vissza a főoldalra

 

 

 2011.05.06. 

Makovecz-interjú

Megalakulása óta támadják a Magyar Művészeti Akadémiát

1992-ben Makovecz Imre létrehozta a Magyar Művészeti Akadémiát. Az Akadémia megalapításakor tagja lett többek között Buda Ferenc költő, Jankovics Marcell filmrendező, Meloccó Miklós szobrász, Nemeskürty István irodalom- és filmtörténész, Novák Ferenc koreográfus, Lázár Ervin író, Sára Sándor rendező, Sinkovits Imre színész, Tolnay Klári színész. A szervezet máig egyesületként működött, mert az eddigi kormányoknak kedvesebb volt a Széchenyi irodalmi és Művészeti Akadémia, amely a balliberálisok gyűlhelyeként ismert. A nemzeti elkötelezettségűek Makovecz köré szerveződtek. Antallék alatt és azóta állami támogatásban csak a liberálisok részesültek, míg a nemzetiek tagdíjakból tudták magukat fenntartani. Amennyiben az MMA köztestületté válik, megszűnik a liberálisok privilégiuma, s előreléphetnek azok, akik eddig csak szemlélői lehettek az irodalmi és művészvilág hivatalos eseményeinek. Makovecz Imre megalakulása óta elnöke a testületnek, a napi feladatokat Fekete György belsőépítész látja el, mellette 9 elnökségi tag és 3 felügyelőbizottsági tag vezeti az akadémiát, a tisztségviselők minden ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. Finta József és Demján Sándor is a támogatók között található.

 – Egymás után két elmondhatatlanul aljas cikk jelent meg az indexen. Súlyos ténybeli tévedésekkel. Makovecz Imre Kossuth-díjas építészt támadva. Nekem őszintén szólva már elegem van ezeknek a minősített hazaárulóknak a ténykedéséből. Ön nem unja még?

 – Én ezeken keresztülnézek. Az MMA elnöksége a rosszhiszemű híresztelésüket visszautasította. Hogy mivégre ez a nagy őrjöngés, elmesélem. A lényeg az, hogy létrehoztuk a Magyar Művészeti Akadémiát a rendszerváltás idején, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan új szervezet lesz, melyet a magyar kormány használni fog, hiszen színe-virága itt van a művészeknek. Ebből nem lett természetesen semmi. Eltelt húsz év, tehát több idő, mint ami Horthy Miklós rendelkezésére állt arra, hogy a szétcibált, tönkretett maradék Magyarországot talpra állítsa, és most végre Orbán Viktornak köszönhetően –, aki állja a sarat a zsarolásokkal és a sötét játszmákkal szemben, energikusan viszi az országot egy normális, épeszű irányba – a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté válhat végre, nem kell egyesületi jogcímen működnie. Átalakíthatja magát, hogy alkalmas legyen arra, hogy a kulturális életet következetes testületként képes legyen befolyásolni. Ehhez vagy a Budai Vigadót, vagy pedig a Pesti Vigadó mögötti Kristálypalotát fogja megkapni a Magyar Művészeti Akadémia.

 – Nem újkeletű ez a dolog, hiszen sem a Gyurcsány- sem a Bajnai- sem a Horn- sem az Antall-kormány idején, ha jól tudom, egy huncut buznyákot sem kaptak.

 – Nem hát, de mikor annak idején megalakítottuk az MMA-t, a liberálisok azonnal elkezdtek szervezkedni ellene, olyannyira, hogy a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke behívatott engem, mint létrehozót és azt az ajánlatot tette; ha lemondok az Akadémia megalakításáról, akkor azonnal fölvesznek az MTA rendes tagjává.

 – És?  

– Mit és? Fölálltam és eljöttem minden kommentár és válasz nélkül, amit, gondolom, Kosáry Domokos úr megértett.

 – De hát mi akkor a baj az MMA-val?  

– Megmondom én. Most a nemzeti kormány a köztestületi munka menetének biztosítására 100 millió forintot szavazott meg. Őket az is irritálja az én esetemben, hogy nem a politikai Magyarországgal foglalkozom, hanem az úgynevezett második Magyarországgal, ahol rengeteg nagyszerű dolog történik, amit a sajtó nem közvetít, se az elektromos, se a papíros, és ezért az emberek szeme elől eltűnik ez a bizonyos második Magyarország. Ezek nem tudják, hogy néz ki egy öregek táncháza Budapesten. Hogy mi történik ott? Hogy Sebő Feri és Halmos Béla, két megvénült aranyos marha és egy Csibi nevű fantasztikus pasas táncolni tanítja az öregeket.

 – Nem a politika törésvonala mentén zajlik a második Magyarország dramaturgiája?

 – Nem hát. Én prezentálhatok itt most egy korábbi szocialista országgyűlési képviselőt, aki Makó polgármestere, 58%-ban megnyerte a választásokat, és a testület is az ő oldalán állt, vele egymás után építjük a házakat, mert ez a mártélyi tanyasi parasztgyerek szolgálja a hazáját. Nem az a lényeg, hogy ki, milyen párt tagja, hanem itthon van vagy nincs itthon. Heller Ágnesék, Bolgárék nincsenek itthon. Fizetett ellenségei egy létező nemzeti összefogásnak.

 – Arcpirító dolog, hogy járnak ki az országból Stockholmba, Berlinbe, Vagaduguba, Burkina Faso fővárosába és ott lejáratják Magyarországot, hazudnak, rágalmaznak.

 – Konrád György Berlinben a legmagasabb szinten tud élni, miközben a megzsarolt Németországból lenácizza Magyarországot.

 – Tanár úr, hogyan alakul az Akadémia ügye? Kik bábáskodnak most az átalakításon?

 – Elsősorban Fekete György, aki a jelenlegi ügyvezető elnök, én örökös elnökké vagyok kinevezve.

 – Nagyhét csütörtökén a Népszabadság már Fekete Györggyel is foglalkozott, ezt mellékesen jegyzem meg. Fontos, hogy jó légkör alakuljon ki a művészeti akadémia körül, mert igen nagy feladatok várnak rá.

 – El kell mondjam, hogy sem tartalmilag, sem stratégiailag már nem érdekel az idegenszívűek viselkedése a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatosan. Ha az akadémia enyhén fasisztikus, enyhén náci és így tovább, engem ez az ítélet nem érdekel, mert azok az emberek sem érdekelnek, akik a szívüket és a zsebüket is eladták egy olyan világnak, amely ezt az országot fel akarja számolni. Ezt az országot nem lehet fölszámolni, nem tanulták meg? Számtalanszor kipróbálták. Még Szent Imrét is elintézték.

 – A Vidékfejlesztési Minisztérium egy 10 éves vidékfejlesztési programot fogadott el, amiben nemcsak a mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, hanem a vidék épített környezetével is.

 – Erről nekem sok információm van. Amikor Dobrev Klára, Apró Piroska és Gyurcsány jóvoltából a vörösiszap elöntötte Kolontárt és Devecsert, akkor mi elmentünk a belügyminiszterhez és fölajánlottuk a munkánkat ingyen. Jelentem, több száz ház épül Kolontáron és Devecserben, a Miskolc melletti Felsőzsolcán pedig már 130 házban laknak is.

 – És ebben benne van Makovecz Imre munkája.

 – Nemhogy benne van, én mentem el a belügyminiszterhez! Ettől kezdve ez nem pénzkereseti játszma, nem pályázatokat kell kiírni meg ökörködni össze-vissza, hanem fölvállalni, és elegendő jogot kérni ahhoz, hogy a dolgokat befolyásoljuk. Mi nemcsak tervezőként voltunk jelen, hanem szervezőként, és jelentem, hogy Kolontáron 134 ezer forintért csinálnak meg egy négyzetméter lakást, holott ennek az ára 250 ezer fölött van. Maguk a kivitelezők is, mondom, hogy én a második Magyarországról beszélek, a kivitelezők is fölvállalják azt a veszteséget, amit ilyenkor illik fölvállalni. Kivéve a bankokat. Akik megjelennek, és azt mondják, hogy a kolontári házak jelentős hányadában jelzáloghitel volt, és ők az új házra, amit a magyar nemzet ingyen ad oda ezeknek a nyomorult embereknek, arra ő ráterheli. Azt mondtam nekik: emberek, gondolkodtok ti? Egy kanál, egy lábas, egy bugyi nem maradt a vörös salak után. Ezek az emberek most kapnak egy házat. Mivel rendezik be? Hogy szedik össze azt, amire szükségük van? Összeszedik, de nem lesz egyszerű. És a bank 120 ezer forintos havi terhet akar a nyakukba sózni, hogy megszerezze azt a házat, amit a magyar nemzet épített ezeknek az embereknek? A lakossági fórumokon sírva mondják el az emberek nekem, hogy mit akarnak a bankok.

 – Szívet melengető ez a szolidaritás, magyar és magyar között.

 – Természetesen. Addig élek, ameddig ezért dolgozhatok, meg azért, hogy funkcionálhassanak olyan társadalmi szervezeteket, melyek működőképesek. A Művészeti Akadémia több mint 160 taggal a mai napig működik, hála Kovács Flórián titkárnak, és azoknak az embereknek, akik ezt képesek működtetni.

 – Isten áldja, minden jót, köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt.

 

Győri Béla