vissza a főoldalra

 2011.05.11. 

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 19. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Történelemhamisítás

A palesztinai fejlemények magyar következményei (2.oldal)

Ha a magyar társadalom valahogy túlevickél az előző korszak rablásai és kiárusításai, a felégetett föld taktikáját alkalmazó roppant pénztelenségén, a semmire nincs pénz állapotán, amelyet csak nagy türelemmel lehet elviselni, akkor csak felfele vezethet az útja és az emelkedésben megnehezül minden betelepítés. Tehát ezt a túlélést kell megakadályozni. Most. Minden eszközzel. A támadásnak számos jele érzékelhető, látható. A cigányhergelés folyamatos. Gyöngyöspata. A holokausztipari tevékenység, a magyarság ma élő nemzedékeinek felelőssé tétele a hatvanhat-hatvannyolc évvel ezelőtti eseményekért, a német és a szovjet megszállások ellenére a magyar állam és a magyar nemzet folyamatos felelősségének a hangsúlyozása a liberális sajtóban. Dagályosan folyik. S elsősorban a külföld megdolgozásáért folyik. Egyre hevesebb és fenyegetőbb tüntetéseket buliznak össze és tesztelik az állam, a kormány tűrőképességét. Ezeknek a tüntetéseknek az összetétele már zavargásszervezésbe csap át. A gazdaság megindítása nemcsak a pénztelenség akadályába ütközik, hanem a csendes szabotázsba is. A hatalmas külföldi cégeket egyáltalán nem rendítette meg a különadó, személyzeti politikájuk sértetlen maradt és ezer módon tudnak akadályozni és nehezíteni. Magukban a kormányhivatalokban sincs minden rendben. Sok évtizedes beágyazódással rendelkeznek.

 Megváltó mutatványok

Hubay Miklós emlékének (3.oldal) (Borbély László írása)

Jelen voltam azon a kulturális esten, amelyet elég sok színházigazgató is megtisztelt jelenlétével, és az előadások után egyszer csak szót kért Hubay Miklós. Látni kellett volna, hogyan igyekeztek minél kisebbre összehúzni magukat színházi életünk meghatározó emberei, mialatt beszélt, pedig csak azért emelkedett szólásra, hogy felajánlja színházi relikviáit bármelyik társulat számára, amelyik elfogadja. Hubay Miklósnak utolsó nagy formátumú írói vállalkozása a nyelv és a kisebbségi kultúrák haláláról, a nyelvi genocídiumról készült drámája, az Elnémulás, amelyet Nagyváradon és az olasz Friuliban mutattak be (2003). A dráma főhőse egy fiatal nő, egy kihalt nyelv – egy nép – utolsó túlélője, akit a börtönben felkeres egy fiatal pap, hogy mielőtt kivégzik, még tanulmányozhassa a nyelvét. Amikor megtudja, hogy a nő terhes (a renegát, népét és nyelvét megtagadó börtönőr erőszakolta meg), a nemzetközi közvéleményhez fordul, hogy római jog alapján semmisítsék meg a várandós anya halálos ítéletét. Akciójával azonban csak azt éri el, hogy a nő terhességét megszakítják, így elhárul az akadály a nő kivégzése elől.

 66 éve történt- Azért haltak meg, mert magyarok voltak

Népirtás a Délvidéken. Vae Victis… (4.oldal)

Láttam, amint Csapó Szabó Györgyöt a szerb templom előtt, a piacnál kikötözték a körösztre, majd késsel nyúzták,mint a nyulat, közben pedig sózták a sebeit. Egyesek a nézők közül pedig kiabálták: “Deri ga! Soli ga!” (Nyúzzad! Sózzad!).” Akiket nem öltek meg, azokat deportálták. Vagyonukat elkobozták és a túlélőket koncentrációs táborokba zárták. A halál itt is aratott:„Húszan voltunk egy szobában, mégpedig anyám, én, Karcsi öcsém, Terus és Évi húgaim; Rohacsek Mihályné, Ilka ángyi a 10 éves Józsi és 5 éves Misi fiával; a 70 éven felüli Döme nagyapa feleségével Bertók Erzsébettel, lányuk Vica a 4 éves Pisti fiával, fiaik Ferenc és Márton családostól, azaz Maris a 3 éves Mariskával, valamint Kati a két fiával, Ferivel és Marcival, no meg itt volt még az én özvegyen maradt Rohacsek nagyanyám is. A ház többi helyiségében mások, korábbi szomszédok, csurogi magyar asszonyok és gyerekek voltak beszállásolva, a miénkhez hasonló körülmények között. (…)A gyerekek éheztek, nem tudták megérteni, hogy nincs ennivaló. A szobánkban volt egy kisfiú, aki sírva hajtogatta, hogy éhes és csirkepaprikást akar enni. Mondtuk neki, hogy nincs, mire azt felelte, nem baj, ha nincs, ő akkor is megeszi. Hiába könyörögtünk könnyítésért, egy parancsnoknő erre azt felelte, csak akkor lesz több étel, ha minden nap legalább 100 halottat talál. Az egyik fiatalasszony két hónapos kisbabája éhen halt. (…) Saját szememmel láttam, hogy a felnyitott német kriptákba tömték, taposták be a majdnem meztelenre levetkőztetett hullákat. Egy-egy kripta nyitva volt mindaddig, amíg meg nem telt. A halottgyűjtő kocsi reggel indult útjára, házról-házra járva rakták egymás tetejére a tetemeket. Rettenetes látvány volt, ahogyan a szeretteiket csak a börtönlakásuk kapujáig kísérhették ki a táborlakók, csöndben, minden szertartás nélkül. (…)

 A Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja

XXII. Komáromi Imanap– Révkomárom (5.oldal)

Dr. Karaffa János, plébános, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke: Amennyiben a szlovák püspök engedélyével kezdte meg az illető Magyarországon a teológiai tanulmányait, és szlovák egyházmegyébe jelentkezett, akkor van erre mód, hogy visszamehessen szülőföldjére szolgálni.. Ellenkező esetben már csak a püspökök közti megegyezés után nyílik erre lehetőség. Az elmúlt időszakban kevés példa volt arra, hogy valaki visszajött volna Felvidékre szolgálni, sőt Sokol érsek idejében – két kivételtől eltekintve – még azt is akadályozták, hogy valaki Magyarországra jöjjön tanulni. Sokol érsek különösen nacionalista egyházpolitikát folytatott, összefonódva a Matica Slovenskával és a szlovák nemzeti párttal. Célja, az egyház révén az asszimiláció megerősítése volt. Jelenleg némileg pozitív változást tapasztalunk, mivel erős egyházi nyomás nem nehezedik a magyar katolikusokra. Ez azonban még kevés. Nem elég annak örülnünk, hogy nem üldöznek minket, a magyar kisebbségnek pozitív diszkriminációra van szüksége. A világegyház is ezt a vonalat követi, s éppen ezért a szlovákiai egyháznak is ezen gondolat alapján kéne cselekednie. Egyelőre ennek még csak apróbb jeleit láthatjuk.

 Lábbal tiport jogállamiság (9.oldal)

Május 3-ai hír: „a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) olyan esetekről tud, hogy az ukrán titkosszolgálat munkatársai telefonon vagy személyesen keresik meg a honosítási kérelmet benyújtó magyarokat, és arra akarják rávenni őket, hogy írásban nyilatkozzanak: valóban kérelmezték a magyar állampolgárságot. A szövetség ezért nyílt levélben fordult az ukrán államfőhöz.” Május 6-ára kiderült: az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU /Szluzsba bezpeki Ukrajini/) elismerte, hogy kihallgatják azokat az ukrán állampolgárokat, akikkel kapcsolatban felmerül annak a gyanúja, hogy az ukrán mellett magyar állampolgársággal is rendelkeznek. A kárpátaljai zaklatásról Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével beszélgettünk.

– Tisztelt elnök úr! Először is tisztázzuk: Ukrajnában él a kettős állampolgárság intézménye?

– Elvileg nem. Tehát az ország alaptörvénye nem ismeri el a kettős állampolgárságot, viszont a büntetőtörvénykönyvben nem található olyan tényállás, miszerint egy másik állampolgárság felvétele bűncselekménynek, vagy szabálysértésnek számítana. Ennek megfelelően a hatóságok ebben az ügyben nem tudnak szabályosan eljárni.

– Ha nem tudnak, az azt jelenti, hogy az SZBU emberei szabálytalanul jártak el, amikor „elbeszélgettek” a honosítási kérelmet benyújtókkal?

– Pontosan. Az ukrán jogrend nem teszi lehetővé azt, hogy az ukrán hatóságok olyan cselekményt üldözzenek, ami nem bűncselekmény.

 Kiállítást szervez a forradalom csabai hőse

Kádár mindig, mindenkit elárult (18.oldal)

Az 1956-os forradalom relikviáiból nyílik októberben kiállítás Békéscsabán, ehhez keres többek között pufajkát, gumibotot és más, a korhoz köthető, jellemző tárgyakat az állandó bemutatót szervező, anyagát összeállító Fekete Pál történész, tanár, a város díszpolgára, az 1956-os Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnöke.

-Ki kell hangsúlyozni, hogy itt megtorlásokról volt szó. Azt is tudni kell, hogy nem a szovjet pártvezetés akarta, hogy Magyarországon ily nagyfokú megtorlógépezet induljon be. Ez Kádár döntése volt, ő „jó fiú” akart lenni Moszkva szemében. Több Kádár-könyvet elolvastam már, de egyben sem szerepelt az, hogy 1952-ben miért is ítélték el. Azért, mert a Horthy-érában besúgó volt. Aztán ő lett Moszkva megbízottja, és a népi demokráciák fő besúgója lett. Sokan azt mondják, hogy Kádár ellenezte a prágai bevonulást, nekem viszont dokumentumaim vannak arra vonatkozóan, hogy ez a kijelentés nem igaz. Kádár mindenkit elárult, s élete alkonyán csodálkozott azon, hogy őt is elárulták. Történt, hogy Biszku és társai panaszkodtak Kádárnak, hogy a börtönök tele vannak, s nem tudják hová tenni a foglyokat. Erre azt mondta Kádár, rá jellemző módon: akasszanak többet az elvtársak. Máskor azt mondta, hogy elkéstünk az akasztásokkal. „Ha már november, decemberben akasztottunk volna, akkor 500-600 fasisztát végezhettünk volna ki, anélkül, hogy mindezért nem hördül föl a világ.” Mindezeket dokumentálni tudom.

 Adalék Ungvári Tamás póneméhez (12.oldal)

Agárdi Péter elvtársnak 1985. január 14.

hétfő

MSZMP KB munkatársának

Budapest

Kedves barátom:

A mai napon Fekete Sándor kollégánk, atyai pártfogóm eljuttatja hozzád azt a cikkemet, melyet az u. n. Csurka-vita alkalmából írtam, s melyet A. Gy. elvtárssal történt konzultáció alapján hozzájárulásommal az Osztály és a te mérlegelésedre bízunk.

Az események úgy felgyorsultak, hogy egy pénteken elsőnek Fekete Sándorhoz további konzultációra benyújtott, bizalmas természetű eszmefuttatás hétfőre már egy-két sorában aktualitását vesztette. Ezért engedelmeddel e sorokhoz egy javított változatot is küldök. Az Írószövetség egyik titkárának önkéntes lemondása ugyanis nem tűzi napirendre jelenleg azt a követelésemet, hogy a választmány mondjon le. Viszont a szóban forgó titkár lemondása önmagában nem változtatja meg azt a számos írótól már a Választmányhoz intézett levélben is megfogalmazott követelményt, hogy az Írószövetség az irodalom dolgaival foglalkozzék elsőrenden, és csupán az irodalom révén politikával. E lemondás nem változtat azon a tényen, hogy Csurka István egy tömeglap hasábjain szellőztette a Csoóri-ügyet. (A példa ragad. ÚJ Tükör XXI. évf. 53. sz. 1984. dec. 30. p. 23.), mely Fekete Sándor különben remek válaszán túl is határozott választ érdemel…

 Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

webmester@fuggetlenseg.hu