|
 2011.06.03.
A Vár példája
Időközi önkormányzati
képviselő választást tartottak Budapest I. kerületében,
Krisztinavárosban. A választást hatvanszázalékos fölénnyel
a Fidesz– KDNP színeiben induló jelölt nyerte meg. Ez a tény.
Felsorolhatnók a liberális baloldal és a hozzájuk szegődött
áljobboldaliak és egyebek mentségeit, amelyek a Várnegyed
hagyományos jobboldaliságáról és úri összetételéről szólnak,
de nem tesszük. Mondják csak, mindegy. Ebben a kis merítésben,
jóformán tét nélkül, hiszen a városrész irányítása szilárdan
ennek az oldalnak a kezében maradt volna más eredmény esetén
is, ez az eredmény született meg, s ez vitathatatlan.
Itt a választók
bizonyára felfogták, hogy ebben a szorító gazdasági
helyzetben, ebben a kirabolt országban, ezek között a megújuló
nemzetközi támadások között csak a feltétel nélküli kiállás,
a kis részeredmény ösztönző erejének a fenntartása, a kiállás
lehet az, ami erőt ad kormányzatnak és a nemzetnek.
Mert persze a
helyzet most a Várban is nehéz. Semmire nincs pénz, mert minden
pénzt elloptak. Sok mindenre várni kell, ami már most kellene.
Ezek az állampolgárok mégis fontosnak találták, hogy kifejezzék
a jelölt nyilvánvaló érdemessége mellett a kiállásukat a bántott,
támadott kormány és önkormányzata mellett. A világ tudomására
akarták adni, hogy ez az ő független akaratuk, elidegeníthetetlen
joguk.
A példát mindenütt
követni kell.
Június ötödikén
Püspökladány népe is az urnákhoz járul. Itt egy tragikus
baleset ütötte ki Arnóth Sándort, a kerület országgyűlési
képviselőjét és a város polgármesterét az élők sorából.
Az eset ismert, a jelenség, amely a képviselő halálát okozta,
még lényegében feltáratlan. Önkéntes halálba is megy, aki
így okoz halált, mint egy önkéntes merénylő, aki
felrobbantja magát. De ez most nem is ide tartozik.
Püspökladányban
egészen mások a viszonyok, mint a Várban, de a helytállásra
itt is megvan a lehetőség. Nyilvánvalóan sok álnemzeti, áljobboldali
jobbikos támadást kell visszaverni. A magyar vidék általános
kiszolgáltatottsága és lesújtottsága is egészen másként érvényesül
és hat a lelkekben, de a helytállás itt még inkább kötelező.
Itt sem a szocializmus és a kapitalizmus, a baloldal és a
jobboldal között kell dönteni, hanem a felelős magyar
politika, a vidéki magyarság és a föld magyarságának az érdekei
és a nemzetköziség, az idegen betelepedés és hódítás és a
fáradságos, de hiteles magyar érdekvédelem között kell dönteni.
A harc a demagógok ellen azonban itt nehezebb. Egy impozáns arányú
kiállás, győzelem itt most országos jelentőségű. Azt üzeni
mindenféle hazai balliberálisnak, nemzetárulónak, minden föld-népe
ellenségének, bolsinak, csahosnak: fogd be azt a lepcses szádat!
Mi, magyarok, ezt akarjuk. Tisztán, szabadon.
Csurka István
|
