|
 2011.02.25.
Kell egy erdélyi magyar váltópárt
Az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Választmánya január derekán,
Kolozsváron tartott tanácskozásán – a Küldöttgyűléstől
kapott feladatának eleget téve – életre hívta az új párt
beindítását felvállaló kezdeményező testületet, amely azután
döntött a pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtéséről.
Tőkés Andrást, az Erdélyi
Magyar Néppárt (EMNP) országos kezdeményező testületének
tagját arról kérdezem, hogy a várakozásoknak megfelelően
gyűlnek a támogató aláírások az Erdélyi Magyar Néppárt
bejegyzéséhez?
– Attól függ, hogy kinek a várakozásairól van szó.
Nem azon van a hangsúly, hogy minél hamarabb gyűjtsük össze
az aláírásokat, hanem szerintem ennél lényegesebb: az aláírásgyűjtést
kössük össze a belső szervezetépítéssel. Ezt javasoltam a
januári kongresszuson is. Még abban az esetben is a szervezetépítést
tartom fontosabbnak, ha így két-három hónappal később adjuk
le az aláírásokat. Nem szeretnénk abba a hibába esni, mint
annak idején a Magyar Polgári Párt (MPP), mikor a bejegyzés után
két hét alatt kellett a jelölteket megneveznie a választásokra.
Tehát minél egészségesebb új pártot kell létesítenünk.
– Tudtommal 25 000 támogatói aláírást
legkevesebb 18 megyéből, és ezen felül a fővárosból kell összegyűjteni.
Házról házra járnak az aktivisták, vagy tudják már, hol
keressék támogatóikat?
– Az is lényeges kikötés, hogy ebben a 19 közigazgatási
egységben minimum 700 aláírást kell gyűjtenünk. Mi úgy
gondoljuk: ezzel a számmal nem szabad megelégednünk, hanem
legalább 800-at kell összegyűjtenünk, hiszen nem biztos, hogy
minden adat hibátlan, s valaki jóhiszeműen is írhat téves
adatokat. Nem házról házra járunk, hanem azt várjuk, hogy a
helyi szinten a szervezetépítéssel megbízottak mennyi aláírást
tudnak összegyűjteni. Olyan megbízható embereket keresünk,
akik vállalnák a gyűjtést, s az ő aktivitásukat ebben a munkában
tennénk próbára. Házról házra járásról csak az aláírásgyűjtési
akció végén lehet szó, ami egy csendes kampányolásnak is
megfelelne.
– Mennyire csömörlött meg az erdélyi
magyarság az utóbbi két évtized belpolitikai küzdelmeitől?
Sokan kiábrándultak?
– Nem csak arról van szó, hogy az erdélyi magyarok kiábrándultak
az RMDSZ-ből, mert románok is megcsömörlöttek az egész
politikai elittől. Azt mondják, nincs lehetőség a váltásra.
Hiába buknak meg a kormánypártok, a potenciális váltóerők
sem jobbak azoknál, mert csak ígérgetni tudnak.
– Az Erdélyi Magyar Néppárt így egy
magyar váltópárt lehetne?
– Reményeink szerint az RMDSZ abban az esetben, ha létrejön
a pártunk, rá lesz kényszerítve annak felismerésére, hogy
nincs monopolhelyzetben. Egyértelmű, hogy az erdélyi magyarság
ideológiailag és elkötelezettség szempontjából nem teljesen
homogén. Ezzel nincs is gond, viszont azzal jóval inkább, hogy
az RMDSZ a magyar visszarendeződés bölcsője lett. Több emberről
tudok, aki 1989 előtt pont ugyanúgy ügyeskedett a hatalom, mint
most az RMDSZ árnyékában. Ez a párt ezért mind a magyarságot,
mind a románságot visszavetette a fejlődésben. Mi ezen akarunk
változtatni. S ha bejegyzik az Erdélyi Magyar Néppártot, akkor
az RMDSZ kénytelen tárgyalni velünk, s nem teheti meg azt, amit
annak idején a Magyar Polgári Párttal. Ebben az esetben valószínűleg
az RMDSZ-en belül is megindul egy olyan folyamat, mely a régiek
lecseréléséhez vezet. Tragikomikus, hogy olyan emberek képviselik
a magyarságot, akik régebben és most is elárulják annak az ügyét.
– Ha már itt tartunk, Szász Jenő, az MPP
elnöke jobboldali koalíciót szeretne az RMDSZ ellen. Mi erről
az önök véleménye?
– Teljesen logikus, amit Szász Jenő akar, csak van egy
gond. Ő ezt a jobboldali koalíciót annyiban tudja képviselni,
mint Mubarak Egyiptomban a demokráciát. Az ő diktatórikus
hajlama az akadálya a jobboldali koalíciónak.
– Ha egy MPP-s középszintű vezetőt kérdezek,
azt mondja, hogy a városban nincs ellenségeskedés az EMNT-ével,
csak annak felsőbb vezetőivel van baj. S ez viszont is igaz, még
néha az RMDSZ tekintetében is.
– Annak idején az MPP-nek alapító alelnöke és egyik fő
aláírásgyűjtője voltam, így állíthatom, hogy helyi
viszonylatban nagyon jó kapcsolataink vannak. Bár az erdélyi
magyar társadalom vezetőinek többsége ellenségesen viszonyul
egymáshoz, de ez mégsem mutatja a magyarság teljes megosztottságát.
Sajnos az erdélyi politikusok jelentős része kihasználja a
magyarságot és tettek helyett sokszor csak magyarkodik.
– Mondhatják önöknek: van már két
magyar párt, minek a harmadik.
– Ezt halljuk a jelenlegi két párt vezetőitől, viszont
az egység magában nem érték, hanem eszköz lenne a jó cél érdekében.
Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak. Vegyük példaként a
Markó Béla és Frunda György közti vitát. Markóék a mostani
kormánypárt szolgálatában szeretnének maradni, míg Frunda és
köre a szocialistáknak szolgálna. Egyik sem a magyarságnak. Szász
Jenő pedig szintén Markóék mellé kerül, hiszen ő támogatta
annak idején Basescut. Itt nem csak arról van szó, hogy
koccintott vele, hanem arról is, lényeges országos ügyekben
hallgat. Szörnyű, hogy egyik magyar politikai párt vezetője
sem kritizálta azt a helyzetet, ami az erdélyi magyarság elszegényesedését
okozza.
– A leendő párt nevében szerepel az
„erdélyi” jelző. A moldvai csángómagyarok között is gyűjtenek?
– Természetesen, sőt néhány Kárpátokon kívüli megyében
is. Azért lett a nevünkben az „erdélyi” jelző, mert nem
akartuk a „romániai” megnevezést. Az pedig tény, hogy a romániai
magyarság súlypontja Erdély.
– A pártalapítást románok is támogatják?
– Voltak és valószínűleg lesznek is ilyen románok. Az
RMDSZ-ből nem csak a magyar, hanem a román értelmiség is kiábrándult.
Amikor az a párt létrejött, a legdemokratikusabb szervezet színeiben
lépett föl, így sokat ígért a választóknak. Mivel az RMDSZ
zátonyra futott, s ezt többen is látják, ezért most minket a
román értelmiségiek is támogatnak.
– Mindezeket, amit mondott figyelembe véve,
mikor lehetne bejelenteni az új párt megalakulását?
– Szándékaink szerint a néppárt bejegyzését a nyári
Tusványosi Szabadegyetemen jelentenénk be, ami erre a
legmegfelelőbb fórum lenne.
Medveczky
Attila
|
