vissza a főoldalra

 2011.06.17. 

Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája

(Nemzeti Filharmonikusok – Művészetek Palotája)

Ebben az esztendőben ünnepeljük az akkor a Magyar Királysághoz, ma Ausztriához tartozó Doborjánban 1811-ben világra jött, és Bayreuthban, 1896-ban elhunyt Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját. A zongoravirtuóz, a zeneszerző, a tanár, a keresztény gondolkodó és a magyar ember iránt érzett elismerés és nagyrabecsülés jeleként Liszt Ferenc Emlékév lett az idei. Nem csupán hazánkban, hanem Európa-szerte hangversenyeken csendülnek föl Liszt művei. Itthon kiállításoktól kezdve kulturális vetélkedőkőn át kisebb-nagyobb koncertekig bezáróan megszámlálhatatlanul sok rendezvény kapott helyet és kap is még, vannak azonban kiemeltek, közéjük tartozik a Művészetek Palotájában május 24-én játszott Szent Erzsébet legendája. Ezt az előadást három nappal később, 27-én a Vatikánban, a zsúfolásig megtelt VI. Pál teremben is bemutatták, amin ott volt Schmitt Pál köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök is. Ezt az alkalmat tisztelte meg jelenlétével XVI. Benedek pápa is.

Árpád-házi Szent Erzsébet az egyetemes katolikus anyaszentegyház egyik legismertebb, legvonzóbb szentje, akinek segítségét, közbenjárását ma is hívők ezrei kérik, és könyörögnek hozzá. Sárospatakon, 1207-ben látta meg a napvilágot II. András királyunk és a Katona József Bánk bánjából ismert Gertrudisz királyné gyermekeként. Mindössze negyedik évét töltötte be, amikor Wartburg várába vitték, mert eljegyezték Hermann thüringiai őrgróf akkor kilenc esztendős fiával, Lajossal. Ez nem csupán dinasztikus, hanem igazi érzelmeken alapuló, szerelmi házasság lett, amit Isten három gyermekkel áldott meg. Személyéhez fűződik az a csoda, amikor kenyeret vitt az éhezőknek, és férje megkérdezte tőle, hová igyekszik, nem merte bevallani, és azzal mentette magát, csak rózsákat szedett. Az Úr megoltalmazta őt, így amikor megmutatta kötényét, abban kenyerek helyett rózsák illatoztak.

A keresztes hadjáratba vonuló férje 1277- ben meghalt. Erzsébetet „tékozlása” miatt rokonai elűzték, 1231-ben bekövetkezett haláláig a betegeket ápolta, az elesetteket támogatta, és a szegényeket védelmezte.

Szentté 1235-ben avatták. Liszt Ferenc 1855-ben, Wartburg várában látta Moritz von Schwind hat részből álló freskósorozatát, amiken a festő Erzsébet életének főbb eseményeit örökítette meg, s ez az élmény ihlette őt a Szent Erzsébet legendája komponálására. A zeneszerző szívéhez nagyon közel állt a szent, erről így vallott 1862-ben, édesanyjához címzett levelében: „Szent Erzsébethez különös, gyengéd kapcsolat fűz. Magyarországon születtem, akárcsak ő, a sorsomat és pályafutásomat döntően meghatározó tizenkét évet Türingiában töltöttem, egészen közel Wartburg várához, ahol élt, és Marburghoz, ahol meghalt.”

Az oratóriumot 1857 és 1862 között vetette papírra, a cselekmény vázlatát Liszt kedvese, a szent egyenes ági leszármazottja, Sayn-Wittgenstein hercegné készítette el, aminek alapján Otto Roquette, német költő írta a szövegkönyvet, magyarra Ábrányi Kornél fordította le. Liszt Ferenc első oratóriumának ősbemutatója a pesti Vigadóban, 1865. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján volt, és a szerző maga vezényelte a zenekart, de egy nappal előtte tartották a nyilvános főpróbáját, egy héttel később újra eljátszották.

Erről a három alkalomról a következő sorokat írta naplójába: „az 500 előadóhoz, mondhatni, csatlakozott 2000 hallgató, ezek figyelmükkel, nem lankadó rokonszenvükkel valósággal részt vettek a műben.” Liszt Ferenc oratóriuma is hat részből áll: 1. Erzsébet Wartburgba érkezése, 2. a „rózsacsoda”, 3. a keresztes lovagok indulása, 4. Zsófia őrgrófné, 5. Erzsébet halála, 6. Erzsébet temetése.

A Szent Erzsébet legendája Liszt egyik leggyakrabban műsorra tűzött műve, és a premier óta eltelt 150 év alatt mindig hihetetlen és lenyűgöző hatást vált ki a hallgatóságból. Nem volt ez máshogy most, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben sem. Kocsis Zoltán a szerző és a mű iránt érzett tisztelettel és alázattal dirigálta a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. Az Antal Mátyás karigazgató által irányított Nemzeti Énekkar és a Thész Gabriella vezette Magyar Rádió Gyermekkórusa is tökéletesen működött együtt velük. Az előadás isteni dimenzióba vivő pillanatait a lovagok búcsújának a jelenete adta, amikor a zene úgy szárnyalt az ég felé, mint az ima, amit az Úr is kedvtelve hallgat. A szólisták is mindannyian tudásuk legjavát nyújtották, Bátori Éva (felső képen) Erzsébetet, Kálmándi Mihály (alsó képen) Lajos őrgrófot, Cser Krisztián Hemann őrgrófot, Kelemen Zoltán III. Frigyes császárt, Ulbrich Andrea Zsófiát és Ulbrich András udvarmestert énekelte. Ez az előadás valóban – ahogyan ezt a különböző beharangozó cikkekben és a szórólapon is írták – kiemelkedő eseménye volt a Liszt Ferenc Emlékévnek.