2011.01.07.

A demokrácia harcosai

No. 1. Lendvai Ildikó

A titkosszolgálatok működését, tevékenységét firtatják, de nem szólnak az MSZMP utódpártjaiban, az MSZP-ben és az SZDSZ-ben otthont találók felelősségéről, akik most minduntalan demokráciáért kiáltanak, sőt, tüntetnek. A demokráciát hiányolja Apró Klein Antal unokájának a férje, Gyurcsány is. De Schiffer András vérében is a szabadság, a demokrácia iránti vágy lobog. A nagypapától, Szakasits Árpádtól örökölhette. Hiába, ez a vérvonal ilyen. Sőt, antidemokratikusnak találja a most kormányzókat az új proletárpárt is, Baló György feleségének csinálmánya. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba.

Nemrég Lendvai Ildikó és Schiffer András együtt tüntettek a demokráciáért, s mi több, a nagymultú képviselőasszony a média szabadságát félti. Hatalomkoncentrációról vizionál. Egy nem is oly rég még hivatásos cenzor.

(Nagyításhoz kattintson a képekre!)

Lendvai Ildikó elvtársnőnek

MSZMP Központi Bizottsága

Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya

Kedves Lendvai Elvtársnő!

Budapest Főváros Tanácsa VB Művelődésügyi Főosztálya július 29-én kelt levelében írásbeli állásfoglalásunkat kéri Csurka István: Vizsgák és fegyelmik című drámájának vígszínházi bemutatásáról. Csurka műveinek időleges publikálási tilalmát minisztériumunk hozta nyilvánosságra, így annak további érvényességéről, részleges vagy teljes feloldásáról a színházakat közvetlenül felügyelő tanácsok intézkedésünket várják.

Az 1987/88-as évad előzetes műsorterveit tárgyaló miniszteri értekezlet – az érdekelt szervek képviselőinek részvételével – foglalkozott a kérdéssel, de végleges döntés nem született.

Kérem Lendvai Elvtársnőt, szíveskedjék az illetékes politikai szervek álláspontjáról tájékoztatni bennünket, hogy konkrétan a Vizsgák és fegyelmik és általában a Csurka művek játszhatásának kérdésében a szükséges intézkedéseket megtehessük.

Budapest, 1987. augusztus 14.

Pándi András

Művelődési Minisztérium

Lendvai elvtársnő válasza:

Kedves Pándi Elvtárs!

A Vígszínház 1987/88-as műsortervében szereplő Csurka-darab bemutatásával kapcsolatban hozzánk intézett leveletekre válaszolva a következőkről szeretnélek tájékoztatni:

A kérdésben Berecz János elvtárssal konzultáltunk, aminek eredménye képpen az a döntés született, hogy a bemutatóra a szerzőnek újabb, Új Látóhatár-beli publikációja miatt 1988. február 28-a előtt ne kerüljön sor.

Kérjük, mindezek tudomásulvételével a szükséges intézkedéseket szíveskedjetek megtenni.

1987. szeptember 3.Elvtársi üdvözlettel:

/Lendvai Ildikó/

Ez színtiszta abszurd, vagy az élet hétköznapi dolgai közé tartozik, hogy az aggódik a demokrácia és a sajtószabadság hiánya miatt, aki egy diktatórikus rezsim jogfolytonos képviselőjeként ma is bent ül a Parlamentben. Az itt közölt dokumentumok bizonyítják, hogy napi kapcsolatban állt a Cég vezetőivel. Valószínűleg döntéseihez is felhasználta a titkos információkat, vagy ha kellett, megrendelt tőlük ezt, azt, hiszen anyapártja, az MSZMP maga volt az egész országot behálózó titkosszolgálat. Nyilvánvalóan az állambiztonsági szervek a párt ökleként annak elvárásait igyekeztek teljesíteni.

Mint látjuk az történt tehát, hogy Csurka István Vizsgák és fegyelmik című új darabját a Vígszínház 1984/85-ös színházi évadban mint bemutatni tervezett művet szerepeltették. A Fővárosi Tanács azonban nem engedte eredeti megírt formájában műsorra tűzni a darabot. Azt javasolta a színháznak, az összes illetékes bevonásával elemezzék végig a darabot. A színház úgy gondolta, elemzett eleget a Tanáccsal együtt, s megpróbálta újra műsorra tűzni a darabot. 1985 őszén bizonyos Teplánszky Péterné megtudta, hogy a megbeszélést a Tanácsnál a minisztérium képviselőinek meghívása nélkül megtartották. Ezért szaglászni küldték a Vígszínházba. Teplánszkyné meglátta a próbatáblán kiírva a Csurka-darabot. Azonnal jelentette az illetékes elvtársaknak: a bemutató ugrott. Sőt, a következő évad, tehát a 85/86-os második félévi módosított műsorterv bekérésére szólította fel a Fővárosi Tanácsot Pándi András elvtárs a Művelődési Minisztérium Művészeti Főosztályáról.

Közben Csurka István a New York-i magyar március 15-i ünnepségen elmondott beszédének felolvasását engedélyezte a Szabad Európa Rádió számára. Sőt, esszékötetet jelentetett meg New Yorkban Püski Sándor Csurka István könyvkiadója, a legnagyobb nyugati magyar könyvkereskedő, a népi írók egykori legendás kiadója és támogatója. A betiltást egyébként írásba nem foglalták. Csupán „egy irodalmi terror- intézkedést foganatosítottak, amelylyel eltettek láb alól egy magyar írót. Nagy tétel nem vagyok, de valahol, valamikor még hiányozni fogok az elszámolásnál. A nekem szánt golyó a magyar irodalom testében robbant fel, nehéz megállapítani, hogy csak roncsolt, vagy ölt is.” – írta Csurka abban a nyilatkozatában, amelyben tiltakozott a vele szemben foganatosított eljárások ellen. 1985-ben Radics Katalin – még mint Kádár János elvtárs egyik megbízottja, ma már mint Berend T. Iván élete párja, Amerikában múlatja az időt és nyilván nagy demokrata – úgy dönt, hogy az ellenséges csoportokkal kapcsolatos tapasztalatokat és feladatokat mindenesetre áttekintik, de az biztos, hogy Csurka István darabját még 87 októberében sem lehet bemutatni. Erről egyébként feljegyzést küld a KB titkárai számára, melyben előrebocsátja: Csurka István Vizsgák és fegyelmik c. darabjával hosszú évekre visszanyúló politikai problémák voltak. És ráadásul Csurka az un. monori találkozón előadást tartott, Budapesten fellépett a kulturális ellenfórumon, a Nemzetőr c. emigráns lapban jelent meg egy előadásának szövege

MSZMP Központi Bizottsága

Tudományos, Közoktatási

és Kulturális Osztály

Szigorúan bizalmas!

Tu/937

Készült: 12 példányban

Látta:

F e l j e g y z é s

a Központi Bizottság titkárai számára

Kádár János elvtárs megbízásából az alábbiakban tájékoztatom a Titkár Elvtársakat azokról az eseményekről, amelyek Csurka István közlési tilalmának bejelentése óta történtek.

Csurka István Vizsgák és fegyelmik c. darabjával hosszú évekre visszanyúló politikai problémák voltak. Tóth Dezső elvtárs a darabot többször átdolgoztatta. Kompromisszumos megoldás született, ennek alapján kérte a Vígszínház 1985. februárjában, hogy a következő évadban műsorra tűzhesse a darabot. A darab bemutatója 1986 februárjára volt kitűzve.

1985. nyarától kezdve Csurka István különböző ellenzéki megmozdulások résztvevője volt. Az u. n. monori találkozón előadást tartott, fellépett az ellenfórumon, s 1985. végén a monori előadás szövege megjelent a szélsőjobboldali Nemzetőr c. emigráns lapban. Ennek kapcsán vetődött fel, hogy ilyen előzmények után indokolt-e a bemutató megtartása. Az előzményekről és a problémáról 1985-ben Berecz elvtárs tájékoztatta a Titkárságot, mely úgy foglalt állást, hogy a bemutatóra az 1986/86-os évadban nem kerülhet sor. A Titkárság döntéséről a TKKO tájékoztatta a Művelődési Minisztériumot.

1985. március-áprilisban Csurka emigráns szervezetek meghívására tanulmányutat tett az Egyesült Államokban és Kanadában, ehhez kapcsolódóan engedély nélküli kötete jelent meg New York-ban a Püski Kiadónál. A kötet ellenzéki hangvételű politikai jellegű

esszéket is tartalmazott. Csurka március 15-i, New-Yorki beszédének közléséhez engedélyt adott a SZER-nek. Minderről hazatérése után levélben tájékoztatta az MM-et. Csurka leveléről a TKKO tájékoztatta Pál elvtársat, aki a feljegyzést köröztette a Titkárság tagjai között. Határozat ekkor az ügyben nem született, de a PB 1986. július 2-i ülésén – ezekre az előzményekre és a kettős publikálással kapcsolatos korábbi határozatra utalva – megfogalmazódott az igény, hogy Csurka kapjon szilenciumot, és hogy erről tájékoztatni kell a közvéleményt is. Ez utóbbi feladattal Pál Lénárd és Lázár György elvtárs közti megállapodás alapján Vajda György miniszterhelyettes elvtárs kapott megbízást. Vajda elvtárs nyilatkozata a Magyar Nemzetben 1986. augusztusában jelent meg.

Csurka szilenciumát az írói és szélesebben az értelmiségi közvélemény igen kedvezőtlenül fogadta. A szilencium az írószövetség közgyűlésén is mint az egyik konfliktusforrás vetődött fel az írói közvélemény részéről.

1987. április 16-án a művészeti szövetségek közgyűléseinek tapasztalatairól szóló jelentés PB-vitájában Szűrös Mátyás elvtárs a közelgő svájci PEN-kongresszus várható vitáira utalva javasolta a szilencium feloldásának mérlegelését és a Vígszínházbeli bemutató engedélyezését. Radics Katalin erre válaszolva jelezte, hogy a PEN soron következő üléséig ez már megoldhatatlan. Az ülésen elnöklő Németh Károly elvtárs zárszavában az MM-et bízta meg, hogy alaposan mérlegelje a megteendő lépéseket. Az osztály ez év őszén szándékozott politikai testület előtt a kérdésre visszatérni – más, nagyobb horderejű kérdésekkel együtt (a kettős publikálás elvének érvényesíthetősége, az írószövetséggel való kapcsolattartás kérdése stb.).

1987. áprilisában a Vígszínház a Fővárosi Tanácshoz benyújtott műsortervében 1987. október 16-i dátummal fölterjesztette a Csurka-darab bemutatását.

Ezt az igényt elhárítottuk és jeleztük: nem tartjuk lehetségesnek az 1987. évi őszi bemutatót.

Június 10-én a Színházművészeti Szövetség és a szakszervezet vezetőségének együttes ülésén Berecz János elvtárs volt a meghívott előadó. A Vígszínház igazgatója elvi kérdések közé ágyazva megkérdezte: kifüggesztheti-e a színházban a műsorrendet és a szereposztást. Berecz elvtárs válaszában hozzájárult ahhoz, hogy Marton László kifüggessze a szereposztást.

A szakma jelen lévő képviselői nagy tetszéssel fogadták bejelentését, s néhány napon belül úgy terjedt el a nyilatkozat, mint a szilencium feloldása.

Másnap – miután a TKKO-nak a találkozón jelen lévő képviselője tájékoztatta az osztály vezetését Berecz elvtárs bejelentéséről, Knopp András elvtárs felkereste Berecz elvtársat, s tájékoztatta, hogy a TKKO eddig milyen lépéseket tett meg, milyen álláspontot képviselt és hogy az osztály a szilencium feloldása előtt szükségesnek tartotta volna a politikai vezetés tájékoztatását, illetve az MM-mel történő konzultációt. Ugyanezen a napon kaptuk meg a müncheni Új Látóhatárt, melyben megjelent Csurka: Kelet-Európa a hó alatt c. írása, mely ismét korábbi írásaihoz hasonló ellenséges nézeteinek adott hangot.

Berecz elvtárs ennek alapján közölte Knopp András, majd Pál Lénárd elvtárssal, hogy korrigálni fogja előző kijelentését, beszélni fog a Vígszínház igazgatójával, s a bemutatóra egyelőre nem kerülhet sor. Erről, valamint Berecz elvtársnak arról a szándékáról, hogy mindezt az évadzáró társulati ülése előtt közli a Vígszínház igazgatójával, a TKKO tájékoztatta az MM vezetőit.

Június 12-én a Vígszínház évadzáró társulati ülésén az igazgató bejelentette, hogy a színház a következő évadban bemutatja Csurka István darabját. Itt részt vettek a sajtó képviselői is, az Agitációs és Propaganda Osztály azonban felhívta a szerkesztőségek vezetőit, hogy ezt a bejelentést a sajtó ne publikálja.

Július 10-én a kulturális és tudományos folyóiratok és hetilapok főszerkesztői számára rendezett értekezleten az aktuális feladatokról, a sajtót illető kérdésekről szóló szokásos tájékoztató keretében az Agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezetője arra kérte a főszerkesztőket, hogy a premier előtt ne tudósítsanak a Vígszínházban tervezett Csurka-bemutató tervéről. Kérdés hangzott el, hogy a bemutató engedélyezése a szilencium általános feloldását jelenti-e? A jelenlévő művelődési miniszter és a TKKO képviselője ekkor értesült a bemutató engedélyezéséről, a műsorterv elfogadásáról, ezért nem tud felelni a kérdésre. Az Agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezetője adta meg a választ: a szilencium érvényes, a bemutatót csak kivételesen, egyedi döntés alapján engedélyezték.

Július végén a Fővárosi Tanács írásban kérte az MM-et, hogy fejtse ki a Csurka-szilenciummal kapcsolatos álláspontját. Augusztus elején az MM illetékes vezetőinek szóbeli kérésére, hogy foglaljunk állást a kérdésben, Pál elvtárs úgy nyilatkozott, hogy a minisztériumnak javasoljuk: a bemutatóval kapcsolatban ne emeljenek kifogást, de kérjék, hogy a bemutatót valamivel később, lehetőleg november végén tartsák meg. Augusztus 13-án a TKKO munkatársa erről szóban tájékoztatta az MM Színházi Osztályának vezetőjét.

Ezt követően az MM levélben kérte, hogy egyértelműen foglaljunk állást. Az MM ugyanekkor tájékoztatott bennünket arról, hogy a szombathelyi Életünk c. folyóirat főszerkesztője Berecz elvtársra hivatkozva közölni akarja Csurka drámáját.

Eközben augusztus közepén a színház megkezdi a bemutató előkészítését. Augusztus 15-én bejelenti a Fővárosi Tanácsnak, hogy a premier az előzetes terveknek megfelelően október 16-án lesz. A Fővárosi Tanács képviselője kéri Marton

Lászlót, hogy a bemutatót későbbre halasszák. Az új időpont október 29. Augusztus végétől megindulnak a próbák.

Szeptember 2-án Knopp András ismételten konzultált Berecz elvtárssal, aki közölte, hogy a Vígszínház igazgatójával ő fog beszélni (a beszélgetés tudomásunk szerint megtörtént), hogy a dráma folyóiratbeli megjelentetésére semmiféle engedélyt nem adott, s úgy dönt, hogy március előtt ne legyen bemutató. Kérte a TKKO-t, hogy ehhez nyújtson segítséget. Erről az állásfoglalásról szeptember 3-án írásban tájékoztattuk a Művelődési Minisztériumot, majd szóban a Fővárosi Tanács illetékes osztályvezetőjét. Ezzel egyidejűleg a Vas megyei PB-n keresztül intézkedtünk, hogy a szombathelyi Életünk c. folyóirat októberi számából vegyék ki Csurka drámájának szövegét.

Szeptember 8-i keltezéssel Marton László levélben fordult Köpeczi elvtárshoz, melyben kérte a darab októberi bemutatásának engedélyezését – utalva az előzményeken kívül az ismételt betiltásnak az értelmiségi közvéleményre gyakorolt várhatóan kedvezőtlen hatására.

A kialakult bonyolult döntési helyzetben a TKKO azt tudja javasolni, hogy annak az előterjesztésnek a kapcsán kerüljön sor a kettős publikálással, s ezen belül a Csurka-bemutató kérdésével

kapcsolatos probléma politikai testület előtti eldöntésére, amely az ellenzéki-ellenséges csoportokkal kapcsolatos tapasztalatokat és feladatokat tekinti át. Ez annyit jelent, hogy az októberi bemutatót mindenképpen el kell napolni.

Budapest, 1987. szeptember 10.

(Radics Katalin)

Művészeti Főosztály

Fe l j e g y z é s

Tárgy: Csurka István: Vizsgák és fegyelmik

A Fővárosi Tanácsnál 1985. május 20-án megtartott évadértékelő-tervegyeztető értekezleten a Vígszínház műsortervét – amelyben Csurka darabja is szerepelt – már Marton László terjesztette elő. (A darab felkért rendezője Horvai István, a beszélgetésnek ezen a részén már nem vett részt.)

Tekintettel arra, hogy a műsortervezés rendje szerint az új darabok szövegkönyvét a felügyelő szerv javaslatával legkésőbb két hónappal a próbák megkezdése előtt kell az MM Színházi Osztályára eljuttatni, Soóky Andrea, az osztály műsortervekkel foglalkozó munkatársa telefonon haladéktalanul konzultált Téri Tiborral, a Fővárosi Tanács csoportvezetőjével. Téri elvtárs tájékoztatása szerint a tanács színházakkal foglalkozó munkatársai olvassák a darabot, álláspontjukról írásban értesítik a minisztériumot.

A Fővárosi Tanács másolatban mellékelt levele 1986. január 6-án érkezett meg.

A bemutató elhalasztására vonatkozó döntés értelmében az 1985/86. évadi második félévi pontosított műsortervek visszaigazolásakor a Vígszínház módosított műsortervének mielőbbi bekérésére szólítottuk fel a Fővárosi Tanácsot.

Budapest, 1986. február 4.

Pándi András

1986. augusztus 14-én Csurka István nyilatkozatot tett közzé.

„Nekem most már csak akkor van, lehet helyem ebben a fertőzött, mérgezett és kvázi magyar, kvázi nyilvánosságban, ha azok a beteges körülmények, amelyek oda vezettek, hogy most engem sújtottak szilenciummal megszűnnek. Bizony, én most már csak várom csendben és némán a további intézkedéseket, amelyek nyomán megszűnik a magyar kulturális életben a diszkrimináció, a tehetségek szüntelen és tervszerű elgáncsolása, a magyarellenesség, a dilettánsok dáridója magas posztokon, a középszerűség és tehetségtelenség és akarnokság favorizálása, a vezetés eszmétlen vegetáló kapkodása, szakszerűtlensége és anyag-, ember- és pénzpazarlása. Várom a további intézkedéseket a csőd felszámolására, a könyvkiadás, a televízió, a filmgyártás és a színházi élet területén.”

Nos, ezt Csurka István 1986-ban írta. Azt írta, hogy vár. De azóta sem játsszák egyetlen darabját sem, a miniszterhelyettes elvtárs „további intézkedésig” kifejezése, amelyet 86-ban használt, úgy tűnik, máig ható.

czyla