|
 2011.05.20.
Hivatásos tüntetők
Talán
emlékeznek még a taxisblokádra. Az MDF vezette kormány megbénítása,
az eredeti céltól való végérvényes elfordítása lényegében
a taxisblokádban manifesztálódott. A krízis egyik szomorú, de
emlékezetes pillanata volt, amikor Horváth Balázs, a jogászból
belügyminiszterré avanzsált politikus, a Parlament ablakán
kihajolva próbálta bátorítani a kormány támogatására összegyűlt
embereket. Az esetlen mozdulatból a sajtó, a természetesen
baloldali elkötelezettségű sajtó szimbólumot csinált. A kormány
alkalmatlansága, tehetetlensége jelent meg a mozdulatban.
Pintér
Sándort az Orbán-kormány megalakulása óta támadják, sőt már
előtte is hallhattuk még fideszes berkekből is, hogy Pintér
nem vállalható, valami új „tiszta” ember kell a Belügyminisztérium
élére. Ez a kívánalmakba foglalt új „tiszta” belügyminiszter,
a megkérdőjelezhetetlen előéletű ember éppen ma mondana le.
Éppen ma hullámoznának a rendvédelmi dolgozók, vagy a rendvédelmi
dolgozónak, esetleg tűzoltónak öltöztetett hivatásos tüntetők
mámorosan a Kossuth téren. Éppen ma kellene a kormányfőnek
magyarázkodnia és megpróbálnia paktumok és megalkuvások árán
fenntartani a békét.
A
Belügyminisztérium alá tartozó szervezetek, elsősorban a rendőrség
birtoklása, elsőrendű. Államot irányítani, fenntartani enélkül
lehetetlen.
A
rendőrség pedig zárt, társadalom a társadalomban mind a mai
napig. A rendőrléleknek bizonyos kiváltságok magától értetődőek.
Általános felháborodás övez minden rendőrrel szembeni eljárást.
Minden megvonást, nehézséget, kellemetlenséget, ami rendőrt
ér. Ugyanakkor a rendőrségen belüli közszellem némi fejcsóválással
intézi el a legdurvább bűncselekményeket, ha azt rendőr követi
el. Az ostoba, tahó, modortalan, vagy akár bűnöző kolléga
aljasságaira mindig van kifogás. Jó, hát összeverte, de őt
is meg lehet érteni. A mundér becsületének valami furcsa,
torzult változata lengi be a magyar rendőrséget, amit leginkább
azok tartanak fenn, akiknek a legtöbb vaj van a fejükön.
A
bajtársiasságból bűntársiasság lett. Persze, a kiváltságoknak,
az eltussolt ügyeknek, a szabályon felüliségnek ára van. A
rendőrségen belüli formális és informális hálózatok, a
titkos kapcsolatok és háttérben álló nagyhatalmú emberek és
szervezetek időről időre kérnek valamit a mocsokban meghempergőzött
kedves kollégától. Most éppen elégedetlenséget, tüntetést
kellett szervezni.
A
többit könnyen meg lehet győzni, mert a magyar rendőrség működése
nem az olajozottságról, nem az ésszerűségről, hanem az idiótábbnál-idiótább
szabályokról, a papír-, jelentés-
és
statisztikahegyekről, az egymásnak ellentmondó és értelmetlen
utasításokról, az állandó pénzhiányról, a minősíthetetlen
felszerelésről és munkakörülményekről, továbbá az akut
munkaképtelenségről híres. Így hát a rendszeren belül mozgó,
jóravaló rendőr sem lát mást, csak a változatlanságot, vagy
éppen helyzetének romlását.
Nincs
még egy rendőrség a világon, ahol ennyi alezredes szolgálna,
mint nálunk és úgy tűnik, hogy a középszintű, vagy annál
kicsit feljebb lévő vezetők egy része hozzá nem értésből,
vagy szánt szándékkal szabotál.
Az
így megromlott hangulat, a várt változások elmaradása, vagy látszólagos
elmaradása, a kiváltságok esetleges elvesztése jó gyúanyag.
A legkisebb rendőrőrstől a Teve utcai üvegpalotáig mindenhol
megtalálható gyújtogatók csak a pillanatot várják. Egy kívülálló,
egy kevésbé tapasztalt, kevésbé bennfentes minisztert már rég
megégettek volna. Pintér azért került
a
célkeresztbe, már a kezdetekkor, mert tudták, hogy ismeri a
rendszert. Tudták, hogy vele nem lehet egykönnyen elbánni, hogy
felül tud kerekedni. Ez történt most pénteken is , pedig már
egész közel jártak a célhoz. Csakhogy Pintér nyugodtan
odament közéjük és bár szidták, a személyes megjelenés
lecsitította a kedélyeket.
Pedig
az indulatok elszabadításán sokan dolgoztak. A hivatásos
demonstrátorok, akik 2006-ban még az MTV székházhoz vezették
az embereket, akik évek óta szerveznek gárdákat, gój és kevésbé
gój motorosokat, most a rendvédelmi dolgozók mellett állnak.
Akik néhány éve még csak ávós sünöknek
nevezték
a rendőröket úgy általában, most újra a Kossuth téren
keveregnek, újra ordítják a hangulatkeltés kedvéért: gyertek
ki. Néhány éve még azért ordítottak, azért heccelték a
mellettük állókat, azért háborogtak a tömegben, hogy Gyurcsány
erőt mutathasson. Hogy a Fidesz tüntetésén ártatlan embereket
verethessen meg, békésen tüntetők szemét lövethesse ki rendőrmaszkos,
felismerhetetlen pribékekkel. Lényegében azért ordítanak, –
most tűzoltómaszkban – hogy a pártjában is meggyengült
Gyurcsányt és a többit ne lehessen elítélni. A tervek szerint
néhány héten belül azt kell ordítaniuk: menjünk be.
Eljöhet
az idő, amikor nem lesznek békések a rendvédelmi tüntetések
– mondta Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók
Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Mit jelent ez egész
pontosan? Hogy a rendvédelmi dolgozók puccsot akarnak végrehajtani?
Vagy csak zavarognak egy jót, összevernek néhány embert, mint
2006-ban és hazamennek?
A
rendőrök, tűzoltók túlnyomó többsége rendes ember, sokan közülük
emberfeletti teljesítményt nyújtanak nap, mint nap és akadnak
jó néhányan, akik napi nyolc órában nem csinálnak semmit.
Akik dolgoznak, áldozatos munkájukért kevés pénzt és megbecsülést
kapnak. Még az is elképzelhető, hogy vannak, akik megérdemelnék
a korkedvezményes nyugdíjat, bár kívülről ez a nyugdíjfajta
nem tűnik értelmesnek. Mi indokolja, hogy egy 40 éves, egészséges
ember nyugdíjat kapjon? Inkább keressen többet.
A
Belügyminisztérium működése korántsem tökéletes, de
ezeknek semmi köze egy esetleges rendőrlázadáshoz. A beígért
nem békés tüntetés tisztán pártpolitika. Az nem irányul,
mert nem irányulhat másra, mint a kétharmados hatalom meggyengítésére,
esetleg megdöntésére. Annak nem lehet más a célja, mint
Gyurcsány és bandája büntetlenségének és Heller Ágnes 80
milliójának biztosítása. Ezt minden jószándékú rendőrnek
tudnia kell, akit most agitálnak a tüntetéseken való részvételre.
Csorja
Gergely
|
