2011.01.12.

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 2. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Némi fegyverszünet és gyorsmérleg (2.oldal)

Ilyenformán a meghátrálás a magyar átalakulás, a nemzeti együttműködés alapkérdése. Alapjában véve már semmi köze a médiatörvényhez, a Fidesz-kormány és Orbán Viktor fennmaradása a tét. A magyar sors. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz a megújuláshoz, amelyet Orbán Viktor bejelentett, és amelyet a Fidesz-program célba vett és amelynek első lépéseit már gyakorlatban is megtette, nem elegendő négy év. Legalább nyolc kell hozzá, de inkább két emberöltő. A történelemhamisítás agyakból, lelkekből való kiporszívózásához pedig határozottság és meghátrálás nélküli haladás szükséges. A hátország nem láthat semmi bizonytalanságot, semmi tétovázást és széthúzást különösen nem. Ez most háború. A védelmi és támadási tervek elkészítése közben a vezérkarban lehet vitatkozni zárt ajtók mögött, szoktak is, de ha a tervet elkészítették és az Orbán Viktor aláírásával és felelősségével megjelent, akkor senki nem beszélhet ki a „béketáborból”, ahogy azt az ántivilágban mondták volt, és minden vezérkari tisztnek tartózkodnia kell a jópofáskodástól, a vén szüfrazsetteknek vagy némileg fiatalabb szexikéknek való udvarlásoktól, vagy a nyugati sajtó előtti bájolgástól. Az elmúlt hetek sajtónyüzsgésében mindre volt példa. Ezt hozta felszínre ez a „Charta 2010- 11” , ez szerepel a háború veszteséglistáján. Hogy nincs teljes egység a vezérkari bunkerban. Maguk az esetek önértéküket tekintve jelentéktelenek voltak. Kis hibák, elszólások, felesleges gesztusok. Együttesen azonban mindegyik úgy volt olvasható, hogy valami kicsi igazság van azért az ellenzék kifogásaiban, és a törvény szövegének ismerete nélkül előadott nyugati véleményekben. S ez nagy hiba. Mert félelmet és bizonytalanságot tükröz. Az ellenzék kifogásaiban szemernyi igazság sincs. Megszervezett támadás, amely, még egyszer mondom, nem a törvényre irányul, hanem a hatalomra. A hatalmat akarja kicsavarni Orbán, a Fidesz és a magyarság kezéből. Ezt kell megérteni, s ehhez képest mellékes, hogy mi lenne azzal a kormánytaggal, akinek azt kellett volna mondania, hogy a törvényben nincs hiba és aztán mégis találnak benne. Semmi nem történne vele, el van felejtve. De most, amikor a tag bizonytalan nyilatkozatot tesz, egészen más a helyzet. Most a jelentéktelen liberális engedmény is nagy bizonytalanságot szül. Azt tessék megérteni, hogy az ellenzék és a nemzetközi Soros-tábor azért éppen a médiatörvényt választotta támadása célpontjául, mert számára ez a legfontosabb, és mert erre lehet a legtöbb nyugati szövetségest, szponzort találni, valamint azért, mert ennek az örve alatt lehet a legátfogóbb, legkisebb kockázatú támadást indítani a kialakulófélben lévő magyar rendszer ellen.

Szűrös Mátyás: Áskálódás a nemzet ellen, egykor Keleten, majd Nyugaton (4.oldal)

A pénz, piac imádatában élő, és a korrupció mocsarában gázoló neoliberálisok már évekkel a választások előtt azt sugallták a nyugati sajtóorgánumok révén, hogy Magyarországon valóságos neofasiszta áradat bontakozott ki. Ebben a szellemben közölt nagy cikket például a Der Spiegel német hírmagazin 2008. 24. számában, bécsi irodájának szerkesztője tollából. „A csalódottak lázadása” címmel Az egyik súgó itt jellemzően a Bécsben élő Paul Lendvai, magyarul Lendvai Pál volt, aki ilyeneket állított: a Gárda csupán a jéghegy csúcsa, amellyel kapcsolatban csekély a társadalom elhatárolódó képessége, az egyház meg hallgat. Orbán Viktor pedig, mintha felzárkózni (Tuchfühlung) akarna a szélsőjobboldali erőkhöz, lovat adva alájuk. A másik súgó, Vásárhelyi Mária szociológus szerint a kirekesztés és a gyűlölködés a magyar lakosság széles köreiben immár „szalonképessé” vált. Harmadik társuk, Tamás Pál sugallatai szerint pedig a magyar lakosság 20 százaléka osztja a radikális jobboldaliak gondolatvilágát. Továbbá a megkérdezettek 30 százaléka „politikai antiszemita”, s közöttük feltűnően sok a 18 és 29 év közötti fiatal. E balliberálisnak mondható német hetilap múlt évi 41. számában még terjedelmesebb cikkben foglalkozik Magyarországgal, egészen pontosan Budapesttel: „Rémálmok fővárosa” címmel. A fő súgó itt (ahogyan a le Monde egyik legutóbbi számában is) Konrád György, közismert író. Akiket Konrád megvet, azok körébe beletartozik Orbán Viktor kormányfő is, mert nem határolódik el az ultrajobboldaltól, sőt, szerinte ő szabadította ki a szellemet a palackból. Ezért, Konrád nem zárja ki, hogy kénytelen lesz végleg összepakolni és elhagyni Magyarországot. „Két diktatúrát túléltem, valószínűleg most jön a harmadik” – fűzte tovább lesújtó elmélkedését hazájáról! Tamás Gáspár Miklós cikke szerint Budapest az új antiszemitizmus központjának számít. Szinte valamennyi súgó ide lyukad ki, de elhallgatják, hogy azt elsősorban ők élesztik és gerjesztik Magyarországon is. Végül megszólaltatják a cikkben Kertész Imrét is, akit a cikk szerzője a leghírnevesebb magyar írónak tart, míg Konrádot nagy írónak nevez. Kertész szerint ma az országban a szélsőjobboldalnak és az antiszemitáknak van igazán szava. Kijelentése szerint, ő egyszerűen azért él a német fővárosban, „mert egy zsidó írónak jobb élnie Berlinben, mint Budapesten.” – Mintha ez már lélekcsorbulásra utalna a „leghírnevesebb magyar írónál” eredeti hazájával kapcsolatos érzéseit illetően, de talán a Holocaust utólagos értelmezésével összefüggésben is!?

Családellenes törvény sújtja az erdélyieket (5.oldal)

Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke: A kétéves gyereknevelési szabadság kivívott jogának elvételével Románia nem oldja meg gazdasági problémáit, de súlyosan sérti azok jogait, akik e súlyos körülmények közt biztosítják a jövőt. Akik jövőt terveznek, gyereket várnak, azok számára a legfontosabb a biztonság. Főleg azért, mert már Erdélyben is népességfogyásról lehet beszélni.

Jövők-menők, ki látta őt?

Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel c. regényét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

„Thyl Ulenspiegel – vagy ahogy a magyar olvasónak ismerősebb –, Till Eulenspiegel braunschweigi parasztfiú volt a XIV. században. A német filológia ilyesmiben megbízható: higgyük hát el. Kneitlingenben született, s 1350-ben temették el Mölln bei Lübeckben. Megvan a sírköve, rajta a nevében rejlő két jelkép: a bagoly (Eulen) és a tükör (Spiegel). Kópéságait, agyafúrt tréfáinak sorát egy strassburgi Benedek-rendi szerzetes gyűjtötte egybe, vagy tán írta meg s adta ki alnémet nyelven 1483-ban. Ez a könyv azonban elveszett. Csak 1515-ből maradt fenn egy felnémet átdolgozása, amely az egész Till Eulenspiegel-tréfagyűjteménynek az alapkönyve.” Ezt írja Lengyel Balázs Thyl Ulenspiegel parasztfiúról. Ez a minden hájjal megkent, vidám, kófic-természetű gyerek bevándorolja a Németalföldet, Rómába megy bűnbocsánatért zarándokútra, jön-megy Franciaországban és Belgiumban, és mindenütt nevetésre ingerli az embereket, pedig egyszer-kétszer ott lóg a nyakán a kötél. Akkor járt Belgiumban, szülőhazájában, amikor még nem is volt Belgium, hiszen Belgium hivatalosan valamikor a XIX. század első felében született meg, állítólag 1830-ban. Charles de Coster a XIX. század 50-60-as éveiben írta meg az első belga regényt, mai témánkat.

Úgy kritizálták, hogy nem is ismerték (9.oldal)

Interjú Prőhle Gergellyel, a Magyar Külügyminisztérium EU kétoldalú, sajtó és kulturális kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárával

Azt tudni kell, hogy a médiatörvénynek van egy sajátos lélektana. A politikus, a közszereplők általában olyan emberek, akiknek elsődleges megnyilvánulási terepe a mindenkori médium. Az, hogy a sajtóhoz fűződő viszony az adott országban megfelelő legyen, hogy legyen kellő számú újságíró, aki hajlandó a politikusok véleményét közvetíteni, nyilván sokakat arra indít, hogy ezt a kapcsolatot a magyar médiatörvény kapcsán is megerősítse. Ez azt jelenti, hogy egy külföldi újságíró-szervezet – egy olyan grémium, ami nem olvasta el a magyar médiatörvényt, csupán hallott róla valamit a magyar kollegáktól – kérésére az adott külföldi kormány – ad absurdum – tesz egy bizonyos gesztust azért, hogy a sajtóval való viszonya még kedvezőbb legyen. Egy ilyen összetett érdekrendszer könnyen tereli olykor az egész folyamatot az irracionalitás világába.

Interjú Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártja elnökével (10.oldal)

– Bugár Béla, a Híd elnöke kijelentette: „sok magyar szülő is, elég nagy százalékban, szlovák iskolába járatja gyerekét, ami természetesen nem jelent problémát.” Idén népszámlálás lesz Szlovákiában; ez a kijelentés mennyiben befolyásolja annak eredményét?

– Ez a kijelentés sajnos csak a „hab a tortán”. A Híd politikusai túlzottan meg akarnak felelni a szlovák közvéleménynek. Ezt a mondatot is sajnos ennek a magatartásnak tudhatom be. Bugárék megalázkodnak a szlovák politika előtt, mert úgy gondolják, ezzel jól járhat a magyar közösség, több jogokat kaphat. Ez 20 évig nem működött, s az eredmény csak az asszimiláció felgyorsulása lehet. Magyar identitásukat felvállaló emberek közt a mai napig általánosan elfogadott tézis, hogy közösségünk jövője elsősorban a magyar tannyelvű iskolákra épül. Az iskolaválasztás joga természetesen a szülőké. Ugyanakkor felelős szlovákiai magyar közéleti személyiség nem nevezheti problémamentesnek, ha magyar szülők nem a magyar iskolát választják.

– Az MKP kampányt folytat-e majd annak tekintetében, hogy a magyarok merjék vállalni származásukat?

– Mindenképpen ez a célunk, és úgy lehetünk ebben sikeresek, ha a civil szervezeteket, a polgári társulásokat, és az egyházakat is megszólítjuk, s velük együttműködünk. Még az év elején tárgyalni kell a jelentős szlovákiai magyar közintézményekkel, hogy megvitassuk a közös föllépés lehetőségeit.

Jelképeiben is él a magyarság (11.oldal)

Interjú Pécsi L. Dániel, jelképművésszel

Miután 1849- ben a föld alá rejtette a magyar Szent Koronát és a jelvényeket Szemere Bertalan, víz érte a palástot. Tudjuk, a nyilasok is elásták a koronázási ékszereket. De ez sem okozott akkora kárt a palástnak, mint amit tettek a Nemzeti Múzeumban. Akkor egy pozdorjalemezből készült tárlóba állították ki a palástot, és egy 40 literes űrmértékű szobai légnedvesítőt helyeztek be mellé. 1982-ben karácsony előtt bezárták a kiállítást, úgy, hogy nem kapcsolták ki a légnedvesítő berendezést, és csak újév első napjaiban mentek be újra a helyiségbe. Mi történt? A fűtetlen helyiségben a légnedvesítőből kiáramlott 40 liter víz lecsapódott a hideg üvegen, s mint az eső, ráhullott a koronázási palástra. Ezután kaptam szabad kezet arra, hogy megvizsgáljuk egy szakembergárdával, hogy a kiállítás valóban megfelel- e a nemzetközileg elfogadott műtárgyvédelmi elvárásoknak. Még 1980-ban tárgyrestaurátori képesítést szereztem, majd elkezdtem behatóbban a heraldikával foglalkozni. A rendszerváltás után eleinte szellemi társalkotó voltam a jelképtervezésnél, majd néhány év múlva már önállóan végeztem tevékenységeimet. Tehát a Szent Koronától jutottam el a címerek világába.

Szőcs Zoltán: Szenzációsodó világunk (15.oldal)

Szóval, olvasom, hallgatom, nézem a híreket, és először én is azt gondolom, hogy rengeteg itt a szenzáció. Aztán jobban belegondolva az eseményekbe, már mást kérdezek: valójában mi itt a szenzáció? Miért akarnak nekem szenzációként eladni nagyon is logikus, kiszámítható, vártható eseményeket? Nem vagyok mikrobiológus, de életem nem elhanyagolható szakaszában, a vizsgákra készülve sokat foglalkoztam sejttannal, biológiával. Egy szakmabelihez képest laikus vagyok, de nem százszázalékosan laikus. Ezért nem értem a NASA nemzetközi sajtótájékoztatós, nagy izgalmát az arzénevő baci miatt. Hacsak nincsen életbevágó szükségük valami felhajtásra, valami szenzációs eredményre, nehezen osztható izgalmuk foka. Az élővilág ugyanis hemzseg az egyedi kivételektől, úgy mikro-, mint makroszinten. Egy-két éve lehet, hogy bejelentették – csendesebben, mint ma –, hogy egy mélytengeri gejzírkitörés környezetében olyan „thermobaktériumokat” találtak, amelyek vidáman ficánkolnak a közel 200 fokos vízben. (A tenger mélyén óriási a nyomás, ezért ott elképzelhető 200 fokos víz is.) Érdekes, de ekkor senki sem mondta, hogy új létformát fedeztek fel, pedig – ha az arzénes bacira ezt mondták –, nyugodtan mondhatták volna erre is.

Gyurcsány és a Jobbik szimbiózisa (19.oldal)

Gyurcsány és a Jobbik sorsa összefonódott. Csak az a Gyurcsányi ámokfutás, az a minden racionális érvet félresöprő, minden józan gondolaton keresztül bazdmegelő pojácaság képes létjogosultságot adni Vona Gábornak, Novák Elődnek vagy Szegedi Csanádnak a magyar politikai térben. Gyurcsány nélkül elképzelhetetlen, hogy a Jobbik átlépi a parlamenti küszöböt. Gyurcsány és az őt üzemeltető kibuc feladata nem csak az anyagi forrás megteremtése, nem csak a nyilvánosság biztosítása, nem csak a balhé garantálása, hanem elsősorban az ellenpont megteremtése volt. Súlyos kegyetlenség hallatán a legszelídebb ember is vérért kiált. Gyurcsány egész tevékenysége, lénye, az ellopott milliárdok, a kilőtt szemek, a folyamatos következmény nélküli hazudozás olyan erős indulatokat váltott ki a társadalomból, a tehetetlen düh annyira elborította az elméket, hogy egy szűk rétegnek még a Jobbik is alternatívának tűnt. Sőt, bizonyos minden alapot nélkülöző keménykedésük még a jóleső bosszú ízével is kecsegtetett. Ebből mára csak a titkolt opportunizmus maradt, Novák 80-ad magával a sajtószabadságért tüntet, miközben a választási programjukban még a hatósági szabályozás fontosságát emelték ki, sőt Nemzeti Sajtófelügyelet néven hatóságot akartak létrehozni.

Mispóche (19.oldal)

Gábor György filozófust meg akarta ruházni Demeter Tamás filozófus. A hírhedt filozófiai intézet kutatói aznap véletlenül bementek dolgozni, de valószínűleg csak az év végi bulira, mert egyébként, mint arról már korábban beszámoltunk, sokan közülük úgy szedték fel havi nem csekély fizetésüket, hogy szinte be sem tették a lábukat a munkahelyükre. Demeter szerint Borbély, az éppen leváltott igazgató 70 milliót csalt el egy pályázattal, mire Gábor György, a filozófiai intézet akkori igazgatóhelyetteseként – lehazugozta Demetert, aki erre kikelt magából, s azt találta mondani, hogy „a te fajtád szokott hazudni”. „Mit értesz az alatt, hogy a „te fajtád”, firtatta Gábor, Demeter pedig kibontotta: „pontosan azt, amire te gondolsz, te jól tudod, hogy én miről beszélek, a te mispóchéd szokott hazudozni”.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu