vissza a főoldalra

 2011.07.08. 

Gyurkovics Tibor: Nagyvizit

(az Újpest Színház és a Magyarországi Szerb Színház közös produkciója)

Gyurkovics Tibornak ezt a színművét 33 évvel ezelőtt, 1978-ban mutatták be, és bizony azóta semmit sem vesztett aktualitásából. Példa rá ez a legutóbb, most június 29-én fölújított változat, amelynek az Újpest Színház ad otthont. A Nagyvizit mondanivalója nem korfüggő, sohasem veszti el érvényességét, mert betegek és őket látogató hozzátartozók, valamint kórházi osztályok mindig is voltak és lesznek. Az emberek karaktere pedig a kőkorszak óta semmit sem változott, legföljebb a lakásuk lett komfortosabb. A Nagyvizit az úgynevezett állapotdrámák közé tartozik, jellemfejlődés nincs benne, egyik szereplő sem változik meg a mű végére, olyan marad, mint amikor a színmű elején megismertük. Érdekes, sőt izgalmas történetre, szerteágazó cselekményre ne számítsanak a nézőtéren ülők, ennek ellenére a közönség a függöny szétnyílásától a legördüléséig odafigyel a színpadi eseményekre, felszabadultan, jót mulat rajtuk. Az igazi, vérbő komédia nemcsak a sokszínű bonyodalom-szövéstől lehet élményt nyújtó, hanem attól is, hogy a darab szereplőinek jelleme csupán hangyányit tér el az átlagemberétől, vagy a társadalmilag elfogadottól. Gyurkovics Tibor vígjátéka is az előbb fölsorolt színművek sorába tartozik.

A négyágyas férfi kórterem a meg nem nevezett kórház negyedik emeletén található. Itt fekszik négy beteg. A kétszer operált, idegbeteg Cziegler, a mozgásképtelen, szekánt Badari, a nőbolond, duhaj Fazekas és a szerelmét féltő, dúvad F. Tóth. A pszichológia ismeri a hospitalizáció fogalmát, amikor a gyógyintézetbe került egyén számára a normális, hétköznapi foglalatosságok, tevékenységek egyszer csak elvesztik jelentőségüket, fokozatosan háttérbe szorulnak, és átveszik szerepüket a kórházi élet apró-cseprő gondjai-bajai. Az - itt fáj, ott fáj, itt szúr, ott szúr - lassan minden gondolatot kitölt. Beszűkült tér ez, és mégis kifejezi kicsiben a teljes emberi életet. Ugyanolyan fonák szituációk keletkeznek, és furcsa viszonyok alakulnak ki, mint a kinti világban. Itt is van kényelmes úriember, akik mások ugráltatásában leli örömét, kihasználja társa segítőkészségét. Akad olyan, aki betegebbnek hiszi magát, mint valójában, és folyton sajnáltatja magát. A szebbik nem hódolója pedig akárhol van, azonnal prédára les. Mindegy neki, csak szoknya legyen rajta. Akit meg a féltékenység zöld ördöge mardos, az mindig rémeket lát, lelki szemei előtt felesége viszonyt folytat a legjobb barátjával, vagy a postással. Kiderül még az is, hogy aki egészségesnek látszik, még betegebb attól, mint aki az ágyat nyomja.  A fáradt, éhbérért dolgozó személyzet pedig úgy egészíti ki keresetét, ahogyan tudja: csip-csup szívességekért pénzt kér, és csak akkor ad fájdalomcsillapítót vagy altatót, ha azt vastagon megfizetik. Ezek a mindannyiunk által megélt abszurd szituációk adják a vígjáték komikumát. A Nagyvizit egyszerre jellem- és helyzetkomédia is. Fergeteges bohózat, annak dacára, hogy a szereplők a mű elejétől a végéig vízszintes állapotban vannak, csupán a nőcsábász képes mozogni. Gyurkovics Tibor darabjában az összes párbeszéd ismerős, hétköznapi és hozzánk közel álló. A publikum tagjai azért mosolyognak mind a jellemeken és mind a helyzeteken, mert érzik, velünk is bármikor megeshet az ilyesmi. Ki ne tudná beleképzelni magát annak a halálos beteg szereplőnek a sorsába, akit tapintatosan csak hitegetnek, hogy nemsokára egészségesen hagyhatja el a kórházat, vagy akihez olyanok jönnek vizitbe, akiket a háta közepébe kíván, mert hangoskodnak, jól elvannak egymással, és nincsenek tekintettel senkire és semmire.

A Nagyvizit parádés szerepekkel ajándékozza meg a színészeket, és a művészek ki is használják a darabban rejlő összes lehetőséget. A rigolyás Badarit Harsányi Gábor alakítja. Mintha neki írta volna Gyurkovics Tibor a vígjátékot. Annyira utálatos és kukacoskodó, hogy nem lehet rá haragudni, a közönség a végére már meg is szereti. Nyári István a fancsali képű, elviselhetetlen fájdalmakat hordozó, kényszerképzetektől gyötört Czieglert játssza. A harmonikás, nagytermészetű Fazekast Rusz Milán a szerepe szerint megkívánt nőfalóként viszi színre. Lippai László formálja meg a féltékenységtől gyötört F. Tóthot. A csinos nővérkét a dekoratív Dóka Annamária jeleníti meg. A unott takarítónőt Lorán Lenke olyan tenyeres-talpas asszonynak mintázza meg, akivel minden kórházban bárki szembetalálhatja magát. Agárdi László mintaszerűen állítja a nézők elé a főorvost. A két lármás látogatót Dózsa László és Bata A. János kelti életre. F. Tóth kikapós feleségét Rosenkranz Helga viszi színre.

A Dózsa László rendezte Nagyvizit kitűnő produkció. Gyurkovics Tibor színjátékának mondanivalója időtálló, nem kopik meg, hanem mindig egyforma erővel hat. Bebizonyítja, hogy nem csak durva szavakkal, alpári kifejezésekkel, illetlen mutogatásokkal lehet megnevettetni a nagyérdeműt, hanem a közönség élvezi a szellemes, ötletes dialógusokat, és vevő a különös helyzetekből adódó, azokban megbújó humorra. A publikum élvezi az előadást, felszabadultan kacag, semmiféle kényszeredett, rossz érzése nem támad, hanem szívből örül a szép és kellemes estének. (Felső képen: Lippai László, Agárdi László, Harsányi Gábor és Dóka Annamária; alsó képen: Rusz Milán és Dóka Annamária.)