2011.01.28.
Posztumusz vezérezredes
lehet vitéz Jány Gusztáv
Schmitt
Pál államfőhöz fordult a második magyar hadsereg egykori
parancsnokának védője. Dr. Galli István azt kéri, az államfő
nevezze ki posztumusz vezérezredessé a háborús bűncselekmény
miatt 1947-ben jogsértően elítélt és kivégzett Jány Gusztávot.
A volt tisztet a Legfelsőbb Bíróság 1993-ban felmentette a
koholt vádak alól. A rehabilitációs folyamatról és a Jány
Gusztáv elleni perről dr.
Galli István ügyvéd úrral beszélgettünk.
– Ki kérte föl önt vitéz Jány Gusztáv
védelmére?
– Jány Gusztávnak nem voltak olyan hozzátartozói, akik
meghatalmazást adhattak volna a védelem ellátására. Ezért
erre engem a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának elnöke
kért föl.
– Olyat kért föl, aki szimpatizált Jány
személyével?
– Ezt nem hiszem. Egy 1947-es ügyről van szó, így
’93-ban azt nem tudták mérlegelni – nem is kell – , hogy Jány
Gusztáv kinek is szimpatikus.
– Ilyen esetben vádhatóságról is szó
van?
– Természetesen, mert egy speciális büntetőjárásról
van szó.
– Mi alapján kérheti ön az államfőtől,
hogy nevezze ki posztumusz vezérezredessé a kivégzett
hadseregparancsnokot?
– 1945-ben az akkori
magyar hadügyminiszter – többek közt – Jány Gusztávot saját
hatáskörében háborús bűnösnek nyilvánította, lefokozta és
kicsapta a hadseregből. Az utóbbi egy ismert szakkifejezés.
Amikor Jány Gusztáv 1946-ban önként visszajött Magyarországra,
hogy az ő szolgálati parancsait végrehajtó korábbi alárendeltjeit
– akik ellen már folytak büntetőeljárások – megvédje,
akkor ő már rendfokozat nélküli „civilként” került a Népbíróság
elé. A népbírósági ítélet pedig az ő rendfokozatával nem
is foglalkozott. Ezért 1993-ban, a felülvizsgálati eljárásban,
nem lehetett bíróság útján helyreállítani az ő rendfokozatát.
Miután ilyen hosszú időn keresztül hivatalból ebben az ügyben
senki sem intézkedett, mint egykori védője úgy vélem: miután
Jányt fölmentették minden háborús bűn vádja alól bűncselekmény
hiányában – ez igen lényeges –, akkor a lefokozásnak is
megdőlt a jogalapja. Azért fordultam Schmitt Pálhoz, mert a köztársasági
elnök a hadsereg főparancsnoka, és az alkotmány jogában ő
nevezi ki , illetve lépteti elő a tábornokokat, így most a kérelem
arra irányul, hogy a már említett előzményekre figyelemmel
helyezze vissza államfői intézkedéssel helyezze vissza őt a
jogtanul elvett vezérezredesi rendfokozatába posztumusz módon.
– Jány megítélése történészeti
szempontból korántsem egységes. Nem tart attól, hogy az ön
bejelentését követően még jobban elkezdik néhányan a sajtóban
személyét mocskolni?
– Ma már a mocskolás erős kifejezés, erről nem lehet
beszélni. 1947-ben viszont valóban mocskolták személyét, pl.
olyan karikatúrák jelentek meg róla, melyek könyökig véresen
ábrázolták. Azt is mondták róla: korbáccsal verte a katonáit,
mikor vissza akartak vonulni. 1993-ban Jány Gusztávot minden vád
alól felmentették – a fő kérdés akkor vetődött föl – ,
s most, mikor kipattant ez az ügy, nem olvastam szélsőséges
megnyilvánulásokat.
– Amikor Jány Gusztáv 1946-ban hazatért,
akkor tudta mi vár rá?
– Teljes mértékben tisztában volt azzal, hogyha hazatér,
akkor valószínűleg kivégzik. Nyugati ismerősei megpróbálták
lebeszélni tervéről. Nem sokkal korábban halt meg felesége,
így egyedül maradt, s azt mondta: hazajön mások becsületét
megvédeni.
– Ön a per előtt beszélgetett a hajdani
vezérezredes beosztottjaival?
– A beosztottak közül akkor már szinte mindenki
meghalt, így az egyetlen személy, akivel beszélgetni tudtam
akkor, Kéri Kálmán volt, aki az eljáró tanácsnak megköszönte
az ítéletet és nekem pedig a védelem sikeres ellátását.
– Azzal vádolják Jányt, hogy a magyar
katonákat ócska felszereléssel küldték ki a Donhoz. Ez
mennyiben felel meg a valóságnak?
– A német hadvezetés azt ígérte, hogy a 2. magyar
hadsereget felszerelik megfelelő nehéz fegyverekkel és téli
ruházattal. Ebből alig lett valami. Jány a frontról viszont állandóan
sürgette ezeknek az ígéreteknek a beváltását. Sőt le is
akart mondani a főparancsnoki tisztről, de azt a kormányzó nem
fogadta el. Így maradt a helyén, mint akit a parancs alapján
neveztek ki. Jány, mielőtt kiment volna a frontra, átadott egy
jegyzéket arra vonatkozólag, mire tart igény a hadsereg számára,
erre csak ígéretek érkeztek. Valóban nem volt kellően
felfegyverezve a 2. magyar hadsereg, s a létszáma is csekély
volt ahhoz a frontszakaszhoz képest, aminek védelmére kirendelték..
Hadászati szakértők azt mondták, hogy terepviszonyoktól függetlenül
egy hadosztály 7-
9 kilométer
szakaszt tud védeni. A Don mellett viszont előfordult, hogy egy
hadosztály 43 kilométert kellett volna, hogy védjen. Így a védelmi
vonal, szakértői kifejezéssel élve, fátyolszerű volt, sok
helyen lyukakkal, mélységi tagozódás és tartalék erő képzése
nélkül. Ezek mind olyan objektív dolgok, amiket Jány Gusztáv
önmaga nem bírt megváltozatni.
– Miért nem kért Jány kegyelmet a tárgyaláson?
– A népbírósági ítélet ellen az akkori jogszabályok
kizárták a fellebbezés lehetőségét. Amikor megkérdezték tőle,
hogy kér-e kegyelmet, Jány Gusztáv felállt és ezt mondta:
„kegyelmet nem kérek, mert ezzel elismerném bűnösségemet.”
Szerinte a kegyelem a bűnösök jogintézménye.
– Érdekes, hogy a népbíróság is
kegyelemre méltónak ítélte Jányt. Akkor ki a felelős a haláláért?
– Az akkori köztársasági elnök döntött úgy, saját
magának fenntartott jogkörén belül. A Budapesti Népbíróság
3:2 arányban, és szótöbbséggel a Népbíróságok Országos
Tanácsa is kegyelemre méltónak minősítette Jányt, és a védő
is kegyelemre terjesztette elő. Tildy Zoltán köztársasági elnök
a kegyelmi kérvényt 1947. november 22-én elutasította a
Nemzeti Főtanács – az államfői kegyelmi jogkört gyakorló
szerv – mellőzésével, a védelem 1947. november 25-én
elfogadott felfolyamodását nem bírálták el, s az ítéletet
1947. november 26-án végrehajtották a régi Gyűjtőfogház
udvarán.
– Jány Gusztáv evangélikus vallású
volt. Hite mennyire adott neki erőt utolsó óráiban?
– Óriási erőt adott neki a hite. 1993-ban egy kelenföldi
egyházi öszszejövetelen Balikó Zoltán evangélikus tábori
lelkész, aki Jányival töltötte annak utolsó óráit, elmondta
nekünk, megkérdezte tőle: hogy tud ilyen erős lenni? Erre Jány
azt válaszolta: „nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll,
Krisztus.” Ez a mondat Jány Gusztávnak a Farkasréti temetőben
található sírján egy kis márványtáblán is olvasható.
– Ön tehát beadta az államfőhöz a kérelmet.
Mit lehet tudni, mennyi időn belül érkezik meg a válasz?
– Erre nem létezik részletesen kidolgozott protokoll. Várom
az államfő döntését és bízom benne, hogy az kedvező lesz.
Medveczky Attila
|