|
 2011.02.18.
Drámai hadüzenet
Orbán Viktor
február 7-ei, hétfői beszédében hadat üzent az államadósságnak.
Szavai szinte tragikus csengésűek voltak. Ez az utolsó lehetőség
– mondta. Ez a hang ismeretlen a mai európai politikában. Az
európai vezetők hosszasan tárgyalnak bizonyos hadüzenetek
lehetőségéről, addig, amíg okafogyottá válik, mert az
ellenfél megszállta a földrészt.
A múlt hét végén
Orbán részt vett Brüsszelben „élete egyik leghosszabb ebédjén”,
amelyen a német–francia paktum – hányadik, Istenem? – létrehozta
az övével ellentétes euró- övezeti összetartás programját,
amely lényegében a legfejlettebb európai országok eddigi előnyeinek
megtartására irányul, természetesen Németország mély zsebbe
nyúlása mellett, ahogy az lenni szokott. Ez nem jó program, különösen
most, amikor új, talán az eddiginél is elsöprőbb válság
viharfelhői tornyosulnak.
Ebben a helyzetben
hangzott el a beszéd, az egyébként mindig nyílt, férfias,
szembenéző beszédek közül is kiemelkedően férfias és
tragikus hangvételű felszólítás: most veselkedjünk neki,
mert több lehetőségünk nincs. Ha nem vállaljuk a harcot, a
munkát és az összeszorított szájjal való küzdést, sokszor
a saját tunyaságunk és megszokottságaink ellenében is, akkor
elborít bennünket az adósságteher, elvész függetlenségünk,
ismét megszállnak bennünket.
Orbán Viktor
felmutatta a véres kardot, de most majd megint azt fogják
mondani, hogy beszéde nem volt elég konkrét. 2011-et az alkotmányozás
évének nyilvánította. Robbanékony határozottsággal vetette
el a mostani alkotmányt, mint nem magyar szellemű terméket, és
l956 szellemének beteljesítésében és a magyar érdek pontos
megfogalmazásának jegyében látja az új alkotmányt. Szavait
egy késői magyar út zászlóbontásaként lehet és kell értékelni.
Semmilyen származás nem jelenthet előnyt és felmentést
senkinek. Lesznek, akik ezt meg sem merik érteni.
Aki hadat üzen,
annak mozgósítania is kell. Orbán munkára mozgósított. Nyilván
a közeljövőben fogja megmondani, kinek hová kell bevonulnia.
Kinek ásóval, lapáttal, kinek óravázlattal, vagy laptoppal,
kinek szentmisével és imával, kinek pedig – bizony!, bizony!
– fegyverrel. De olyanok is lesznek, akiknek fogkefével a
Csillag börtönbe.
Csurka István
|
