vissza a főoldalra

 2011.02.25. 

Erőnkön felül teljesítettünk a vb-n

Mocsai Lajos szövetségi kapitány

Hetedik helyen zárt a magyar férfi kézilabda-válogatott a nemrégiben lezajlott svédországi világbajnokságon, és ezzel jogot szerzett olimpiai selejtezős részvételre. Az előzetesen nem várt, szép eredményről és a világbajnoki szereplés hátteréről, kulisszatitkairól Mocsai Lajos szövetségi kapitánnyal beszélgettünk.

 – Nem a legkedvezőbb előjelekkel várhattuk a világbajnokságot mi, magyarok.

 – Igen, valóban, a világbajnokságot megelőzően több szempontból is szerencsétlenül alakultak az események csapatunk körül. Laluska Balázs csuklósérülés, Eklemovics Nikola pedig vállsérülése miatt nem utazhatott velünk a vb-re, Perez Carlost pedig csak három mérkőzésre engedte el klubja. Emellett bizonyára mindenki előtt ismeretes Nagy László ügye, aki ezúttal sem vállalta a szereplést a válogatottban. Tehát olyan alapemberek hiányoztak csapatunkból, akik egyébként tagjai lettek volna a vb-re utazó keretnek.

 – Ilyen helyzetben a szövetségi kapitánytól milyen pluszokra van szükség ahhoz, hogy a csapat szereplésén ne legyen észrevehető?

 – A szövetségi kapitány szerepköre – az aktuális körülményektől függetlenül is – igen összetett feladatokkal jár együtt. Három pontban foglalható össze, hogy mi a dolga ilyenkor a szakmai vezetőnek. Elsődlegesen az, hogy kijelölje a válogatott keretet, mégpedig úgy, hogy a legerősebb játékosállomány jöjjön össze, minden poszton a legrátermettebb, legjobb képességű játékosok képviseljék az országot. Ezután jön a szakmai munka, amelynek során el kell érni, hogy a játékelemekben, a küzdőszellemben és a stratégiai felkészülés tekintetében fel tudjuk venni a versenyt minden ellenfelünkkel. Harmadsorban pedig komoly pedagógiai és lélektani felkészítést is igényel a felkészülési időszak. A három dolog egymással összefügg, csak ennek révén várható el, hogy egy csapat képes legyen kihozni magából a maximumot, amikor erre szükség van. Ez alkalommal december végétől egészen a világbajnokság kezdetéig együtt voltunk, egy rövid pihenőt leszámítva háromhetes felkészülés előzte meg a tornát. Úgy érzem, hogy mind a fizikai-, mind a taktikai, mind pedig a lélektani felkészítés sikeres volt.

 – Joggal érezheti így, hiszen az eredmények mindezt alá is támasztják. Két héttel a világbajnokság után miként értékeli a tornát, és ezen belül csapatunk vb-szereplését?

 – Azzal kell kezdeni, hogy ennél nehezebb sorsolást aligha kaphatott volna válogatottunk. A csoportmérkőzések során az olimpiai döntős Izland, és az Európa-bajnokságon előttünk végzett Norvégia, valamint Ausztria jutott ellenfélül. A továbbjutást követően pedig a másik – még erősebb – csoportból a németekkel, a franciákkal és a spanyolokkal kellett mérkőznünk, a hetedik helyért vívott meccset pedig a nálunk szintén magasabban jegyzett Lengyelország ellenében vívtuk. Ezen csapatok az elmúlt évek olimpiai és világbajnoki tornáit maguk között döntötték el, ami hűen tükrözi erejüket. Mindezeket figyelembe véve a végső eredményünk, tehát a megszerzett hetedik hely kiemelkedő sikernek tekinthető, amellyel erőnkön felül teljesítettünk a világbajnokságon! Maga a világbajnokság egésze pedig véleményem szerint nagyon magas színvonalú volt, remek mérkőzéseket hozott. Ez a mi sikeres szereplésünk értékét is növeli.

 – Azt hiszem, érdemes kiemelni a németek és a lengyelek elleni győzelmet, hiszen ezek kulcsfontosságú meccsek voltak a hetedik hely elérése szempontjából.

 – Kénytelen vagyok vitatkozni önnel, mert nem csak ez a két összecsapás volt kulcsfontosságú. A világbajnokság tizennégy napja alatt kilenc meccset játszottunk, és ebből hatot megnyertünk. Egy rendkívül intenzív tornán vettünk tehát részt, amelyen minden meccs, és minden győzelem fontos volt a végső sikerhez, a hetedik hely eléréséhez.

 – Értem, ugyanakkor annyiban mégiscsak egyedi volt a németek és a lengyelek elleni meccs, hogy a magyar csapatoknak sajnos ritkán sikerül „behúzni” a legfontosabb ütközeteket, és itt most mindkétszer sikerült.

 – Ebben igaza van, csapatunk morális és pszichés értelemben egyaránt jelesre vizsgázott, hiszen képes volt minden fontos helyzetből előnyösen kijönni! Csapatunk ráadásul több, nem elvárható győzelmet is aratott a világbajnokságon, amelyek közé a németek és a lengyelek elleni meccs is besorolható.

 – A lengyelek elleni győzelemmel nem csak a hetedik helyet szereztük meg, de elértük a hőn áhított olimpiai selejtezőt is. Ez menynyire számít nagy sikernek?

 – Nagy álmunk valósult meg a selejtezős helyezéssel, és nagyon nagy sikert is értünk el ezzel. Tudni kell, hogy a kézilabda a világ legnépszerűbb sportágai közé tartozik. Minden földrészen jelen van, és mindenütt dinamikusan fejlődik. Ez azt jelenti, hogy a konkurencia igen nagy. Éppen ezért már a kvalifikáció elérését is kimagasló sikerként értékelhetjük. Ha pedig jövő tavasszal az olimpiai részvételt is sikerül kivívnunk, akkor az előbbi mondatom hatványozottan igaz lesz majd.

 – Ha ki is jutunk az olimpiára, úgy fest: ott nélkülöznünk kell egy klasszist. A napokban ugyanis Nagy László gyakorlatilag végleg lemondta a válogatottságot. Számított erre?

 – Sajnálom, hogy Nagy László így döntött, ugyanakkor a magam részéről ezzel le is zártam az ügyet. Nélküle kell immár gondolkodni a válogatottnál.

 – Egy kicsit tekintsünk most mi is előre. Milyen jövő előtt áll férfi kézilabda-válogatottunk?

 – Bizakodva tekinthetünk a jövőbe, ugyanakkor szükséges a kellő mértéktartás is, hiszen a hiányosságainkat is látni kell. A válogatottnál szembe kell nézni bizonyos szerkezeti problémákkal, amelyek elsősorban beállós poszton és a két átlövő posztján mutatkoznak. Ezeken a posztokon, hosszabb távon fiatal tehetségeket kell beépíteni az együttesbe. Zubai Szabolcs mellett komolyabb szerep juthat Schuch Timuzsinnak beállóban. Az átlövőknél jó volna, ha még egy-két évig számíthatnék Perez Carlosra, és ismét szerepet kaphat majd Putics Barna is. Emellett Ancsin Gábor személyében átlövő-poszton is van kimagasló tehetségünk, reménykedjünk, hogy személye néhány éven belül válogatott szinten is megoldást jelenthet majd.

 – A jelenlegi csapat magasabb célok eléréséért is versenybe szállhat a jövőben?

 – Természetesen azt kell célul kitűzni, hogy minél közelebb kerüljünk a világ közvetlen élvonalához. Persze kézilabdában is igaz, hogy könnyebb valamit elérni, mint azt megtartani. A nemzetközi kézilabda közvélemény egyöntetűen úgy vélekedett a világbajnokság után, hogy Magyarország remek teljesítményt nyújtott és ismét számolni kell velünk. Az alap tehát megvan, hiszen – amint azt a világbajnokságon ország-világ láthatta – kitűnő sportemberek alkotják napjaink férfi kézilabda-válogatottját. Minden előrelépés alapja a jó szellemiség, és a kitűnő közösség. Ez most egy meglévő, nagy érték csapatunknál. Fontos volna, hogy a következő években együtt maradjon a mostani társulat, hiszen az összeszokottság nemzetközi színtéren is nagy előny. Ha emellé sikerül tovább javítani a küzdőszellemünket, és bővíteni a taktikai készletünket, akkor esetleg még merészebb álmokat, terveket is szövögethetünk majd!

 – A sportszerető közvélemény mindenesetre már most is szereti ezt a csapatot.

 – Ezt mi is érezzük, sőt, már odakint, Svédországban is éreztük, mert a szeretet különböző megnyilvánulásai ott is elértek bennünket. Ezért jók a különböző labdajáték-világversenyek, mert viszonylag hosszú ideig tartanak, és az érdeklődők, szurkolók ez alatt az idő alatt szinte együtt lélegeznek a csapattal. A világbajnokság óta is folyamatosan árad felénk a szeretet. Azon leszünk, hogy ezt a jövőben továbbra is kiérdemeljük!

Kovács Attila