vissza a főoldalra

 2011.01.28. 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
(Szegedi Nemzeti Színház - Kisszínház)

Kosztolányi Dezső mind a négy regényét – Nero, a véres költő (1922), Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925), Édes Anna (1926) – Freud tételeinek bizonyítására írta. Az osztrák pszichológus szerint bizonyos pillanatokban nem a józan eszünk, hanem a tudatunk mélyére leülepedett bántások, sértések irányítják cselekedeteinket. A Kosztolányi-regények között az utolsóként született meg az Édes Anna. Témája egy borzalmas kettős gyilkosság, amelyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Az író mégsem ezt a megdöbbentő emberölést állítja a középpontba, hanem azokat a rejtve maradt, megfejthetetlen és fölfedhetetlen lelki erőket, azt a belső kényszert, amely miatt a címszereplőnek „föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie”, amit tett. Az Édes Annát a Nyugat közölte folytatásokban 1926. július 1-jétől, könyv alakban a szerző életében csak kétszer jelent meg: 1926-ban és 1929-ben. Harmadik kiadása az író halála után közvetlenül 1936-ban látott napvilágot. Az 1943-as Édes Anna után húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az újabb és sajnos csonkított kiadása megjelenjen. Ez a hiány a 15. fejezetben található, és Horthy Miklós nemzeti hadseregének budapesti bevonulásáról szól, e seregnek „csöndes és megindító viszontlátását” taglalja benne. A húsz évnyi mellőzés másik oka a Kun Béláról és a Tanácsköztársaságról írt becsmérlő sorokban keresendő. 1963-ban a kultúrbolsevista irodalmi komisszár, Bóka László előszavával, magyarázó és értelmező szövegével tették csak közzé. Filmváltozatát Fábry Zoltán rendezésében, Törőcsik Mari főszereplésével viszont már 1958-ban láthatta a közönség. Itt nem volt nehéz kihagyni a Horthy-hadseregről szóló dicsérő és a Szamuely meg Lenin fiúk terrorját idéző jeleneteket. Esztergályos Károly rendezésében, 1991-ben készült el a tévéfilmváltozata, amiben Nagy-Kálózy Esztert láthatjuk Édes Annaként. A rendszerváltásnak nevezett hatalomátrendeződés óta számtalan Édes Anna-kiadvány hagyta el a sajtót, és a mű azóta valóságos reneszánszát éli, amit az is mutat, hogy érettségi tétellé vált. Bátran kijelenthetjük, Kosztolányi regénye elfoglalta irodalomtörténetünkben azt a helyet, ami megilleti.

A legérdekesebb és legizgalmasabb színházi feladatok közé tartozik az, amikor olyan műből hoznak létre színpadi alkotást, amelyet más műfajban – jelen esetben – regényben írtak meg. Úgy lehántani az epikus jellegzetességeket, hogy közben dramaturgia szabályai érvényesüljenek, és még arra is vigyázni, hogy az eredeti mondanivaló ne sérüljön, sőt megmaradjon, ez bizony az igen nehéz teendők kategóriájába sorolható. Az első Édes Anna drámaváltozatot a Belvárosi Színházban adták elő 1937-ben, s azóta számos földolgozását láthattuk. Kosztolányi regényének adaptációja kapcsán a másik buktató abban van, hogy a szerelemi szálat túlhangsúlyozzák. Ma már túlfűtött erotikus vagy vad szexjelenetek nélkül senki nem mer filmet forgatni, vagy színházi előadást rendezni. Ez a mostani, a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában, tavalyi  november 26-án bemutatott Édes Anna azonban mentes ettől, Anna elcsábítása nem kap nagyobb szerepet attól, mint amekkorát a könyvben az író ad neki. Keresztes Attila rendező átiratának a másik elismerésre méltó tulajdonsága, hogy egy-két kisebb jelenetet leszámítva, mindvégig hű marad az alapmű cselekményéhez, magát a regényt akarja bemutatni. A rendező a regény szellemiségét az első perctől kezdve az utolsóig tiszteletben tartja, amit elvesz belőle, az nem lényeges, amit hozzátesz, az pedig nem ront rajta. Ez a darab pontosan érzékelteti Édes Anna megalázásának és megszomorításának valamennyi állomását, munkájának és életének teljes kisajátítását, szerelmi megcsalatását, gyermekének elvesztését, házasságának meghiúsítását.

Annát Gidró Katalin alakítja. Mélyen érezve és hitelesen adja vissza azokat az öntudatlan indítékokat, amelyek a kettős gyilkossághoz vezetnek. Mozgásában, gesztusaiban Anna gépszerű tökéletességét érzékelteti. Vízynét Danis Lídia (felső képen) jeleníti meg, akinek túl szép és kedves a lénye ehhez a cselédgyötrő satrafa figurájához. Nagyon igyekszik, hogy kellően kemény, undok és emeletes hárpia legyen, de ez nem mindig sikerül neki. Vízy Kornél méltóságos urat Borovics Tamás formálja meg úgy, hogy hol fölényesen, hol lekezelően, hol elnézően viseltetik a női dolgok iránt. A komédiázásra hajlamos, link Patikárius Jancsit Pataki Ferenc sokszínűen játssza el. A basáskodó, majd a politikai helyzet fordulatával alázatoskodó Ficsor házmestert Gömöri Krisztián viszi színre a szerephez illő kétszínűséggel. Az előadás díszleteit Fodor Viola tervezte, és különleges jelmezeit pedig Jeremias Bianca Imelda. Ezt az Édes Annát érdemes megnézni, mert a néző azt kapja, amit előzőleg elvár: a regénynek olyan változatát, amiben minden motívum benne van, ami a Kosztolányi-műben is. (Alsó képen: Gidró Katalin és Danis Lídia.)