|
 2011.07.22.
Rendszerváltó ülésszak
Befejeződött az
Országgyűlés talán legeredményesebb, mindenesetre
korszakalkotó ülésszaka, amelyben megszületett az új Magyar
Alkotmány. Ezt az alkotmányozást az egészen nagy távlatok,
sorsfordulatok mementói sorába lehet illeszteni. Reformkor, jobbágyfelszabadítás,
debreceni trónfosztás, Deák-i Kiegyezés juthat eszünkbe, s
ezzel együtt mindjárt az ezek eredményességét, elferdülését
is felvető kételyek is. Mert tudjuk, mi lett a kiegyezésből
emancipációval, de bevándorlási törvény nélkül, s a jobbágyfelszabadítást
hogyan nem követte a huszadik században sem földhöz juttatás.
Ez az alkotmány
is kemény harcban született és nem mondhatjuk minden ízében tökéletesnek
sem, de végre egy magyar alkotmány. És a kétharmados létrehozó
többség most kezdte meg sarkalatos törvényekkel feltölteni az
alkotmány keretét.
Az alkotmányozásban
az MSZP nem vett részt. Annál inkább részt vesz azonban az új
alkotmány nemzetközi támadásában. Cohn-Bendittel perverzitást
perverzitásba öltve acsarognak. Ezt az alkotmányt a nemzetközi
liberális, vagy másmilyen Cohn-Bendit-tábor ordenáré módon,
zsigerből támadja, csatlakozik hozzá a vesztes belső ellenség,
és ez a harc az ezer komoly sebből vérző Európa parlamentjében
zajlik, félreérthetetlen jeleként a szétesésnek. Világossá
váltak a dolgok: Magyarországnak, a magyarságnak ne legyen
magyar és a kereszténységre hivatkozó alkotmánya. Nemcsak önmagában,
hanem ezeknek a dühödt támadásoknak a viszonylatában is kell
tekintenünk erre a műre, amely a miénk, mert valamely mű értékét
ma már nem csak az mutatja, hogy milyen, hanem az is, hogy kiknek
nem tetszik.
A Húsvétkor
elfogadott Magyar Alkotmány fel lesz jegyezve a magyar
annalesekben, mert azért született, hogy legyenek magyar évkönyvek,
krónikák, folytatódjék a magyar történelem.
Mit mondhatunk?
Vivát! Éljen a haza!
Csurka István
|
