|
 2011.07.08.
Magyar zenei siker Spanyolországban
Június 11-én, a
Polio Plus – a járványos gyermekbénulás megszüntetéséért
folytatott – kampány keretében, a nemrégiben felavatott
Alicante-i városháza auditóriumában, egy koncert-gála keretében
mutatták be Babarczy Árpád
zeneszerző CD-jét – olvasható a spanyolországi magyar
nagykövetség honlapján. A CD az orosházi születésű magyar
hegedűművész és zenekonzervatóriumi tanár 12 eddig ki nem
adott klasszikus zeneművét tartalmazza, melyet egy szimfonikus
zenekar, egy 120 gyermekből álló kórus és maga Babarczy Árpád
hegedűjátéka kísér. A koncerttel és a lemezzel kapcsolatban
a szerzőt kérdeztem.
– Felkérésre komponáltad a már említett 12 zeneművet, vagy ezek
már korábban elkészültek, s csak a „felvételre” vártak?
– Először is helyesbítek: a CD-re 135 gyerek énekelte
a címadó dalt, a bemutató koncerten azonban csak a híres 70
tagú elche-i gyermekkórus, az Escolania de Misteri de Elche
szerepelt. A kérdésedre válaszolva: a darabok fele vázlat formájában
létezett, a többit decemberben komponáltam az alicantei Rotary
Club felkérésére.
– A téma adott: a Polio Plus kampány. Milyen hangulatú művek
illenek ehhez? Lírikusak, vagy vidámak?
– Bármilyen stílusú darab fontos és hasznos lehet a cél
érdekében. A lényeg, hogy minél szélesebb közönséghez szóljon.
Ezért többféle stílusban írtam. Így a lemezen az ún.
klasszikus zene mellett beat, dzsessz, blues, sőt egy rockos szám
is van. Minden esetben ugyanazt a zenei formát használtam, egy
szóló hegedű „felelget, beszélget” más hangszerrel, vagy
a szimfonikus zenekarral.
– A madridi nagykövetség honlapján– onnan vettem a 120 tagú
gyerekkart– klasszikus zeneművekről olvasunk. Milyen zenei
izmusba sorolnád be ezeket az alkotásokat?
– Köszönetet mondok a magyar nagykövetségnek, mert az
alicantei koncertet saját ügyüknek tekintették, és körlevélben
értesítették spanyolországi magyar honfitársainkat erről az
eseményről. A lemezgyárban „new classic”-nak határozták
meg a stílust. A régi trubadúrok nyomán történeteket
szerettem volna elbeszélni a hegedű dallamaival.
– A számokból kiérződik-e, hogy magyar a szerzője?
– Két szám magyaros hangvételű. Az egyiknek a címe:
Huns Land, a hunok földje, ami egyértelmű utalás Magyarországra.
– Zeneszerzésben kiket említenél példaképnek?
– Kedvenceim: Bartók Béla és Rózsa Miklós, de nagyon
szeretem Hubay Jenő műveit is.
– Milyen nyelvű és témájú szövegre íródtak a
dalok?
– Szövege csak a címadó dalnak van, ami angol nyelvű.
Nevelt lányaim, Mika és Yuki Aiko a szövegírók. Mindketten
spanyol egyetemre járnak; Mika orvostanhallgató, Yuki angol műfordító.
A cím: „Our Hope”. A mögöttes gondolat: mindenkiben ott
rejtőzik az együttérzés, a segíteni akarás, ha megnyitjuk
elménket és szívünket. Ezt a dalt kissé családi vállalkozásnak
is nevezhetjük, de jó értelemben.
– A zenekar és a kórus erre a lemezre állt össze? Tehát alkalmi,
válogatott zenészekből, együttesről van szó?
– Egy általam tizenöt éve alapított vonós profi
kamarazenekar, a Camerata Corelli, fúvós konzervatóriumi tanárokkal
kiegészülve alkotja a lemez előadói bázisát. Ehhez járult
hozzá a konzervatórium kamarakórusa és a már említett elchei
gyermekkar, amit a 15. században alapítottak. A konzervatórium
zenekara is közreműködött egy számban; ennek az együttesnek
másfél évtizede én vagyok a karmestere. A híres, és sokak által
a legjobb spanyol klasszikus gitárművészek közé sorolt
Francisco Albert Ricote is közreműködött a lemezen, ami óriási
szakmai és emberi segítséget jelentett. Ha utánaszámolok,
akkor közel 200 művész és énekes szerepel a felvételeken. Az
igazi összetartó erő a barátság és a segíteni akarás volt.
– Mennyi idő állt rendelkezésre a stúdiómunkákra, a felvételekre?
– Az idő nagyon szűkös volt, csak két hónapom volt a
felvételekre, ilyen szoros határidőt kaptam.
– Eljut ez a lemez Magyarországra is?
– A cél, hogy az egész világra jusson el. Azt tudom,
hogy nemsokára Tajvanba kerülnek ki eladásra a lemezek. A CD-ből
származó bevétel teljes mértékben a gyermekbénulás elleni
nemzetközi kampányra és az ellenszérumra lesz fordítva.
– Jótékonyságról van szó, tehát, gondolom, ingyen vállaltad ezt
a munkát. A mai pénzközpontú világban ez unikumnak számít.
Mennyire anyagiasodott el a művészeti élet?
– A lemezen és a bemutató koncerten közreműködő
hivatásos művészek, valamint a kórusok tiszteletdíj nélkül,
tiszta szívvel működtek közre. Én pedig a szerzői jogról
mondtam le a nemes ügy érdekében.
– Egy ilyen lemez és koncert gondolom esetedben arra is jó, hogy a
spanyolok elkezdjenek érdeklődni a magyar kultúra iránt.
– Bizonyára, de a kultúránál fontosabbnak tartom az
emberi magatartást és példamutatást. Ettől függetlenül
mindig büszkén vallom magyarnak magam, a lemezkísérő egyik
fotóján magyar kokárdát viselek.
– Nemrég spanyolországi tüntetésekről, belpolitikai botrányokról
beszéltünk. Tudjuk, hogy ez az ország nem tartozik a
leggazdagabb „nyugati” államok közé. De mégis, mintha ott
anyagilag jobban megbecsülnék a pedagógusokat, mint nálunk.
– Ez mostanra nem jellemző. Országszerte nagy az elégedetlenség,
amihez az is hozzájárult, hogy a pedagógusok és az állami
alkalmazottak fizetését 10-15 %-kal csökkentették, ami példa
nélkülinek mondható. A társadalmi középréteg szegényebb
lett, és kb. 5 millió a munkanélküli. Ebben a környezetben született
meg az „Our Hope” lemezem.
M. A.
|
