|
 2011.06.03.
Az élet küszöbén
(Noir Színház)
Ingmar
Bergman svéd rendező Nära livet, magyarul Az élet küszöbén
című fekete-fehér filmjét 1957-ben láthatták először a
moziba járók, és bizony, aki az elmúlt közel 60 év alatt
megnézte, abban igencsak mély érzelmeket kavart fel. Iványi Árpád
2002-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem látványtervező
szakán, idáig számos filmes meg színházi produkciónak volt a
belsőépítésze, látvány-és díszlettervezője, de színészként
és fotográfusként is dolgozik. Munkásságáért 2008-ban
Golden Globe-díjra jelölték, 2009-ben pedig Awards-díjjal tüntették
ki. Iványi Árpád legújabb munkája, Az élet küszöbén című
Ingmar Bergman-film színházi variációja, amit 2011. április
22-én mutattak be az RS9 Színházban. Nem csak rendezője, hanem
dramaturgja, sőt díszlet- és jelmeztervezője is. Iványinak
nem ez az első filmes színházi adaptációja, Stephen King
amerikai bestseller író Misery című regényéből készült
filmváltozatot - a világon először itthon - már színre
vitte. Ez magyarul a Tortúra címet kapta, és „Buda népszerű
színházában”, a Karinthyban igen nagy közönségsikert
aratva játsszák.
Az
élet küszöbén három nő és három férfi történetét beszéli
el. A helyszín egy meg nem nevezett város, nevenincs kórházának
szülészeti osztálya, tehát ezek az események a földgolyó bármely
táján – mind a mai napig és jövőben is – végbemehetnek.
Habár a szereplőknek svéd nevük van, ettől függetlenül sem
a női, sem a férfikaraktereket nem lehet egyetlen nációhoz kötni,
mert jellemük és életük alakulása annyira általános, minden
emberre érvényes, hogy sorsfordulataik bárhol bekövetkezhetnek.
Nem csak a hely és az összes karakter nem köthető időhöz és
országhoz, hanem a díszletek és a jelmezek sem. A három kórházi
ágy, a három „kincstári” hálóinget viselő női szereplő,
a három nővér és orvos mind olyan ruházatot visel, amilyent
minden kórházban hordanak a betegek meg az ott dolgozók. Az egy
szem úriember pedig a férfiak örökösen divatos öltözékében,
azaz jól szabott öltönyben és elegáns nyakkendőben feszít.
 A
három, nagyjából a húszas éveinek elején járó fiatal nő várandós,
Cecilia az ötödik-hatodik hetét éppen hogy betöltötte,
amikor elvetélt, és elhatározza, kiüresedett házasságából
kilép. A kilencedik hónapban járó Stina földöntúli boldogságban
úszik, felfokozott érzelmi állapotában repes az örömtől,
annyira várja gyermekét. Hjördis gyötrődik, mert sokadik
abortuszára készül, és nem biztos abban, hogy helyesen
cselekszik. Természetszerűen a három nőhöz három férfi is
tartozik. Anders, Cecilia sima modorú, konfliktuskerülő párja
angolnaként siklik ki a nagy, tisztázó kérdések elől, önmagának
sem meri bevallani együttélésük kudarcát, ezért semmitmondó
frázisokkal nyugtatgatja feleségét. Harry, Stina kenyérre
kenhető, „áldott jó ember” férje a baba érkezésétől
elbűvölten, nejét túlszárnyalva lelkesedik, egyfolytában
simogatja hitvese hasát, és gügyög mindkettejüknek. Hjördis
közönyös, durva barátja ellentmondást nem tűrően kijelenti:
tervei között nem szerepel az apaság, azt akarja, a lány feküdjön
a kés alá. A darab legfájóbb és legélesebb momentuma, amikor
Stina reményektől eltelten, szinte repül a szülőszobába,
hogy végre magához ölelhesse gyermekét, majd egyedül hozzák
vissza onnan, ugyanis hőn áhított kislánya halva született. A
másik két nő nem talál vigasztaló szavakat szerencsétlen
asszony számára, ez a tragédia azonban felnyitja szemüket, átértékelik
eddigi életüket. Cecilia ad még egy esélyt maguknak, Hjördis
pedig úgy határoz, nem megy a „mészárszékbe”, hanem
megtartja magzatát, és hazaköltözik a szüleihez.
A
rendezés különlegességét az adja, hogy nem folyamatos a játék,
hanem hosszabb-rövidebb, egymástól rövid időre sötétítéssel
elválasztott jelenetek sorozatából áll. Ezek a bevágások
filmszerűvé teszik a darabot, ami ugyanúgy 80 percig tart, mint
Bergman filmje. A színészek minden dicséretet megérdemelnek.
Boldizsár Tünde olyan mesterien alakítja a megfáradt, reményvesztett
Ceciliát, hogy vetélésének és elrontott életének fájdalmát
a közönség tagjai mélyen átérzik. Jankovics Anna színészmesterségbeli
tudásának ezer árnyalatával személyesíti meg a mennyországban
járó, majd onnan a pokolba hulló Stinát. Kiss Ramóna elismerésre
méltón viszi fel a színre a zaklatott és teljesen tanácstalan,
de végül legjobb döntést meghozó Hjördist. Réti Barnabás
kifogástalanul jeleníti meg a mindig menekülő, a gondok-bajok
elől elbújó Anderst. Fehér Ildikó a szó szoros értelmében
vett kedves nővére olyan, mint akit minden beteg csak kívánhat
magának: megértő, türelmes és segítőkész.
Az
élet küszöbén nem hatásvadász darab, semmiféle didaktikus
szándék nincs benne, nem édeskés, nem ítélkezik, nem prédikál,
nem sarkallja a nézőket határozott állásfoglalásra, hanem
mint valami bölcs példabeszéd, hagyja, hogy ki-ki levonja a
tanulságot belőle, és elmerengjen azon, mit tenne hasonló
helyzetben. (Alsó képen: Boldizsár Tünde, Jankovics Anna és
Fehér Ildikó.)
Dr. Petővári Ágnes
|
