vissza a főoldalra

 2011.07.22. 

Valami történik a Földközi-tengernél

2010 decembere óta egy lényegében megmagyarázhatatlan folyamat tombol a Földközi-tenger területén. A jelenséget most szándékosan nem tisztán politikai oldalról vizsgálom, annak ellenére, hogy a politikai vetület egyértelmű.

2010 decemberében egy utcai árus, miután a hatóság emberei megalázták és megverték, holott csak a munkáját akarta végezni, felgyújtotta magát Tunéziában. Tareq al-Tayyib Muhammad Bouazizi (képen) halála egy a mai napig megmagyarázhatatlan forradalom és polgárháború-hullámot indított el a Földközi-tenger észak-afrikai partjai mentén.

Magát az Arab Tavasznak elnevezett eseménysort már annyiszor elemezték, és annyiszor hagytak hiányérzetet a tisztán politikai alapú elemzések maguk mögött, hogy valami másfelé kell fordulnunk. Bár ezeken a hasábokon is rámutattunk, hogy a közösségi oldalak, ezen belül a Facebook szerepét és annak titkosszolgálati hátterét még mindig nem dolgozták fel megfelelő mélységig az események kiváltó okai között, most fordítsuk tekintetünket a Földközi-tenger térképe felé.

Nyugatról keletre haladva: Marokkóban és Algériában komoly tüntetések törtek ki, Tunéziában forradalom zajlott le, Líbia véres polgárháborúba süllyedt, Egyiptomban lényegében teljes, mondhatni forradalmi hatalomváltás történt, Jordániában a tüntetések hatására menesztették a miniszterelnököt, Libanonban kormányváltáshoz vezetnek a demonstrációk. Itt álljunk meg egy pillanatra. Ugyanis eljutottunk az arab világ szélére és innentől az események már nem köthetőek az Arab Tavaszhoz. Törökországon átugorva eljutunk Görögországhoz. Görögországot mintha elérte volna az Arab Tavasz szele. Pedig elsősorban a Moody’s, a Standard and Poor és egyéb hitelminősítők, valamint az IMF elemzéseinek londoni és New York-i irodáiból áradó flódniillattal elegyített orrfa-csaró bűze gerjeszti a lassan polgárháborús helyzetet. Ez a kiváló adottságokkal rendelkező ország az államcsőd szélén táncol. A közvélemény erről annyit tud, hogy a görög állam sokat költ, elképesztően magasak a szociális kiadások, de a fránya görögök nem akarnak jó útra térni, inkább tartják a markukat az EU felé, remélve, hogy elsősorban a németek kifizetik a léha élet költségeit. Azaz a görögöknek össze kell húzni a nadrágszíjat, megszorításokat kell eszközölni. Ugye milyen ismerős? Természetesen az egész meséből egy szó sem igaz.

A görög szociális kiadások egyáltalán nem tekinthetőek magasnak. Ha GDP-arányosan nézzük, akkor a német állam lényegesen pazarlóbb, mint a görög. A probléma forrása egészen más. Nagyon hasonló a 2002 és 2008 közötti magyar helyzethez.

Egyrészt a görög állam négy nagy bankot is „megmentett” a válság alatt. Ez lényegében azt jelentette, hogy az állami pénzeket feneketlen számlákra utalták, ahonnét azok jelentős része off-shore számlákra vándorolt. A görög gazdasági elit, a politikaival karöltve, előszeretettel utalgatja a pénzét egyéb, vagy éppen ugyanazon off-shore számlákra, így kerülve el az adófizetést.

A görög államadósság mértéke amúgy meg sem közelíti az Egyesült Államok, vagy éppen Japán GDP-arányos adóssággát, ennek ellenére – természetesen egyéb körülményekre hivatkozva – a hitelminősítők a világ legrosszabb adósának minősítették az országot. Külön elgondolkodtató, hogy maga Soros György is megszólalt és sürgős intézkedéseket sürgetett. A leminősítés és az egész hacacáré lényegében azt jelenti, hogy a bajbajutott görög gazdaságot belerúgták a szakadékba. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy nem az ország bevételeinek 70 százalékát biztosító szolgáltatóiparral, vagy ezen belül a 14 százalékot kitevő turizmussal van a baj, hanem természetesen az elutalgatott, elkonszolidált milliárdokkal, és az ezekhez kapcsolódó be nem fizetett adómilliárdokkal.

De ez már senkit sem érdekel. Görögország válságba jutott, az ingatlanárak azonnal 30 százalékkal zuhantak, de további csökkenés várható. Ráadásul a görög államcsődveszélyre, illetve éppen az Arab Tavaszra hivatkozva a New York-i székhelyű BlackRock júniusban közzétett új, „Független Kockázatfelmérő Mutató” elnevezésű minősítő-jegyzékében Török-országot is államcsődgyanús államnak állította be, annak ellenére, hogy a török államadósság példaértékűen alacsony, a bankrendszer pedig stabil. De ha egyszer egy ilyen független elemző kimondja a verdiktet, akkor bizony várható a baj.

Ha tovább haladunk nyugatra, Olaszország következik, ahol évek óta államcsődközeli állapot van, és most Berlusconi nemi élete után az elkerülhetetlen csődveszély a slágertéma. Ha a görög államcsőd megvalósul, vagy legalábbis a csődhullámot elfújják az olasz csizmáig, mondjuk Soros tekintélyes orrlikaiból származtatott orkánnal, akkor bizony a gazdasági összeomlás és természetesen az ingatlanárak drasztikus zuhanása szinte elkerülhetetlen.

Spanyolország szintén felkerült a leminősített államok listájára és lényegében a görög csőddel a spanyolok is bukhatnak. Ma már Románia megbízhatóbb adós, mint Spanyolország, igaz, előbbi nem a Földközi-tenger partján fekszik.

Bár csak kívülről, érintőlegesen csatlakozik a Földközi-tengeri területhez, azzal mégis egységet alkot Portugália és természetesen ott is hatalmas a baj. Ott még a görögtől függetlenül is bekövetkezhet a csőd és az ingatlanár-zuhanás.

Körbeértünk a területen, és láthatjuk, hogy bizony a térség országaiban uralkodó tulajdonviszonyok vagy már végérvényesen megváltoztak, vagy éppen változóban vannak. A változás iránya pedig a következő: a helyi lakosok, a bennszülöttek pénze, gazdasága, ingó és ingatlanárai leértékelődnek. Ezzel párhuzamosan a külföldi befektető, már amelyiknek módja lesz rá, hirtelen felértékelődik.

Valami történik a Földközi-tenger térségében.