|
 2011.05.13.
Forrás
(ExperiDance – RaM Colosseum)
Az
ExperiDance együttest táncművészetünk egyik meghatározó és
formaújító személye, az 1965-ben született Román Sándor táncművész,
koreográfus, érdemes művész hívta életre 2000-ben. Elsődleges
feladatának és hitvallásának mind a mai napig azt tartja, hogy
a magyar néptáncot széles körben ismertté tegye, és modern
színházi formában megjelenítse. Az ExperiDance-szel bejárta
és járja ma is a földgolyót, a tánccsoport az ő koreográfiájában
és művészeti vezetésével mutatta be nyolc egész estét betöltő
produkcióját, mint például az Ezeregyév, Esszencia, Nagyidai
cigányok, Revans. Teljesítményüket mind a négy kontinensen
nagyra értékelik, és szuperlatívuszokban beszélnek róluk.
Világhírnév ide, világhírnév oda, itthon nem volt állandó
játszóhelyük, hol a Nemzeti Színházban, hol a Művészetek
Palotájában léptek fel. De most április közepén végleges
otthonra leltek az újonnan épült RaM-ban, ami nem más, mint a
Radnóti Miklós Művelődési Központ nevének rövidített változata.
A hatalmas, virágsziromra emlékeztető épületkomplexum központi
része a 800 négyzetméteres Colosseum, ami sokféle feladatot képes
ellátni: olyan színház és rendezvényterem, amit a kívánalmaknak
megfelelően egymástól hidraulikával eltolható színterekre:
színházi, bál- vagy revüteremre lehet osztani. De nem csupán
az ExperiDance kap itt helyet, hanem vendég előadások is. Most
április 15-én, amikor kitárta a RaM a kapuit, akkor Budapest
gazdagabb lett, mert megnyílt a főváros első élményszínháza.
Az
ExperiDance 9. bemutatója a Forrás, ami a Jéghideg és tűzforró
alcímet kapta. A Forrás színpadi megjelenésében, mondandójában
másabb, mint amit idáig a közönség megszokott tőlük. Nem
csupán egy központi gondolat köré rendezett, „szimpla” táncokból
összetevődő előadás, hanem jóval több ennél: látványszínházi
elemeket tartalmazó alkotás, ami hazánkban még szokatlan. Hat
szertornász is közreműködik benne, ezáltal többféle műfaj
keveredése jön létre. Ezzel a Forrás nem a száj- meg a
rekeszizmokra ható vándorcirkuszi formákhoz közelít, hanem a
legnemesebb és a mai közönség szórakoztatási igényéhez
maximálisan alkalmazkodó megoldásokhoz. Házavató darabjuk a
montreali illetőségű Cirque du Soleil produkcióinak számos erényével
rendelkezik, ami nem másban, mint magas fokú mozgásművészetben
és az egykori élsportolók pazar mutatványaiban testesül meg.
 A
Forrás annyiban is új, hogy nem egy, hanem két gondolatkör
fedezhető fel benne. Már a metaforikus cím is többféle értelmezést
tartalmaz. A forrás vize nélkülözhetetlen minden élőlény számára.
Az emberi lét örömökből és bánatokból, sikerekből és
kudarcokból, megpihenésekből és tettekből áll. Ezek
mind-mind forrásai annak a szakadatlan küzdelemnek, ami
hosszabb-vagy rövidebb, a gyermekkortól kezdve a fiatalság bohóságain
át az öregkor megfontoltságáig terjedő életút alatt vár
Isten teremtményeire. Ez az egyik szál, ami végigvonul az előadáson.
A másik pedig minden emberi élet forrása, a szerelem, a férfinek
és a nőnek a kapcsolata, ez az egekbe emelő, vagy pokolba taszító
érzés. Ahogyan Madách Imre írta: „A világ abroncsa”. A
leghatásosabb jelenetek közé tartozik a második rész eleje,
amikor egy férfi és egy nő köralakban kifeszítve alkot egy párt,
és a háttérben pedig egymásba gabalyodó testek gúlát képeznek.
Ezt az egymásra utaltságot ennyire plasztikusan csak a nagy norvég
szobrász, Gusztav Vigeland mintázta meg, fejezte ki.
A
Forrás nem csak a látványosságával, hanem a filmiparban
gyakran foglalkoztatott amerikai komponista, James Guttridge sodró
lendületű zenéjével is elvarázsolja a széksorokban ülőket.
A Colosseumot pukkadásig megtöltő nézők jóleső örömmel
fedezték fel és nyugtázták, hogy az egyik legkedveltebb népdalunk,
a Tavaszi szél vizet áraszt dallama többször is felcsendült a
zenében. Debreczeni Ildikó jelmezei és Juhász Katalin díszletei
is a darab sokféle mondanivalóját emelik ki. A harminc táncos
és a hat tornász is tudása legjavát nyújtja, egy perc üresjárat
nincs a darabban, amikor elkalandozhatna az emberek tekintete,
mindenki óraműpontossággal dolgozik.
A
publikum tagjai úgy érzik, ha az ExperiDance teljesítményét
összevetik a világ hasonló együtteseinek, mint például a
Cirque du Soleil-ének, vagy a Cirque Mechanics-ének látványvilágával,
előadói képességével, akkor bátran kijelenthetik, a Forrás
szemet gyönyörködtető színpadképeivel, a táncosok művészi
teremtő erejével, az artisták lélegzetelállító ügyességével
eléri az előbb említett együttesek színvonalát, és felveszi
velük a versenyt.
Dr. Petővári Ágnes
|
