2011.05.27.
Vízumkényszer fenyegeti
Szerbiát a menekültek miatt
Jelko Kacin, az
Európai Parlament szerbiai jelentéstevője azt üzente a
szerbiai illetékes intézményeknek, hogy tegyenek meg mindent a
hamis szerbiai menekültek Unió területére való beáramlásának
a megfékezése érdekében, különben a vízumkényszer
esetleges újbóli bevezetésével kell számolniuk. A témában dr.
Varga Lászlót, a szerbiai parlament európai integrációs
bizottságának elnökét kérdeztük.
–Tisztelt elnök úr! A szerbiai menekültek döntő hányada
milyen nemzetiségű?
–A belügyminisztérium adatai szerint 95%-uk roma,
albán és bosnyák nemzetiségű. Arról, hogy ezen belül hogyan
oszlanak meg a nemzetiségek, nincs információm. Ezek a menekültek
Szerbia legszegényebb városaiból érkeznek az EU tagállamaiba.
–Földrajzilag Szerbia mely részéből indulnak el a
menekültek?
–Az ún. szűkebb Szerbia déli részeiről – tehát
nem Koszovóból, nem Vajdaságból, nem Belgrádból – indultak
el észak felé.
– Azt lehet tudni, hogy mely állam a célország?
– Négy országot favorizálnak: Németországot, Svédországot,
Belgiumot, és az utóbbi időkben Luxemburgot.
–Ezt azért is kérdeztem, mert olvastam: Belgium és Dánia
felvetette a vízumkényszer visszaállításának szükségletét.
–Dániával kapcsolatban nincs ilyen információm. Az
viszont igaz, hogy egy levelet intézett a belga európai-ügyi államtitkár
az Európai Bizottság belügyi biztosához Cecilia Malmströmhöz,
de nem a vízumkényszer visszaállítását kezdeményezte, hanem
az illegális menekültek kérdésének megoldását. Nyilvánvalóan,
ha az első kérést nem rendezik, akkor számolhatunk a vízumkényszer
valamilyen formában történő visszaállításával.
–Hamis
szerbiai menekültekről beszél Kacin. Tehát többen politikai
menekültnek mondják magukat?
–Egy év alatt kb. 17 ezer hamis menedékkérő érkezett,
elsősorban a már említett országokba. Tekintettel arra, hogy
Szerbiát az EU egyetlen egy tagállama sem tartja olyan országnak,
amelyben politikai alapú üldöztetés folyna, így sorban utasítják
el a menekültek ilyen irányú kérelmeit. Ezért vissza kell
fordulniuk Szerbiába a menekült státuszért folyamadók.
–Mi motiválja a menekülteket? A munkanélküliség,
vagy, mert azt hiszik, Nyugaton kolbászból van a kerítés?
–A folyamat elején nyilvánvalóan az utóbbi motiválta
őket. Nem tudták, mi vár rájuk az EU tagállamaiban. Miután
az első száz ember odaérkezett, és ők pozitív élményekről
számoltak be az itthoniaknak, azzal növekedett a kiutazók száma.
Az utóbbi időkben viszont azért mennek ki, mert tudják: hosszú
időt vesz igénybe kérelmük elbírálásának folyamata, s
ezalatt az adott tagállamban a törvények szerint megfelelő életet
kell számukra biztosítani, sőt anyagi segélyben is részesülnek.
Ez is az oka a menekültek kiáramlásának.
–Riza Halimi, a Szerbiai Képviselőház egyetlen albán
nemzetiségű képviselője szerint a szerb kormány komolytalanul
viszonyul az albánok gondjaihoz és semmit sem tesz életfeltételeik
javítására. Ön is így látja?
–Riza Halimi a mi képviselőtársunk, a szerb
parlament kisebbségi frakciójának a tagja. Ezt a képviselőcsoportot
négy magyar, VMSZ-es képviselő, két bosnyák és egy albán
alkotja. Nem tartom helyesnek, hogy én Vajdaságból ítéljem
meg azt, mi történik több száz kilométerre délebbre. Azt
azonban kijelenthetem, hogy ahhoz képest, amilyen állapotok
10-15 évvel ezelőtt uralkodtak a déli országrészben, javulásról
beszélhetünk. Erre egy példa: amikor két évvel ezelőtt sor
került a bírák és ügyészek újraválasztására, akkor több
albán nemzetiségű jogász került bírói tisztségbe és az ügyészség
kötelékébe, ez korábban elképzelhetetlen volt. Az is biztos,
hogy a belgrádi kormányzat a saját maga érdekében kezeli a
kisebbségi problémákat, s ezért természetes a nézeteltérés
a két fél között, ám nem tekinthető „fekete-fehérnek” a
kép. A déli országrész a legszegényebb terület, s amíg nem
történik gazdasági téren javulás, addig a nemzetiségi kérdésben
sem lesz. Ettől függetlenül Vajdaságnak is vannak szegényebb
területei, de mégsem érkeznek onnan tömegével menedékkérők.
A vajdasági emberek mentalitása más, mint a délieké, nemzetiségtől
függetlenül.
–Május 12-én
sajtótájékoztatón Pintér Sándor belügyminiszter közölte:
Magyarország és Szerbia közös határellenőrzési pontot állít
fel, annak érdekében, hogy szűrni tudjuk közös elvek alapján
azokat, akiknek várhatóan már nincs visszafelé jegyük, vagy
nincs visszafelé út biztosítva. Szükségesnek találja ön ezt
az intézkedést?
–Attól, hogy Magyarország és Szerbia közt húzódik
a schengeni –határ egy része, az még nem jelentheti feltétlen
azt, hogy hatalmas sorok alakuljanak ki a határátkelőknél, különösen
karácsony idején és a nyári hónapokban. Ezért lenne optimális
a határellenőrzés leegyszerűsödése. Éveken keresztül
Magyarország és Ausztria közt közös határellenőrzés folyt,
s ezt kéne a mi szakaszunkon követni. Az is biztos, hogy akkor
tud Szerbia az illegális menekültekkel szemben fellépni, ha az
érintett EU-s tagállamok, és Magyarország, mint esetünkben átutazó
ország, segít a kérdés megoldásában. Így a magyar rendészeti
szerveknek is határozottabban kéne megvizsgálni azt, a kiutazók
milyen szándékkal akarják átlépni a határt. Ez viszont nem
tudja helyettesíteni azokat az intézkedéseket, melyeket Szerbiának
kell foganatosítania, ezért a szerb határrendészeti szerveknek
is ki kell szűrni azokat, akik egyirányban készülnek utazni.
Tehát üdvözlöm a magyarországi belügyminiszter kijelentését.
–Május 18-án, lapunk megjelenésének idején, a
szerbiai parlament európai integrációs bizottsága előtt nyilvános
meghallgatás lesz a vízummentességgel visszaélő hamis menedékkérők
ügyében. Kiket hívnak meg erre a meghallgatásra?
–Azokat a minisztereket, illetve minisztériumi
tisztviselőket, akiknek a tárcája a menekültüggyel, az integrációval,
migrációval foglalkozik, illetve a témában érintett nem kormányzati
szervek, mint pl. a Menekültügyi Főigazgatóság, illetékeseit.
Rajtuk kívül a menekültekkel, a menedékkérőkkel, a
toloncegyezmény kapcsán visszatérőkkel foglalkozó kb. 40
civil szervezet vezetőjét is meghívtuk a meghallgatásra. Természetesen
azokat a parlamenti képviselőket is értesítettük, akik az érintett
bizottságok tagjaik.
–Mi a következő lépcsőfok?
–A közmeghallgatás után formális ülést tart az
európai integrációs bizottság, amelyen különböző záradékokat
fogalmazunk meg az elhangzottak alapján. Bizonnyal az iránymutatásoknak
lesz egy szakmai és egy politikai része is.
–Szerbia európai uniós csatlakozása több vita forrása.
Az Európai Unió Szerbiához intézett kérdőíve összesen 2483
kérdést tartalmazott, amire választ kellett adnia a belgrádi
kormánynak. Ezek között azonban mindössze 40 olyan kérdés
szerepelt, amely kisebbség-jogi területet érint. A népcsoportok
közül egyedül a romák helyzetével kapcsolatban fogalmazódott
meg néhány konkrét számonkérés. Ez azt mutatja, hogy az EU-t
nem érdekli pl. a szerbiai magyar kisebbség sorsa?
–Az ön által említett kérdőív tavaly novemberben
érkezett meg és január 31-én Szerbia miniszterelnöke átadta
Brüsszelben válaszait. Ez után érkezett egy 629 kérdésből
álló pót-kérdőív, melyre szintén elküldtük a válaszokat.
Az, hogy kevés a kisebbségre vonatkozó kérdés, és több
helyen csak a romák szerepelnek az íveken, egyrészt arra utal,
hogy az EU-s csatlakozás kritériumrendszerében nem a prioritások
között szerepel a kisebbségi jogok érvényesülése. Másrészt:
az, hogy mennyi kérdés szerepel kisebbségi témakörben, nem
jelenti automatikusan azt, hogy a válaszok közül is csak ennyi
foglalkozik a Szerbiában élő nemzetiségek helyzetével. Tehát
sokkal több válaszban szerepelnek a kisebbségek. Ennek oka: nálunk
– nem számítva Koszovó területét– az összlakosság 15%-át
teszik ki a kisebbségben élő polgárok. A kérdőív tartalmából
azt a következetést vonhatjuk le, hogy a kisebbségi jogok érvényesítésének
nem elsősorban a csatlakozási tárgyalások a terepei, hanem
ezekre a kérdéseket elsősorban itthon kell megtalálni a választ.
Medveczky
Attila
|