|
 2011.01.21.
Gyurcsány
és a Jobbik szimbiózisa
Szimbiózis:
két vagy több különböző faj (általában egymásrautalt)
szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél kölcsönös
előnyökhöz jut.
Gyurcsány blogbejegyzésében együttműködésre szólítja
fel az ellenzéket: Bojkottálni kell az alkotmányozást. A felhívás
csak látszólagos, mondhatnánk postcoitális bejelentés az
egyesült ellenzék fogantatásáról. Ugyanis az MSZP, az LMP és
a Jobbik már rég kivonultak, már réges-régen szétkürtölték,
hogy nem hajlandóak együttműködni a diktatórikus,
antidemokratikus, náci és egyben zsidó – vidéken cigány –
Fidesszel.
A pártkonglomerátumban
különösen sajátságos – novákelődül: pikáns – az MSZP
és a Jobbik együttműködése. A Jobbik az elmúlt néhány hónapban
nem tett mást, mint lefordította a saját prolijainak az
eredetileg szocialista proliknak készült érveket. Voltak közös
gócpontok – álláshalmozás, sajtószabadság, meg alkotmányozás
–, de bele kellett keverni a cigányokat, kellett hozzáadni
rakamazi turulos hűtőmágnest és némi ostoba prüdériát.
Egy doboz házisütésű
hókifli elfogyasztása közben az alacsonyabb intellektusú
jobbikos és szocialista nyugdíjasok együtt égethetnek Szalai
Annamária alakú szalmabábokat.
És ez sokaknál
kiveri a biztosítékot: Bizonyos értelmi szint felett, ami
valahol a 60-as intelligencia-kvóciens körül mozog, nem lehet
nem észrevenni az együttműködést. Az EP kampányhoz kapott százmilliót,
meg a néhány tízezer kopogtatócédulát, még el lehetett
tussolni, akkor a lelkesedés még sok értelmes ember szemét
elhomályosította. De, ma már nem elég egy-két „kurvaanyád
Gyurcsány!” skandálása, nem elég rovásírásos névjegykártyát
osztogatni, nem elég tarsolylemezen tálalni a csalamádés
hamburgert.
Így aztán Kovács
Béla hazatelefonált Brüszszelből, hogy a Dúró Dórának,
vagy hogyan hívják azt a lánykát, azonnal be kell jelentenie,
mégis részt veszünk az alkotmányozásban. Igaz, csak kellékként,
csak amolyan folyosói köpőcsészeként, de részt veszünk.
Ezzel fenntartjuk
az ellentét látszatát, mert ebből éltünk, ebből élünk és
talán…
Gyurcsány és a
Jobbik sorsa összefonódott. Csak az a Gyurcsányi ámokfutás,
az a minden racionális érvet félresöprő, minden józan
gondolaton keresztül bazdmegelő pojácaság képes létjogosultságot
adni Vona Gábornak, Novák Elődnek vagy Szegedi Csanádnak a
magyar politikai térben. Gyurcsány nélkül elképzelhetetlen,
hogy a Jobbik átlépi a parlamenti küszöböt. Gyurcsány és az
őt üzemeltető kibuc feladata nem csak az anyagi forrás
megteremtése, nem csak a nyilvánosság biztosítása, nem csak a
balhé garantálása, hanem elsősorban az ellenpont megteremtése
volt.
Súlyos
kegyetlenség hallatán a legszelídebb ember is vérért kiált.
Gyurcsány egész tevékenysége, lénye, az ellopott milliárdok,
a kilőtt szemek, a folyamatos következmény nélküli hazudozás
olyan erős indulatokat váltott ki a társadalomból, a
tehetetlen düh annyira elborította az elméket, hogy egy szűk rétegnek
még a Jobbik is alternatívának tűnt. Sőt, bizonyos minden
alapot nélkülöző keménykedésük még a jóleső bosszú ízével
is kecsegtetett.
Ebből mára csak
a titkolt opportunizmus maradt, Novák 80-ad magával a sajtószabadságért
tüntet, miközben a választási programjukban még a hatósági
szabályozás fontosságát emelték ki, sőt Nemzeti Sajtófelügyelet
néven hatóságot akartak létrehozni. Szegedi Csanád
legfontosabb feladata, hogy Tőkés Lászlót ócsárolja. Gyurcsány
eljelentéktelenedésével megszűnőben az ellenpont. Gyurcsány
ezzel az utólagos felhívásával csak az elhatárolódás, az öndefiníció
újabb lehetőségét adta meg. És Vonáék éltek vele. A szimbiózis
kimúlásig tart.
Csorja
Gergely
|
