magyar Koalíció Pártja tiltakozik az ellen, hogy a gazdasági válság idején, amikor elsőrendű a takarékoskodás, az állami javak ésszerű felhasználása, az állami alkalmazottak alacsony színvonalú, halvány teljesítményét bőkezűen jutalmazzák.

Medveczky Attila