vissza a főoldalra

 2011.05.06. 

Csernobil

Éppen negyedszázada annak, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű négyes számú reaktora. A történelem eddigi legnagyobb atombalesetét emberi mulasztás, egy előkészítetlen és felelőtlenül levezényelt kísérlet idézte elő.

1986. április 25-én délután azt szerették volna kipróbálni, hogy egy esetleges áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e ellátni a reaktorblokk hűtését. Április 26-án kora hajnalban az erőmű több, operátori minőségben dolgozó munkatársa szerette volna leállítani a kísérletet, feletteseik annak folytatására adtak utasítást. Ezután a hűtővíz kémiai reakcióba lépett az uránrudakat burkoló cirkónium-ötvözettel, ami hidrogént termelt. A gyúlékony hidrogén – keveredve a szén-monoxiddal és a külső levegő oxigénjével – felrobbant.

A Csernobil szomszédságában fekvő, negyvenháromezer lakosú Pripjaty városa – valamint a reaktor harminc kilométeres körzetében fekvő más települések – evakuálását csak másfél nappal később kezdték meg, holott a városban a radioaktív sugárzás mértéke a robbanás napjának estén a normál érték hatszázezerszeresére nőtt. A közelgő május 1-je miatt – a szovjet hatóságok semminemű kommünikét, tájékoztatást nem adtak ki. A katasztrófa színhelyétől 1600 kilométerre, északnyugatra fekvő, svédországi Fosmark városának atomerőműje észlelte és jelentette elsőként a világnak, hogy a Szovjetunió felől radioaktivitás érkezik Svédország fölé. A térség felett elrepülő kémműholdak felfedezték a reaktoron tátongó rést, valamint az abból kiáramló hőt is. Ezután már nem lehetett tovább titkolózni, így a TASZSZ szovjet hírügynökség is kiadott egy jelentést, de az még mindig szűkszavú volt.

A mentésben részt vevők közül sokan halálos sugárterhelést kaptak, akik pedig túl is élték, egész hátralévő életükben hordozták – vagy hordozzák még most is – annak jelét, hogy ott jártak.

Negyedszázad elteltével még mindig közel százszoros a sugárzás a szarkofág térségében, mint ami megengedett volna. Ennek nagy részét természetesen egy jó állapotú, hermetikusan záró betonborítás képes visszatartani.

Hiába van már huszonöt éve annak, hogy Csernobilban felrobbant az atomerőmű, a katasztrófa hatása máig érezhető. Ma mintegy nyolcmillió ember él a katasztrófa által leginkább érintett területen, amelyből a Szovjetunió felbomlása óta Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország egyaránt részesül. A Fehéroroszországban található Gomel és Minszk, valamint az ukrajnai Kijev a legnagyobb városok a térségben, de természetesen sokezer kisebb település is érintettje az atombaleset utóhatásainak. Sok helyütt intenzív mezőgazdasági tevékenység is folyik, holott – az eredetileg egyébként kitűnő minőségű – a föld továbbra is sugárszennyezett.

Fehéroroszországban háromszázezerre becsülik Csernobil gyermek-kárvallottjainak számát. . Sokan közülük rövid időn belül meghaltak, sokan pedig pajzsmirigyrákban vagy egyéb, súlyos megbetegedésben szenvednek. Ugásszerűen megnőtt a különböző degenerációkkal, szervi bajjal született gyermekek száma Oroszország Csernobilhoz közel eső területein és csökkenő mértékben más országokban is.

Sajnos mi, magyarok sem maradtunk ki a „szórásból”!

Az első, közvetlen magyar áldozatok azok a kamionsofőrök voltak, akiket hivatalos fuvarjuk éppen a kritikus napokban szólított Kijev környékére. A legtöbben közülük már meghaltak, és szinte mindegyikük valamilyen daganatos megbetegedés áldozata lett. Vélhetően sosem derül azonban ki Csernobil magyar emberekre gyakorolt pontos hatása. A katasztrófa után senki nem figyelmeztette kellőképpen a magyarokat a veszélyre. Arra, hogy nem szabadna az akkor már meglévő friss zöldségekből, tejtermékekből fogyasztani, nem szabadna hosszabb ideig a szabad levegőn tartózkodni, és – más országokkal ellentétben – nálunk jódtablettákat sem osztogattak. A jód elraktározódik a pajzsmirigyben, ám ott csak korlátozott mennyiség számára van hely. Ha radioaktív jód (I-131) kerül be az emberi pajzsmirigybe, akkor az raktározódik el, amely rendkívüli mértékben növeli a rákos megbetegedés kialakulási esélyét. Amennyiben azonban normál jóddal „töltjük fel” a pajzsmirigy raktár-készletét, akkor a radioaktív jód – amelynek felezési ideje a többi sugárzó anyaghoz képest szerencsére igen rövid, mindössze nyolc nap – nem talál magának „gazdapajzsmirigyet”, a környezetből pedig a rövid felezési idő miatt hamar el is tűnik. A súlyos mulasztások következményei Magyarországon máig észlelhetők. Arra már kevéssel Csernobil után felfigyeltek a szakorvosok, hogy – a belorussziaihoz hasonlóan – több a spontán vetélés, a koraszülés és sajnos növekedett a különböző fejlődési rendellenességgel született gyermekek száma is. Számszakilag kimutathatóan megnőtt a gyermekek leukémiás megbetegedéseinek száma is. Ugyancsak megnőtt, és valószínűleg tovább nő a pajzsmirigy-megbetegedések, valamint a különféle rákos megbetegedések előfordulása is. A robbanás idején gyermekkorúak körében nagyobb fogékonyság mutatkozik a különböző rákos megbetegedésekre. Csernobil legsúlyosabb igazságát alighanem az egyik korábbi szovjet állami tisztviselő mondta ki, aki a Szovjetunió felbomlása után kezébe kerülő titkos dokumentumokba is betekintést tudott nyerni. „Nem a reaktorból kiszabaduló kerülő cézium, urán és plutónium volt a legveszélyesebb, hanem a hazugság. A hazugság, amely a radioaktív felhőhöz hasonlóan bejárta az országot és a világot”.