2011.02.02.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
5. száma!
A tartalomból:
Címlapon: Heti bárónk
Három, egymásból
következő felfelé bukás löki báróvá e heti emberünket.
Gulyás Gábor első felfelé bukása előttünk ismeretlen okból
akkor következett be, amikor a debreceni önkormányzat és annak
polgármestere, Kósa Lajos kinevezte a helybeli MODEM kulturális
központ igazgatójává. Ezt nevezhetjük akár felbukkanásnak
is. A második felfelé bukása akkor következett be, amikor
helyben maradt mint igazgató, azután, hogy a nyitó kiállításra
orvul, fénykép alapján, engedély nélkül elkészíttette
kinevezőjének, fenntartójának, Kósa Lajos polgármesternek a
mellszobrát, annak hozzájárulása és tudta nélkül. Kósa
ugyanis valamilyen érthetetlen okból nem rúgta ki azonnali hatállyal
a becsületsértő provokátort.
Nyugat-hasadás Afrikában
A mindenütt vesztésre
álló, széltében-hosszában eladósodott, belső bizonytalanságokkal
terhelt nyugati liberális demokrácia teret nyer a Szovjetunió
által elhagyott földrész északi peremén, s közben bekövetkezik
az ilyen esetekben elkerülhetetlen zavartság, katonai elgyengülés,
viszont lehet majd nagy üzleteket kötni és privatizálni. De
hogy melyik ország lesz az Európai Unió soros elnöke akkor,
amikor Egyiptom Kleopátra szépségére és latin szeretőire
hivatkozva benyújtja tagfelvételi kérelmét, azt még nem
tudjuk.
*Mindazonáltal
nem Egyiptom és nem Európa a tét, hanem Szuez. Nagy világválságot
Szuezben szoktak kirobbantani. Ez a veszély most is fennáll.
Csurka István : Történelemhamisítás
A magyar kultúra helyzete (2.oldal)
Most a magyar színházi
kultúra haldoklásának és a magyar film haldoklásának korszakába
érkeztünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek magyar
filmek, nem játszanak a színházak, nem készítenek önfeláldozó
emberek dokumentumfilmeket, hanem azt, hogy ezek kiszorultak a
magyar szellemi vérkeringésből. Vannak, de nincsenek. Állapítsuk
meg, hogy ez nem volt szükségszerű, nem volt elkerülhetetlen!
Ez egy évtizedek óta tartó erőszakos behatolás, helyfoglalás
és kiszorítás, egy megszállás eredményeként állt elő. Ezt
az évtizedek óta tartó erőszakos behatolást szakította meg
2010 tavaszán a Fidesz–KDNP kétharmadot eredményező választási
győzelme, amely új médiatörvény mellett új alkotmányt akar
adni a magyarságnak és bevallott célja, hogy új nemzeti
alapra, a nemzeti együttműködés alapjára és egy közös belső
elköteleződés, egy hit alapjára akarja helyezni a magyar életet.
Nem azért hoztam létre az Újpestért Egyesületet, hogy a várost átadjam
a szocialistáknak (3.oldal)
Interjú Derce Tamással
Viszont Trippon
Norbert, aki az alpolgármesterem volt, mert nem a szocialistákról
van szó, hanem Trippon Norbertről, ő azt hitte, hogy majd az ő
polgármesterségét fogom támogatni. Ez olyannyira így volt,
hogy augusztus elején az Újpesti Naplóban megjelentetett egy írást,
hogy mindent nekem köszönhet, miután kiderült, hogy nem jelöltetem
magam. Olyan nyálas, nyalizó stílusban, hogy szinte kellemetlen
volt. Augusztus 18-a körül fordult a kocka, pontosabban Trippon,
mivel világos lett előtte, hogy én nem támogatok egy
szocialista jelöltet sem. És attól a pillanattól kezdve
Trippon Norbert a legmocskosabb módon támad mind a mai napig.
Engem okol azért, hogy ő nem lett polgármester, s ez kétségtelenül
így is van. De mivel együtt dolgoztam vele négy évig,
megismertem, azt mondom: Isten őrizze Újpestet, hogy ő elöljárója
legyen. Érdekes a másik támadóm Szalma Botond, a KDNP fővárosi
vezetője, aki szintén polgármester akart lenni.
Andrzej Grajewski: A szovjet modell – fordította Zsille Gábor
(7.oldal)
Az ateizmusnak
kettős szerepet kellett betöltenie: ideológiai kötőanyagként
biztosította az összes, Kelet-Európában működő kommunista párt
egységét, ugyanakkor a népek rabigába hajtásának eszközéül
is szolgált, szembehelyezkedve a meglévő hagyományokkal és
nemzeti sajátosságokkal. Ily módon a párt diktálta ateizmus
az egész kommunista világban egy új vallás méltóságára
emelkedett, miközben mások leigázásának, illetve a saját káderek
egyesítésének módszerét is jelentette. Ez volt a
legkifinomultabb fegyver, amellyel Kelet-Európa új urai meg
akarták szelídíteni az általuk irányított társadalom lelkét.
E feltételek mellett a vallás ellen folytatott harcnak politikai
jelentősége volt; arcul csapását jelentette minden olyan értéknek,
amely számtalan nemzedéken keresztül lelki és nemzeti alapját
képezte a lengyel, cseh, szlovák, magyar, horvát, szlovén,
bolgár, román vagy éppen német kultúrának. Jóllehet e népek
mindegyike más-más mértékben azonosult a vallási értékekkel,
mégis elmondhatjuk, hogy ezek az értékek mindenütt a társadalom
kétségbevonhatatlan erkölcsi kereteit és magatartási normáját
alkották.
Szakítottam a baloldalt hamisan kisajátító MSZP-vel (9.oldal)
Interjú Szili Katalinnal
Büszke vagyok,
hogy ugyan húsz év után – az utolsó években pedig napi belső
küzdelmekkel belülről a hűségem és az igazságérzetem között
–, de szakítani tudtam az MSZP-vel. Magam úgy érzem, hogy elkötelezettségemben,
nézeteimben nem változtam. Ebben az értelemben csak a szék
„független”, amin ülök ma a Parlamentben. A baloldalt
hamisan kisajátító MSZP – amelyről többet és bővebben már
nem szívesen beszélek, hiszen szétesett pártról vagy jót,
vagy semmit – számos fontos kérdést soha nem tisztázott, többek
között a nemzethez, a társadalom fontosabb rétegeihez, vagy akár
’56-hoz való viszonyát sem. Az jól érzékelhető a közvéleménykutatásokból,
hogy társadalmi – keresleti oldalon igény van egy valódi
baloldali politikára, politikai erőre, melyet a Szociális Unió
jelenít ma meg.
Elszegényítik a magyarok által lakott régiókat
(10.oldal)
Farkas Ivánt, a Magyar Koalíció Pártja gazdasági és régiófejlesztési
alelnökét kérdeztük.
– Bizonyára emlékszik
rá, hogy Magyarországon az előző MSZP-SZDSZ-es kormányok több
vasúti szárnyvonalat szüntettek meg. Ezzel rontották egyes vidékeken
élők életkörülményeit. Most ez következhet be Szlovákiában,
s szintén a déli országrészben?
– Igen, de tudni
kell, hogy még 1998 és 2002 közti kormányzati ciklusban
majdnem ugyanazt a tizenegy szárnyvonalat próbálták megszüntetni.
Akkor éppen az MKP kormányzati tényező volt, így kérésünkre
ettől eltekintettek, csak csökkentették a járatok számát. Ma
már a megszüntetés újra napirendre került. Mi azt szeretnénk,
hogy a leszakadó régiókat így ne taszítsák még jobban kilátástalanságba.
A megszüntetésre ítélt tizenegy szárnyvonal közül tíz Dél-
és Kelet-Szlovákiában található, a Vág, a Duna és az Ipoly
mentén, Nógrádban, Gömörben, Tornában és az Ung-vidéken.
Miért pont ezekben a térségekben kell újra végrehajtani a leépítést,
miért újra az ott élőket kell ellehetetleníteni, életkörülményeiken
rontani?
Interjú Szilágyi István színművésszel (11.oldal)
– Kiutazása előtt
tanult franciául?
– Tanultam, s
azt is hittem, hogy tudok. Csak, amikor kiérkeztem, akkor jöttem
rá, hogy az nem elégséges. Ezért beiratkoztam az idegeneknek létesített
nyelviskolába, az alliance francaise- be. Az első két hét
alatt úgy éreztem magam, mintha egy álomban lebegnék Párizs
utcái fölött.
– Színházban,
filmen szerepelt kint?
– Rabinovszky Máté
első produkciójában, ahol első asszisztensként dolgozott, egy
zenés vígjátékban, kísérleti színes tévéadásban volt egy
nyúlfarknyi szerepem. A produkciónak, így lefordítva Gombfoci
volt a címe. Ha kint maradtam volna, akkor bizonyára több
szerepem is lett volna.
– Nem is gondolt
arra, hogy kint marad?
– Arra, hogy örökre
kint maradjak, nem. Viszont felvetődött bennem, hogy még egy évig
Párizsban éljek. Először egy évre kaptam engedélyt, majd kértem
egy hosszabbítást, így lett belőle másfél éves kinttartózkodás.
További hosszabbítást már nem kaptam, bizonyára azért, mert
összevitatkoztam a konzullal. Azt mondtam neki, hogy régebben,
amikor egy segéd fölszabadult, akkor el kellett mennie világot
látni egy ajánlólevéllel. S most egy művészettel foglalkozó
ember nem döntheti el azt, hogy mire is van szüksége.
– A magyarországi
színészkollegák nem csodálkoztak azon, hogy Szilágyi István
fogja magát és kimegy Párizsba?
– Azon is csodálkoztak,
de jobban meglepődtek, mikor visszajöttem. Bolondnak tartottak.
Erre azt feleltem: én kimentem és hazajöttem, de nem azért,
mert ott nem volt jó. Megnéztem, megéltem Párizst, ahogy
elterveztem.
Szőcs Zoltán: A nagy Kis és a kis Ungváry (15.oldal)
Pánikot érzek a
haladók köreiben, akik a maguk részéről joggal tapasztalják,
hogy világuk kifordult sarkaiból: a legstabilabbnak hirdetett
axiómák is kezdik érvényüket veszteni. Tekintélyes haladóhoz
persze méltatlan minden kapkodás, félelem, önféltés, ezért
egyre nagyobb intenzitással aggódnak – értünk. Kis János
higgadtabban, Ungváry Rudolf szenvedélyesebben fenyegeti meg a Népszabadságban
a magyarság ama bizonyos kétharmadba tartozó részét, és tárja
fel előtte a pusztulás ószövetségi képeit. A két kipróbált
próféta egyben a menekülés lehetőségét is meglengeti: ha időben
hátat fordítunk a Fidesznek, akkor van némi remény a túlélésre,
na persze csak olyan hiteles, felkészült útmutatók tanácsait
követve, mint ők.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|