vissza a főoldalra

 2011.05.13. 

A nemzet sportolói

Az Országgyűlés 2010. december 6-án módosította a sportról szóló törvényt, amelynek révén egyidejűleg tizenkettőnél többen is birtokolhatják a Nemzet Sportolója címet. A hatályos sporttörvény értelmében a Nemzet Sportolója cím azon 60 évnél idősebb, kimagasló eredményt elért sportolónak adományozható, aki aktív sportpályafutását követően is kimagasló szerepet töltött be a honi sportéletben. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője március 10-én jelentette be: a kormány úgy döntött, 12-ről 13-ra emeli a Nemzet Sportolója cím birtokosainak számát, azzal a nem titkolt céllal, hogy Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, az Aranycsapat két legendás labdarúgója egyszerre részesülhessen a kitüntetésben. Április 26-án a Parlamentben rendezett ünnepségen át is vehette a legrangosabb sportkitüntetést Grosics Gyula és Buzánszky Jenő. Az elismerést Orbán Viktor miniszterelnök személyesen adta át a két olimpiai bajnoknak. Régi adósság került ezzel végre törlesztésre!

 Buzánszky Jenő:

„Kicsit sokat kellett várni rá, de megérte!”

 Az Aranycsapat egykori jobbhátvédje 85 éves. Pályafutását Dombóváron kezdte, majd rövid pécsi kitérő után a Dorog játékosa lett. 1950-ben, Szófiában, Bulgária ellen debütált a magyar válogatottban. A nemzeti együttes színeiben 49 alkalommal lépett pályára. Olimpiai bajnok (1952, Helsinki), Európa Kupa-győztes (1953, Róma), világbajnoki ezüstérmes (1954, Bern). Sportvezetőként és edzőként is hosszú éveket dolgozott, civilként pedig a Dorogi Szénbányák vállalatnál töltött el több évtizedet. Mindmáig a magyar labdarúgás utazó nagykövete, gyakran felkeresi az elcsatolt területeket is. Dombóvár és Dorog város díszpolgára, és nevét viseli a dorogi labdarúgó-stadion is.

– Átértékelődik a pályafutása, ha most, mint a Nemzet Sportolója emlékszik rá vissza?

– Az Aranycsapat tagjának lenni a mostani kitüntetéstől függetlenül önmagában is nagy dolog volt, hiszen a világ legjobb labdarúgó-csapatai között emlegetik ma is azt a társaságot. Ráadásul egyedüliként voltam vidéki abban a csapatban. Rengetegen ismerték és szerették meg az országunkat a mi csapatunk játéka révén. Erre úgy érzem, joggal lehetek büszke!

–Többször nyilatkozta kissé epésen, hogy úgy látszik, önök már csak a nemzet napszámosai maradnak, és sohasem lesznek a nemzet sportolói. Most mégis elérkezett ez utóbbi is. Milyen érzés birtokolni ezt a címet?

– Minden elismerés, amelyet kap az ember, örömet, boldogságot okoz. Játékoskoromban, csapatunkkal az egész nemzetet a világ tetejére vittük. Most fordult a kocka, hiszen ezzel az elismeréssel a nemzet emelt fel bennünket, ami csodálatos érzés. Kicsit sokat kellett várni rá, de megérte! Köszönet érte mindenkinek!

 Grosics Gyula: „Gyurcsány lehúzott  a listáról!”

 A híres „Fekete Párduc”, az Aranycsapat egykori kapusa 85 éves. Első felnőtt csapata a Dorog volt, ahonnan előbb a MATEOSZ-ba, majd a Bp. Honvédba igazolt. Első osztályú pályafutását Tatabányán zárta 1962-ben, miután nem engedték, hogy a Ferencváros kapusa legyen. 1947-ben mutatkozott be a válogatottban, amelynek kapuját 1962-ig összesen 86 alkalommal védte. Az Aranycsapat kapusaként olimpiai bajnok (1952, Helsinki), Európa Kupa-győztes (1953, Róma) és világbajnoki ezüstérmes (1954, Bern). Visszavonulását követően közel 20 évig a Budapesti Volán SC elnöke volt, majd a rendszerváltás után a politikai életben is szerepet vállalt. Nemzeti elkötelezettségét a kommunizmusban és a rendszerváltás után is egyaránt vállalta, amiért sok meghurcoltatásban volt része. Nevét viseli egy budai általános iskola és a gyulai labdarúgó-akadémia.

– Hová sorolja ezt a kitüntetést pályafutása sikerei között?

– Az ember már csak olyan, hogy mindig vannak céljai, amelyekért képes áldozatokat hozni, sőt, akár az egész életét is neki szentelni. Én így voltam a labdarúgással, amelybe gyerekfejjel csöppentem bele, és amely az életem szerves részévé vált. Jókor és jó helyre születtem, mert olyan társakkal kerültem egy csapatba, amellyel végigvertük a világot, és amellyel megnyertük az olimpiát, az Európa Kupát és döntőt játszhattunk a világbajnokságon. Ez is komoly kitüntetés, amellyel a Jóisten megajándékozott. Ez a mostani, a Nemzet Sportolója cím azonban túltesz mindenen, amit életem során valaha is kaptam. Tulajdonképpen lehetetlen is szavakban elmondani, hogy mit érzek most, ám az biztos, hogy életem legnagyobb elismerését kaptam meg e címmel, és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy a Nemzet Sportolója lehetek!

– Jól érzem, hogy mindazok után, amin életének több szakaszában keresztülment, bizonyos értelemben elégtétel is, hogy a Nemzet Sportolója lett?

– Igen, jól érzi! A „Nemzet Sportolója” címet 2004-ben alapították, és eredetileg 15 taggal tervezték, amelyben az én nevem is szerepelt. Volt azonban egy személy, aki egy ceruzavonással lehúzott a listáról. Hogy ne legyen annyira feltűnő, úgy alakították, hogy végül csak 12 fős lett a társaság.

– Meg lehet tudni, ki volt az, aki lehúzta a listáról Gyula bácsit?

– Az akkori, sportért felelős miniszter…

– 2004-ről beszélünk, akkor Gyurcsány Ferenc töltötte be a sportminiszteri posztot.

– Igen, ő döntött úgy, hogy én nem kaphatok ilyen címet. Elképesztően megalázó szituáció volt ez számomra, amelyben volt egyfajta erőfitogtatás is, hogy lássam: kinek a kezében van a hatalom… Jó érzés megélni, hogy ha néha sokat is kell várni rá, de azért az igazság pillanata előbb vagy utóbb mégiscsak elérkezik. Most boldog vagyok!