2011.05.13.
Globális blöff
Tekintettel arra,
hogy a tízéves évfordulón, szeptember 11-én boldoggá készülnek
avatni a liberális kapitalizmust, a bankok uralmát és a magas
olajárat, Obamának, a fekete elnöknek el kellett játszania a
valószínűleg már régen nem élő Oszama bin Laden kinyírójának
rosszul megírt szerepét. A leszámolási történet annyi sebből
vérzik, ahány mozzanatát előadták. A megölt terrorista vezért,
akit a mese szerint fejbelőtt egy mesterlövész, nem mutatták
kiterítve. A magyar televízióban távoli tüzeket, robbanásokat
láttunk, majd egy nagyobb épületnek az ostrom előtti képét
és semmi közelit, semmi ostrom utánit. Helyette azonnal a megölt
előző gaztettét, a WTC-tornyokba való becsapódásokat,
amelyekről kiderült, hogy önmagukban nem okozhatták a tornyok
és a környék összeomlását, és a gépen ülő és elégett
Oszama terroristákról pedig vagy az hogy élnek, vagy az, hogy
nem azonosíthatók senkivel.
A legszebb azonban
a tengerbe szórás meséje. Oszama hamvait (!) a közlés szerint
azért kellett egy nap múlva a tengerbe szórni, hogy ne sértsék
meg a muzulmán vallási szokásokat, és hogy ne lehessen zarándokhely
a sírja.
Mindez azonban
szinte mellékes. A világ uraitól megszoktuk, hogy hazudnak. Az
elborzasztó tény a fogadtatás és a fogadtatásban megnyilvánuló
szolgaság. A nyugati világ egésze, kormányok és hírközlő
szervek alázatosan üdvözlik a képtelen krimit. A magyar külügyminiszter
rogyadozó térdekkel a mikrofonhoz csoszog és gratulál egy régóta
hótt arab meggyilkolásához. Angéla Merkel is, pedig még arra
sem érdemesítették, hogy elsőnek értesítsék. Az első üzenet
Moszkvába ment, s valószínűleg így hangzott: „az olajár
marad, kussoljatok”.
A képernyőkön
szakértők feszítenek s vetik oda szakmai becsületüket, szemet
hunyva a mese nyilvánvaló képtelenségei fölött. Az egész
„fejlett” világ leborul és elfogadja a hazugságot. Miért?
Nem ez jelenti a „Nyugat alkonyát”? Van még ebben valami
racionalizmus? Szabadság, egyenlőség?
Ez a fogadtatás
borzalmasabb, mint az, hogy egy testet egy repülőgépbe szerelt
krematóriumban hamvasztanak el, Pakisztán egy pontja és az óceán
között félúton, ahelyett, hogy Auswitzba vitték volna, ahol
éppen a nagy égetésekre emlékeztek a krematóriumok és
azoknak mítoszai tövében.
Csurka István
|