2011.05.27.
A hazáért mindhalálig
II.Ludovika Fesztivál az Orczy-parkban
A Magyar Honvédség
Ludovika Zászlóalj csapatzászló-adományozási ünnepségével
vette kezdetét az idei, immár második alkalommal megrendezett
Ludovika Fesztivál a józsefvárosi Orczy-parkban. Május 13-án
este már látogatható volt a hagyományőrző katonai tábor, ám
hivatalosan az ünnepélyes csapatzászló-adományozással vette
kezdetét a II. Ludovika Fesztivál, ami a végzős honvédtiszt-jelöltek
felvonulásával folytatódott. Ezután az egész hétvégén
katonai hagyományőrző csapatok bemutatóit láthatták az érdeklődők.
Katonai közelharc- bemutatókkal, hagyományőrző csapatok
felvonulásával, kézműves foglalkozásokkal,
gyermekprogramokkal várták a szervezők az érdeklődőket. Az
elmúlt hétvégén megrendezett fesztivál egyik célja az idén
február 1-jén megalakult MH Ludovika Zászlóalj bemutatkozása
volt, az, hogy a nagyközönség is láthassa a katonai hivatásban
elért felkészültségét, eredményeit.
A fesztivál főnapja május 14-én volt, amikor a délelőtti
órákban került megrendezésre a Száznapos Ünnepség, a Zászlóadományozási
Ünnepség, valamint elismerések adományozása a Ludovika Zászlóalj
teljes állománya, illetve az eseményen megjelent civil közönség
előtt.
A Száznapos Ünnepség hagyománya egészen a XVIII. századig,
a volt Osztrák-Magyar Monarchia tisztképző intézményeihez (Bécsújhely,
Mödling, Ludovika) nyúlik vissza. Később, a Magyar Királyi
Honvéd Ludovika Akadémián 1924-ben, a Magyar Királyi Bolyai János
Honvéd Műszaki Akadémián pedig 1939-ben elevenítették fel a
szokást – mégpedig az avatást megelőző 100 nappal – innen
ered az elnevezés is. 1927-ben tovább gazdagodott a hagyomány,
az 1917-ben végzett tisztek alapítványt tettek, melyben díszkardot
ajánlottak fel az Akadémia parancsnokának, hogy azt minden évben
a legkiválóbb végzős hallgatónak adományozza. A folyamat a
II. világháború után megszakadt, s akkor éledt újra, amikor
a külföldön élő magyar tisztek kezdeményezték azt: Pénzes
János szolgálaton kívüli, hegyivadász hadnagy, a Magyar Királyi
Honvéd Ludovika Akadémiát végzett tisztek Melbourne városában
élő bajtársi közösség nevében, 1992-ben – Rauch Károly
nyá. ezredes kezdeményezésére – emlékkardot adományozott a
Kossuth Lajos Katonai Főiskolának és a Bolyai János Katonai Műszaki
Főiskolának.
„Arra
szegődtünk, hogy megújítsuk a magyar honvédséget”
A május 14-ei csapatzászló-adományozási ünnepség a
Himnusz eléneklésével kezdődött, majd dr.
Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntőbeszédével
folytatódott. „A zászlószentelés szokása mindig azt jelentette, hogy az adott
alakulat, mint közösség megáll Isten és a nemzet színe előtt,
és szolgálatra jelentkezik. A zászló értékét mindig egy értékes
közösség adja, az a közösség, amit a katonák egész életükkel
szolgálnak: a haza, amelynek védelmére készülnek a honvédtiszt-jelöltek,
a nemzet, aminek színei láthatók a zászlón. Bizonyos vagyok
benne, hogy az a sok-sok tiszti nemzedék, amely a jelöltek előtt
járt, valamilyen titokzatos módon mind velünk van ezekben a
percekben.” Hende Csaba a honvédtiszt-jelöltek felé
elmondta: „nem tudjátok,
milyen sorsot választotok, amikor igent mondtok. Nem tudjátok,
nem tudjuk, hogy háború, vagy béke jut osztályrészetekül,
hogyan alakul a nemzet sorsa,aminek szolgálatára száz nap múlva
felesküdtük majd. Azt azonban tudjátok, hogy hivatást választotok.
Feladatotok: hogy ti is zászlók legyetek. Zászlók lesztek,
igazodási pontok, akikre figyelni kell, akik vezetnek, és
irányt szabnak, akikre a haza és a nemzet biztonságát,
alkalmasint a túlélését bízzák. Mi arra szegődtünk, hogy
megújítsuk a honvédelem egész rendszerét és benne az egész
magyar honvédséget. Mire ezt a munkát elvégezzük, a honvédelem
ügye újra nemzeti ügy lesz. A honvédség pedig olyan nemzeti
intézmény, amelyet minden magyar ember szeret és tisztel. Ezt a
küldetést kemény munkával, lépésről-lépésre vihetjük
csak végig. Nem számíthatunk más csodára, csak arra, ami bennünk
és bennetek van”. A
honvédelmi miniszter szerint erre a feladatra csak azért vállalkozhatnak,
mert azok, akik a honvédségben szolgálnak megmaradtak katonának,
megőrizték tartásukat, a zászló becsületét és saját becsületüket.
Ezek a katonák kiváló szakmai tudással rendelkeznek és
mindhalálig elkötelezettek a nemzet ügye iránt.
„Katona
leánya, unokája vagyok”
A miniszteri beszédet a csapatzászló okirat ismertetése
követte, valamint a csapatzászló átadása. A zászlót dr.
Schmitt Pál köztársasági elnök adományozta a csapatnak. Különleges
alkalmak sorába tartozik, mikor egy alakulat csapatzászlót kap.
A csapatzászló a hazához, a nemzethez, annak történelméhez,
az eskühöz és a csapathoz való kitartó hűség, valamint a bátorság,
a katonai becsület és a bajtársiasság jelképe. 110 évvel
ezelőtt, 1901. május 8-án kapta meg a csapatzászlaját a Honvéd
Ludovika Akadémia, és most a Ludovika Zászlóalj vette kézbe a
katonai szervezetek tekintélyét és becsületét megerősítő
jelképet. A köztársasági elnök adományozó levelében
olvasható: „a csapatzászló
egybeforrt népünk honvédő-és szabadságharcaival. Honvédségünknek
a csapatzászló alapvető szimbóluma…az oktatás, a katonai képzés,
valamint a fegyelem magas szinten tartása elismeréseként a végzős
honvédtiszt-jelöltek Száznapos Ünnepsége alkalmából csapatzászlót
adományozok a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának. Emlékeztesse
önöket ez a zászló dicső forradalmainkra, szabadságharcainkra,
az esküben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésére,
valamint nemzetünk függetlenségére.”
A csapatzászló átadása alkalmával az alakulat zászlóanyát
választ, egy olyan személyt, aki köztiszteletnek örvend,
kapcsolata volt/van az alakulattal, és maga is családanya. A
csapatzászlóra való szalag feltűzésekor a zászlóanya lelki
patrónusságot vállal a csapat felett. Az eseményen a zászlóanya
a köztársasági elnök úr
felesége, Schmittné
Makrai Katalin volt. Katalin asszony ünnepi beszédében
elmondta: „katona leánya,
katona unokája vagyok, ezért különösen nagy megtiszteltetés,
hogy engem kértek föl zászlóanyának. Nagyapám tüzértábornokként,
édesapám ejtőernyősként szolgálta a hazát. Mindketten a
Ludovika Akadémián tanultak. Ezért pontosan tudom, hogy aki a
katonáságot választja, élethivatást választ. Az egyenruha
olyan méltóságot ad, ami nem korlátozódik a napi elvégezendő
feladatok idejére. Az igazi katona civilben is katona. A hazát
sokféleképpen lehet védeni: fegyverrel, derék kiállással, és
példaadó tisztességgel. Bizonyára emlékeznek Dobó István
szavaira, «a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők
lelkében»” Az államelnök úr felesége úgy véli, hogy
éppen a Ludovika volt a kiváló példa arra, hogy mennyire
fontos a lélek, hiszen a honvédelem nem csak hideg haditudomány,
hanem a helytállás öröksége is. Schmittné Makrai Katalin
szerint a Honvédelmi Minisztérium kiváló kezdeményezése a
Ludovika Zászlóalj létrehozása, ami a nagyhírű intézmény
szellemiségét viheti tovább. „Olyan
intézményét, ami nem csak tanított, de nevelt is, és olyan
valódi közösséget hozott létre, amelyben fontos volt a régiek
tapasztalata, és az újak lelkesedése, önfeláldozása is. Egy
ország áll most önök mögött, s számítanak tudásukra, bátorságukra.
Ezen az úton csak a legjobbak tudnak végigmenni. S ezt az utat
olyan kövek szegélyezik, amelyek neve: kitartás, fegyelem,
szorgalom, lemondás”- mondta beszédében a zászlóanya.
A beszédet a
csapatzászló megáldása és megszentelése követte.
A
Ludovika, a hazafias nevelés szimbóluma
A vendéglátó kerület, Józsefváros
polgármestere, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti
Bizottságának elnöke, dr.Kocsis Máté beszédében
kiemelte: ez a városrész mindannyiszor kivette a részét a
magyar történelem nagy eseményeiből. Gondolhatunk 1848-ra és
a Nemzeti Múzeumra, vagy 1956-ra és a Corvin közre, a Magyar Rádióra
és a Köztársaság térre, és itt található a Ludovika épülete
is. „Az oktatás és a
hazafias nevelés egyik szimbólumává vált a Ludovika Akadémia.
Ezt az intézményt 200 évvel ezelőtt a nemzeti összefogás, a
példátlan honszeretet és a polgárok, nemesek által felajánlott
önzetlen adomány a nemzeti függetlenség fontos jelképévé
emelte. A magyar nemzeti függetlenségre áhítozó ludovikásokat
az osztrákok után az oroszok sem szerették. Így 1945-ig
lehetett csak az akadémia a tisztképzés központja. A
kommunista rezsim kiszolgálói az akadémiát felszámolták, épületét
pusztulni hagyták, ahogy Józsefvárost is…Újabb felsőoktatási
intézménnyel gyarapodik egyetemekben gazdag kerületünk; szeptemberben
már kezdetét veszik az építkezési munkálatok, olyan Nemzeti
Közszolgálati Egyetem épül, ami hitünk szerint a hazáját
magasan képzetten és szakszerűen szolgáló fiataloknak nyújt
barátságos otthont és európai szintű képzést.”
A polgármester beszédét az elvismerések – a Hadik
András Tanulmányi Vándordíj, a Ludovika Emlékkard, a Bolyai Vándorkard,
a Bolyai Dísztőr, a Repülős Dísztőr – átadása követte.
Molnár Zsolt alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka válaszbeszédében
elmondta, hogy az Orczy-park sok szállal kötődik a magyar
tisztképzéshez. Ezen a helyen egykoron tisztavatást is
tartottak a ludovikás fiatal hadnagyoknak. „Reméljük,
hogy rendezvényeinkkel hagyományt teremtünk és még sok
tisztjelölt kezdheti meg a száznapos visszaszámlálást az eljövendő
esztendőkben. Mi, bár még félévesek sem vagyunk önálló
alakulatként, mégis évszázados hagyományt kívánunk
feleleveníteni. Legyenek hát büszkék az alakultra, és hagyományaikra
mind a végzős, mind a többi évfolyam tisztjelöltjei” -fejezte
be beszédét az alezredes úr.
Medveczky Attila
|