|
 2011.07.22.
Komlóssy József nyílt levele a szlovák
külügyi államtitkárhoz
Bolzanóban az
EBESZ Parlamenti Közgyűlésének 2011. májusi ülésén részt
vett Milan Ježovica szlovák külügyi államtitkár és Komlóssy
József, a svájci SENCE (Egyesület a Nemzeti Közösségek Támogatására
Európában) elnöke is.
Komlóssy nem kapott szót, ezért az államtitkár úr részére
nyílt levélben fogalmazta meg gondolatait.
Az alábbiakban a nyílt levelet magyar (nem hivatalos) fordításban
teljes egészében közöljük.
Nyílt levél a
Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumának,
Dr. Milan Ježovica
Államtitkár Úrnak
Tisztelt Ježovica
Úr!
Államtitkár úr,
elsősorban szeretnék gratulálni Önnek a hatásos prezentációhoz,
melyet Bolzanóban tartott 2011. május 20-án. Előadásában Ön
egyszerű magyarázattal szolgált arra, Szlovákia miért nem
ismerheti el a kollektív jogokat. Annak ellenére, hogy érvei
meggyőzőnek hatottak, mindnyájan tudjuk, hogy sok nemzetközileg
érvényes kötelezettség létezik, amelyeket államok
elfogadhatnak és aláírhatnak, s amelyek értelmében az érintett
csoportok vagy kisebbségek bizonyos jogaikat kollektív keretben
használhatják. Tény, hogy ezek a jogok egyéni jogok, annak
ellenére is, hogy a szóban forgó csoport kollektív érdekeit
érintik, így hát helytelen a „kollektív" dimenziójukra
hivatkozni mint arra az okra, mely lehetetlenné teszi az ilyen típusú
kötelezettségek elfogadását.
Ezzel
kapcsolatban, azt hiszem, érdemes visszaidézni, hogy 1993-ban,
amikor a Szlovák Köztársaság beadta jelentkezési kérelmét
az Európa Tanácsba, annak Jogi Bizottsága kiküldte képviselőit,
hogy tanulmányozzák a jogi és emberi jogi helyzetet Szlovákiában.
Ennek a Bizottságnak a jelentéstevője az a Walter Schwimmer úr
lett, akit később az ET főtitkárává választottak. Jelentése
saját tapasztalataira és több kiváló NGO (kormányon kívüli
szervezet) jelentésére támaszkodott.
Ennek a
folyamatnak következményeképpen fogadta el az ET Parlamenti Közgyűlése
a 175-ös számú Állásfoglalását, mely számos olyan követelményt
rögzített, amelynek Szlovákia meg kellett, hogy feleljen, ha az
ET teljes jogú tagjává akart válni. Szlovákia demokratikusan
megválasztott hivatalos képviselői 1993-ban önként elfogadták
ezeket a kötelezettségeket.
Így hát az Állásfoglalás
összes paragrafusa ma része a jogerős politikai kötelezettségvállalásnak,
amelyet 1993-ban tettek. A lejjebb idézett jogok nagy része csak
kollektív keretben gyakorolható.
Csak négy
paragrafusra szeretnék most utalni, mégpedig a 8., 9., 10. és
11. paragrafusra. Így szólnak, idézem:
Állásfoglalás
(175/1993) Szlovákiának az Európa Tanácshoz való csatlakozási
kérelméről:
8. Felkéri a
szlovák hatóságokat, hogy kisebbségvédelmi politikájukat az
Emberi Jogok Európai Egyezményének 1201/1993. számú Kiegészítő
Jegyzőkönyvében foglalt alapelvekre alapozzák.
9. Megjegyzi a
szlovák hatóságok kötelezettségvállalását, hogy törvényt
fogadnak el, mely elismeri minden kisebbséghez tartozó személy
jogát vezeték- és keresztnevének anyanyelven való használatához,
és azokban a régiókban, ahol a nemzeti kisebbség jelentős számban
él, az ehhez a kisebbséghez
tartozó személyek jogát saját nyelvükön kiírni a
helyneveket, táblákat, feliratokat és más hasonló információt,
összhangban az 1201/1993. számú Kiegészítő Jegyzőkönyvben
foglalt alapelvekkel.
10. Buzdítja a
Szlovák Köztársaság hatóságait, hogy folytassák azon törekvéseiket,
amelyeket elkezdtek, hogy kiiktassák a jogrendjükből mindazokat
a törvényeket és rendeleteket, amelyeket az előző kormányok
fogadtak el, s amelyek minden szerint tartalmaznak a területükön
élő népcsoportok vagy etnikai, nemzeti közösségek elleni
diszkriminatív elemeket, főleg a „kollektív bűnösség"
vonatkozásában.
11. Hasonlóképpen
megjegyzi – bármilyen adminisztratív beosztás is kerüljön
bevezetésre a Szlovák Köztársaságban – a szlovák hatóságok
azon nyilatkozatát, hogy tiszteletben fogják tartani a nemzeti
kisebbségek jogait.
(Idézet vége.)
1993 óta majd 20
év telt el.
Sajnálatos módon
a fenti paragrafusok eszméje és alaptartalma nem valósult meg.
Éppen ellenkezőleg! Szlovákia nemrég elfogadta második Államnyelvtörvényét,
amely egyértelműen diszkriminatív, s a Szlovák Parlament megerősítette
a kétségbe vont Beneš-dekrétumokat, amelyek továbbra is ráerőszakolják
az ország néhány kisebbségére a kollektív bűn elvét,
aminek nem volna szabad jelen lennie egy modern európai államban.
Tisztelt Ježovica
úr!
Ön mint Szlovákia
hivatalos képviselője, kijelentette, hogy Szlovákia nem ismeri
el a kollektív jogokat. Lehet, hogy egyik vagy másik jogi szakértő
egyetért Önnel, de akkor hadd kérdezzem meg a következőket:
akkor nem ismerik el a jogerős kötelezettségvállalásokat,
amelyek a (Európa Tanács) Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló
Keretegyezményből következnek? Vagy a Regionális vagy Kisebbségi
Nyelvek Európai Kartájából? Vagy a Regionális Önkormányzatok
Európai Kartájából?
Az első két
egyezmény nem foglalkozik semmilyen kollektív jogokkal, így hát
a kollektív jogokra utaló ellenvetés nem helytálló az e két
dokumentumban megfogalmazott jogok végrehajtásánál. Emellett
mindkét karta jogerős és Szlovákia aláírta meg ratifikálta
őket.
A második Szlovák
Államnyelvtörvény értelmében – saját értelmezésem
szerint – egy nemzeti közösség csoportjának nem engedélyezett
anyanyelvének használata egy helyi szociális, kulturális vagy
tudományos program keretében, hacsak nincs tolmácsolva az ország
többségi lakosságának nyelvére.
Csakhogy az ügy még
sokkal, sokkal távolabb mutat. Az Ön értelmezése szerint –
úgy tűnik – egy nemzeti közösség nem alapíthatna semmilyen
tudományos, kulturális vagy sportszervezetet sem. Vagy bármiképpen
is, a vallási szabadság gyakorlása, beleértve az
istentiszteleteket, csak akkor lehetséges, ha a közösség
ezeken kollektív módon vesz részt. Hasonlóképpen egy nemzeti
közösség anyanyelvén oktató iskola látogatása szintén
valamiféle kollektív jogként értelmezhető. Ez – sok nemzetközi
jogi szakértő véleménye szerint – teljesen hibás: az oktatáshoz
való jog, még akkor is, ha egy nemzeti kisebbség anyanyelvén
vagy bármilyen nyelven történik, általában egyéni jognak
tekintendő, s ennek beállítása kollektív jogként hamis és félrevezető.
A legjobb mód,
hogy befejezzem levelem, idézni az Európa Tanács szavait és nézeteit.
Idézem:
„Célunk olyan
Európa létrehozása, melynek nincsenek elosztó határai."
Idézet vége.
Olyan Európának
kell lennie, ahol nincsenek elsőrendű és másodrendű államok,
sem elsőrendű és másodrendű nemzetek. Olyan Európát kell létrehozni,
ahol a „kollektív bűn" fogalma többé nem létezik.
Olyan Európát, ahol a jog uralma ugyanazt jelenti minden országban.
Ebben a szellemben
szervezte meg az NGO-nk, a SENCE Szlovákiában 2004 tavaszán az
Európa Tanács Bizalomépítés programja keretében a „Szlovákok
és magyarok együtt a nagyobb Európában" c. előadássorozatát.
S utoljára, de
nem utolsósorban: most, politikai tevékenységem napnyugtáján
az egyik legnagyobb óhajom létre hozni a szlovák–magyar kibékülést.
Kibékülést, mely azt eredményezné, hogy ezután egymással és
egymásért dolgoznánk, s nem egymás ellen többé. Őszinte óhajom
létrehozni ezt abban a reményben, hogy ez lesz történelmileg
az egyik legkiegyensúlyozottabb, politikailag, kulturálisan és
gazdaságilag előnyös, stabil és értelmes kibékülés, hasonló
ahhoz a kapcsolathoz, amely Svédország és Finnország közt létezik
manapság.
Komlóssy József
SENCE alelnök
Svájc
Zürich/Dübendorf, 2011. május/június
(Forrás: felvidek.ma)
|
