vissza a főoldalra

 2011.05.13. 

Négyes ünnep a hosszú lengyel hétvégén

Európa egyik leghosszabb, négynapos hétvégéjét tartották Lengyelországban. A naptár szeszélyének is köszönhetően e napokra négy ünnep esett. Vasárnapra, vagyis május elsejére három: a munka ünnepe és anyák napja (május első vasárnapja) jelentőségét elhomályosította II. János Pál pápa római boldoggá avatása. Kedden, május harmadikán pedig Lengyelország nemzeti ünnepét ülték, az ország 1791-ben született alkotmányára emlékezve.

Mondjuk ki bátran: a lengyelek nagyon tudnak ünnepelni. Már önmagában felemelő érzés belülről átélni, hogy több százezer ember együtt énekel, tapsol, imádkozik. Ehhez társul az e népre jellemző stílusérzék, a finom részletek iránti fogékonyság. Így volt ez a legutóbbi évtizedben is a gyász idején, például a tavaly áprilisi szmolenszki légi szerencsétlenség után, illetve II. János Pál hat évvel ezelőtti halálakor. És így volt az öröm napjaiban: a Szolidaritás mozgalom vértanú papja, Jerzy Popieluszko tavalyi varsói boldoggá avatásakor és most május elsején, a lengyel pápa boldogok közé iktatásakor.

Nem meglepő módon a lengyelek egységesen állítják, hogy e boldoggá avatás „csupán” a hivatalos elismerése annak, amit ők már hosszú évek óta szilárdan hisznek: Karol Wojtyla bíborosként a lengyel nemzet nagy fia volt, II. János Pálként pedig eljutott az életszentségre. Hiszen egyházfőként minden ember számára szellemi és erkölcsi példakép volt, szava mindenkit megérintett. Csak a szentek szólhatnak ekképpen. Nem véletlen, hogy Róma népe már a halálát követő percekben világgá kiáltotta: Santo subito – azonnal avassák szentté!

A május elsejei lengyelországi eseményeket ennek bizonyossága és felszabadultsága jellemezte. Az országba belépve már az első határ menti településen érezhető volt: e harminckilenc milliós nemzet valódi ünnepre készül. Az út szélén sűrűn álló, szalagokkal feldíszített feszületek és kegyszobrok lábához II. János Pál-arcképeket tettek; mindenfelé szorgos kezek takarítottak; a házak ablakaiban pápaképek és vatikáni zászlók virítottak. Az ám, vatikáni zászló: a laza szerkezetű, olykor öt-hat kilométer széles településeken áthaladva megfigyelhettük: minden egyes lámpaoszlopon két-két sárga-fehér zászló lengett. Az ember önkéntelenül elképzeli: a lengyel falvakban külön raktárépületet jelöltek ki a több ezer pápai címeres lobogó tárolására – a kellő mennyiség beszerzése az ottani polgármesterek egyik legfontosabb feladata, afféle népszerűségi intézkedés a választópolgárok felé…

A boldoggá avatott pápa életrajzából természetesen adódik néhány központi lengyel helyszín, amelyek semmiképpen sem maradhattak ki az ünneplésből. Az egyik ilyen város Wadowice, ahol 1920. május 18-án megszületett. A boldoggá avatást követően a főtéren tartott hálaadó szentmisén részt vett Donald Tusk miniszterelnök. Az állami televíziónak adott interjújában úgy fogalmazott: „Azért éreztem fontosnak éppen Wadowicében ünnepelni, mert minden ott kezdődött, és a lengyelek szíve e városban ver leghevesebben.”

A legfontosabb állami vezetők közül Bronislaw Komorowski köztársasági elnök feleségével Rómába utazott, és két elődje, Aleksander Kwasniewski és a Szolidaritás mozgalom hajdani legendás vezére, a Nobel-békedíjas Lech Walesa társaságában vett részt a szertartáson. A helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte: „Mindannyiunknak érdemes emlékezetünkbe idéznünk a lengyel pápa tanítását: törekedjünk az egységre!” Hozzátette: „A mondás, amely szerint minden út Rómába vezet, a mai napon úgy érvényes: minden lengyel út Rómába vezet.” Ezzel arra a tényre utalt, hogy az esemény alkalmából körülbelül egymillió lengyel hívő utazott Rómába – e szám nagyságrendjét tovább növeli, hogy az olasz rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint a boldoggá avatáson összesen másfél millióan voltak jelen…

A lengyel sajtó arról is lelkesen beszámolt, hogy a Wojtyla család tagjai – Karol Wojtyla rokonai – szintén elutaztak Rómába, egy autóbuszos zarándokcsoport tagjaiként. A szeretett pápa unokatestvérének lánya és fia, Bronislawa és Michal Wojtyla meghatottan nyilatkoztak a kamerák előtt, lengyel zászlóval a nyakukban. Édesapjuk, Bronislaw Wojtyla idős korára való tekintettel már nem utazhatott el Rómába. Az utolsó percben Jaroslaw Kaczynski volt miniszterelnök is lemondta római utazását és Varsóban maradt, mert idős édesanyja egészségi állapota válságosra fordult, és minden percben szeretne mellette lenni. A fővárosban tartott ünnepi események sorából kiemelkedik, hogy a boldoggá avatást követő hálaadó szentmise keretében a varsói székesegyház homlokzatán kifeszítették a világ legnagyobb II. János Pál-portréját: ötvenöt méter széles és huszonhat méter magas. A bazilika elől pedig ünnepélyesen útnak indították a pápa lengyelországi látogatásaihoz használt pápamobilt, amely tizennégy kilométeres tiszteletkört tett a város útjain.

Egészen természetes, hogy a kiemelt helyszínek között szerepelt a Krakkó peremén található Lagiewniki, amelynek hatalmas szentélyét II. János Pál az isteni irgalmasság tiszteletére szentelte fel 2002-ben. Az esős, meglehetősen hűvös időjárás dacára százhúszezren vettek részt a boldoggá avatást megelőző éjszaka tartott virrasztáson. Éjfélkor, reggel hat és nyolc órakor szentmisét mutattak be. Stanislaw Dziwisz érsek, a lengyel egyházfő egykori titkára nem volt jelen, ugyanis Rómába utazott; elsősorban azért, hogy személyesen irányíthassa II. János Pál sírjának megnyitását és koporsójának átvitelét végleges helyére, a római Szent Péter-székesegyház Szent Sebestyén-kápolnájának oltárához. Az érsek bejelentése szerint a sírt hat éven keresztül fedő márványlap Lengyelországba kerül, a lagiewniki szentély egyik mellékoltárán fogják elhelyezni.

II. János Pál számos alkalommal megvallotta, hogy élete legkedvesebb városa Krakkó. Nem csoda, hogy az ünneplés központja is az ősi királyi székhely volt. A római szertartást óriás kivetítőn lehetett figyelni a Főtéren, a híres Mária-templom előtt. A negyvenezer négyzetméter alapterületű téren előzőleg nagyszabású fotókiállítás nyílt, Visszatérek hozzátok címmel. Délután kezdetét vette az önfeledt ünneplés. Az óváros különböző pontjain koncerteket tartottak: a püspöki palota előtti terecskén a ferences szerzetesnövendékek zenekara lépett színpadra, a főtéri Posztócsarnok mellett a legnépszerűbb lengyel előadók léptek fel. Számos templomban éjfélig szentségimádást tartottak, ezer és ezer hívővel, akik között természetesen rengeteg diák volt: az úgynevezett II. János Pál-nemzedék tagjai… Kilenc órakor ünnepi kürtszót fújtak a híres Mária-templom tornyából, huszonegy óra harminchét perckor (a pápa halála beálltának hivatalos orvosi időpontjában) pedig a kürtös ismét megjelent a templomtorony ablakában, és elfújta a Bárka című dalt, amely II. János Pál kedvenc melódiája volt.

Két nappal később, kedden pedig egész Lengyelországban arra emlékeztek, hogy 1791. május 3-án készült el a nemzet alkotmánya, amely nem mellékesen egész Európa legelső írott alkotmánya volt. Ezt az ünnepet egy délkelet lengyelországi településen, a tízezer lakosú Ustrzyki Dolnéban töltöttem, hivatalos minőségben, a történelmi lengyel–magyar barátság szellemében. A város elöljáróival beszélgetve alkalmam nyílt rámutatni arra, hogy néhány hete Magyarországnak új alkotmánya van, ezért nagyon is átérezzük a lengyel alkotmány ünnepét. Válaszul a járási elnök pohárköszöntőt mondott: „Az alkotmány nagyon lényeges, ám van valami, ami még annál is fontosabb: az embernek legyen hazája. Ezért mi, lengyelek, most a magyar hazára ürítjük poharunkat.”  Íme, egy újabb párhuzam, újabb kapcsolódási pont a lengyel néppel, gondolatvilággal.

Zsille Gábor