vissza a főoldalra

 

 

 2011.05.13. 

Forrás

(ExperiDance – RaM Colosseum)

Az ExperiDance együttest táncművészetünk egyik meghatározó és formaújító személye, az 1965-ben született Román Sándor táncművész, koreográfus, érdemes művész hívta életre 2000-ben. Elsődleges feladatának és hitvallásának mind a mai napig azt tartja, hogy a magyar néptáncot széles körben ismertté tegye, és modern színházi formában megjelenítse. Az ExperiDance-szel bejárta és járja ma is a földgolyót, a tánccsoport az ő koreográfiájában és művészeti vezetésével mutatta be nyolc egész estét betöltő produkcióját, mint például az Ezeregyév, Esszencia, Nagyidai cigányok, Revans. Teljesítményüket mind a négy kontinensen nagyra értékelik, és szuperlatívuszokban beszélnek róluk. Világhírnév ide, világhírnév oda, itthon nem volt állandó játszóhelyük, hol a Nemzeti Színházban, hol a Művészetek Palotájában léptek fel. De most április közepén végleges otthonra leltek az újonnan épült RaM-ban, ami nem más, mint a Radnóti Miklós Művelődési Központ nevének rövidített változata. A hatalmas, virágsziromra emlékeztető épületkomplexum központi része a 800 négyzetméteres Colosseum, ami sokféle feladatot képes ellátni: olyan színház és rendezvényterem, amit a kívánalmaknak megfelelően egymástól hidraulikával eltolható színterekre: színházi, bál- vagy revüteremre lehet osztani. De nem csupán az ExperiDance kap itt helyet, hanem vendég előadások is. Most április 15-én, amikor kitárta a RaM a kapuit, akkor Budapest gazdagabb lett, mert megnyílt a főváros első élményszínháza.

Az ExperiDance 9. bemutatója a Forrás, ami a Jéghideg és tűzforró alcímet kapta. A Forrás színpadi megjelenésében, mondandójában másabb, mint amit idáig a közönség megszokott tőlük. Nem csupán egy központi gondolat köré rendezett, „szimpla” táncokból összetevődő előadás, hanem jóval több ennél: látványszínházi elemeket tartalmazó alkotás, ami hazánkban még szokatlan. Hat szertornász is közreműködik benne, ezáltal többféle műfaj keveredése jön létre. Ezzel a Forrás nem a száj- meg a rekeszizmokra ható vándorcirkuszi formákhoz közelít, hanem a legnemesebb és a mai közönség szórakoztatási igényéhez maximálisan alkalmazkodó megoldásokhoz. Házavató darabjuk a montreali illetőségű Cirque du Soleil produkcióinak számos erényével rendelkezik, ami nem másban, mint magas fokú mozgásművészetben és az egykori élsportolók pazar mutatványaiban testesül meg.

A Forrás annyiban is új, hogy nem egy, hanem két gondolatkör fedezhető fel benne. Már a metaforikus cím is többféle értelmezést tartalmaz. A forrás vize nélkülözhetetlen minden élőlény számára. Az emberi lét örömökből és bánatokból, sikerekből és kudarcokból, megpihenésekből és tettekből áll. Ezek mind-mind forrásai annak a szakadatlan küzdelemnek, ami hosszabb-vagy rövidebb, a gyermekkortól kezdve a fiatalság bohóságain át az öregkor megfontoltságáig terjedő életút alatt vár Isten teremtményeire. Ez az egyik szál, ami végigvonul az előadáson. A másik pedig minden emberi élet forrása, a szerelem, a férfinek és a nőnek a kapcsolata, ez az egekbe emelő, vagy pokolba taszító érzés. Ahogyan Madách Imre írta: „A világ abroncsa”. A leghatásosabb jelenetek közé tartozik a második rész eleje, amikor egy férfi és egy nő köralakban kifeszítve alkot egy párt, és a háttérben pedig egymásba gabalyodó testek gúlát képeznek. Ezt az egymásra utaltságot ennyire plasztikusan csak a nagy norvég szobrász, Gusztav Vigeland mintázta meg, fejezte ki.

A Forrás nem csak a látványosságával, hanem a filmiparban gyakran foglalkoztatott amerikai komponista, James Guttridge sodró lendületű zenéjével is elvarázsolja a széksorokban ülőket. A Colosseumot pukkadásig megtöltő nézők jóleső örömmel fedezték fel és nyugtázták, hogy az egyik legkedveltebb népdalunk, a Tavaszi szél vizet áraszt dallama többször is felcsendült a zenében. Debreczeni Ildikó jelmezei és Juhász Katalin díszletei is a darab sokféle mondanivalóját emelik ki. A harminc táncos és a hat tornász is tudása legjavát nyújtja, egy perc üresjárat nincs a darabban, amikor elkalandozhatna az emberek tekintete, mindenki óraműpontossággal dolgozik.

A publikum tagjai úgy érzik, ha az ExperiDance teljesítményét összevetik a világ hasonló együtteseinek, mint például a Cirque du Soleil-ének, vagy a Cirque Mechanics-ének látványvilágával, előadói képességével, akkor bátran kijelenthetik, a Forrás szemet gyönyörködtető színpadképeivel, a táncosok művészi teremtő erejével, az artisták lélegzetelállító ügyességével eléri az előbb említett együttesek színvonalát, és felveszi velük a versenyt.

 

Dr. Petővári Ágnes